A jó tanár soha nem töri le a lázadó gyerek szarvait

Tehetséges tanár, de legalábbis tehetséggondozásban jártas pedagógus kell a tehetséges diák mellé. A tehetséggondozást már tanítják Debrecenben, az ELTE-n, Győrben és Egerben. Erről beszélt a tegnapi bonyhádi Tehetségkonferencia egyik előadója: Heimann Ilona, az ELTE docense. A rendezvénynek a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium adott otthont.

A kétnapos tanácskozást Potápi Árpád János a város polgármestere, Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató, Krähling Dániel evangélikus lelkész és dr. Mekis Viktória az evangélikus egyházi iroda igazgatóhelyettese nyitotta meg. Meghívták előadónak többek között dr. Hoffmann Rózsát, dr. Csermely Pétert és dr. Czeizel Endrét is. De hivatalos volt a konferenciára a gimnázium legtehetségesebb 16 diákja, szülőkkel, és azokkal az általános iskolai tanáraikkal együtt, akik már évekkel ezelőtt észre vették bennük a szikrát.

A házigazda, Ónodi Szabolcs szerint a tehetséges gyerek átlag feletti képességgel rendelkezik szinte minden tárgyból, de egyvalamiből kiugró teljesítményre képes. Sajátos meglátásai vannak, kreatív, ugyanakkor jellemzi egyfajta megfelelési, önmegvalósítási kényszer is. A tehetség felismeréséhez, gondozásához jó szemű tanár kell, aki folyamatosan szinten tartja a gyerek önmegvalósítási kényszerét. Vagyis: ösztönzi, motiválja.

Az igazgató azt is hozzátette, hogy a kiemelkedő képességű emberek sokszor lázadók, konfliktushelyzetek okozói, mert nem tűrik a középszerűséget. Nehezen viselik, ha ugyanúgy akarják kezelni őket, mint a többieket. Elszürkülhetnek, ha letörik a szarvukat, ha a szürkék közé kényszerítik őket.

Az első nap legnevesebb előadója dr. Czeizel Endre orvosgenetikus volt. A költői géniuszról beszélt. Újságíró kérdésekre arra is kitért, hogy a tehetség nem általános dolog, hanem specifikus. Van matematikai, van irodalmi, van sporttehetség. A zenei tehetség gyakran öröklődik, ismertek a komponista, a muzsikus dinasztiák. Ám a költők teljesen váratlanul jelennek meg, egyszerű, olykor analfabéta szülők gyermekeként. A költők mindig a semmiből jönnek.