A kakucsiak hazatérnek – A népmissziók régi hagyományait élesztik fel
A második világháború előtti népmissziók hagyományait akarja felújítani a vasárnapig tartó Inárcs–Kakucs katolikus missziós hét. Laczkó Mihály kakucsi plébános szerint a hitetlenek mellett a program célközönsége az „anyakönyvezett keresztények”, akik valamilyen oknál fogva elhagyták az egyházat. A lényeg a közösségi lét erősítése. Forrás: Magyar Hírlap / Kacsoh Dániel
„Öröm és vidámság lesz benne” – ezt az Izajás könyvéből származó idézetet választották a szerdától vasárnapig tartó Inárcs–Kakucs katolikus missziós hét mottójául. Laczkó Mihály plébános szerint azért, mert ha „az örömhírt hirdetjük, nem lehetünk közben savanyúak, lehangoltak”. Ellenkezőleg: a krisztusi megváltás boldogságának látszania kell a híveken, a hitet vonzóvá kell tenni. Erre vállalkoznak a rendezvénysorozat gazdag programkínálatával. Némi ízelítő: ma (szombaton) reggel Varga Lajos püspök misézik az inárcsi templomban, majd a plébánia udvarán úgynevezett csendparkot alakítanak ki, amelyben lesz „Meghallgatlak sátor”, „Isten patikája”, az érdeklődők pedig az arra vállalkozók hitvallásából is erőt meríthetnek. Délután Batthyány-Strattmann Lászlóról tartanak előadást Fehér Anna apáca és pártfogoltjai a polgármesteri hivatal dísztermében, estére irodalmi kávéházat szerveznek. Kakucson sportnapot tartanak, este a Csík zenekar muzsikál. Másnap, azaz vasárnap többek között Jókai Anna írót hallgathatják meg az érdeklődők, a missziós hét délután a Beer Miklós váci megyés püspök által bemutatott szentmisével zárul majd – jó idő esetén – a Tolnai általános iskola udvarán. A missziós hét lényegében a kommunizmus évtizedeivel berekesztett, korábban komoly hagyományokkal bíró népmissziós munka felújítása.
Laczkó Mihály szerint a kezdeményezés célkitűzését kiválóan jellemzi Pell bíborosnak, Sydney érsekének nem is olyan régen megfogalmazott felhívása: „Katolikusok! Gyertek haza!” A misszió célközönsége ugyanis nem csupán a hitetlenek tömege, hanem az úgynevezett „anyakönyvezett keresztények” is, akik valamilyen oknál fogva eltávolodtak az egyháztól, ám annak tanítása még bennük él. A lényeg – így a plébános –, hogy megjelenjen az egyház mint közösség, s nem mint a pap „egyszemélyes produkciója”. Kapcsolatban lenni önmagunkkal, a bennünk lévő szenttel, és kapcsolatban lenni egymással is – teszi hozzá Mihály atya, aki szerint a missziós hétnek pontosan ezért lesz folytatása is, amelyet kis csoportos foglalkozások, együttlétek keretében képzel el. „Miközben világszinten, különösen Afrikában, nő a katolikusok száma, s a világegyházban nincs paphiány, addig Európában, s így hazánkban is, egyre üresebbek a templomok. Gyöngyösön van egy gyönyörű zsinagógaépület, amely évtizedek óta bútorboltként funkcionál. Ha nem teszünk valamit, hasonló sorsra juthatnak a mi templomaink is. Nekünk, a jelenben élő generációnak óriási a felelősségünk” – figyelmeztet Laczkó Mihály. Hozzáteszi: sajnos egyre többen fordulnak különféle, napjainkban divatos szektákhoz, amelyek talán hatásosabban elégítik ki az útkereső ember közösség iránti igényét. Éppen ezért a katolikusoknak is „nyitniuk kell”, oda kell fordulniuk az emberekhez, ám ehhez szükséges, hogy egymás iránt is nagyobb figyelemmel legyenek.
Emlékkönyv Vincze Dezső atyának
A missziós hét kapcsán emlékkönyv jelenik meg Vincze Dezső atyáról, aki a harmincastól a hatvanas évekig teljesített lelkipásztori szolgálatot Kakucson. 1982 februárjában hunyt el. Az egykori plébános szellemi hagyatéka előtt tisztelegnek a helyiek azzal, hogy történelmi tablóit, verseit, egyéb írásait, valamint a róla készült gazdag fényképhagyatékot az olvasóközönség elé tárják – mondta lapunknak Tóth Istvánné Stigner Éva, aki a kötet egyik szerkesztője. Dezső atya – tette hozzá – a legnehezebb időszakban, a kommunizmus legsötétebb éveiben próbálta egyben tartani az egyházközséget, emellett a kulturális életet is fellendítette. Színielőadásokat, vetítéseket szervezett, sőt, kérésére Bárdos Lajos megalkotta a kakucsi templom saját zeneművét is.
A Szentlélek ereje segíti a közösséget
Kakucs nagyközség templomát 1928-ban szentelték fel, ám az anyakönyvvezetés 1922-től folyamatos. A templom részben román stílusban épült, titulusa: „Szent Kereszt Felmagasztalása”. A templom a rendszerváltozás környékén a hívek adományai-ból, kétkezi munkával teljesen megújult, majd új plébánia is épült. Csernák Józsefné kántor-hitoktató szerint a községben igen aktív a hitélet, mint fogalmaz, „segít minket a Szentlélek ereje, és az itt élők összefogása”.