A Hit Gyülekezete az egyházi státusszal való visszaélések ellen

A rendszerváltás óta időről-időre felmerül az egyházalapítás szigorításának kérdése. Az emellett érvelők az egyházi státuszból fakadó előnyökkel való visszaélést emlegetik, az ellenzők a vallásszabadság csorbítására hivatkoznak. Mi az önök álláspontja?  

A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény az egyik legjelentősebb rendszerváltó törvényünk, a mának is nagy értéke. Alapelvei, mint az állam és az egyház elválasztása, a társulási szabadság, az egyenjogúság, a pénzügyi és az intézmény fenntartási szabadság egyaránt nélkülözhetetlenek a vallásszabadsághoz. Ez akkor is igaz, ha húsz év tapasztalatai alapján valóban el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne az alapértékek megtartása mellett bezárni az ajtót az egyházi státusszal való visszaélések előtt. Hiszem, hogy van erre szabadságpárti megoldás, elkerülhető, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük a kádból. Az eddigi jobboldali módosítási kísérletek ugyanis erre vezettek volna.  

Ha már a jobboldalt említi: az egyik rendszerint visszaköszönő jobboldali kritika az, hogy hazánkban a nem túl szigorú európai gyakorlathoz képest is könnyű egyházat alapítani. Annak idején önök azt javasolták, hogy már 10 fő is alapíthasson egyházat. Miért éppen itt húzták meg a határt?  

1989 elején Németh Sándorral, Iványi Gáborral és Hack Péterrel együtt mi alkottunk hazánkban elsőként teljes körű egyházpolitikai reformjavaslatot a demokratikus átmenet idején, „Programtézisek a lelkiismereti és vallásszabadságról” címmel. Többek között társulási szabadságot is be kívántuk vezetni a vallás területére, ez a szféra ugyanis zárványnak számított. Akkor még egy Ferenc József császár által szentesített 1895-ös törvény szabályozta az egyházalapítást úgy, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítette a szabad szerveződést.  Ezt kívántuk feloldani az egyesületi önszerveződés mintájára.  Ne csak világi, hanem vallási célra is szabadon társulhassanak az emberek! Mivel egyesületeket már 10 fő alapíthatott, ezért akkor ezt a létszámhatárt javasoltuk a vallási területre is. Nem a számokon volt azonban a lényeg, hanem a még nem létező szabadság megteremtésén. A létszámküszöböt aztán a jelenlegi, 1990-ben elfogadott vallásügyi törvény 100 főben határozta meg, és ezt az ugyancsak alacsony küszöböt tudtommal a tradicionális egyházak püspökei (akik akkor hivatalból parlamenti képviselők voltak) megszavazták, mondhatni ez az ő kezük nyoma is. Ennyi erővel lehetett volna magasabb is. 

Napjainkban állítólag több mint 200 egyház működik Magyarországon, és tény, hogy vannak köztük olyanok, melyek abszolút nem vallási tevékenységet folytatnak. 

Ezzel az állítással nem vitatkozom, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy abban a rendszerváltó klímában senki sem számolt vele, hogy lesznek, akik ezzel durván visszaélnek. Mint ahogy azzal sem számolt senki, hogy az egyesülési és gyülekezési jog szintén nagyvonalú szabályaival is visszaélnek majd azok, akik szélsőséges szervezeteket jegyeztetnek be, illetve ilyen felvonulásokat tartanak.  Természetesen a Hit Gyülekezete is elítéli a joggal való visszaélést, és semmi kivetnivalót nem találunk abban, ha valóban ezek kiküszöbölésén munkálkodnak. A mostani társadalmi anomáliákat viszont inkorrekt mesterségesen visszavetíteni a múltra, mintha mindig is léteztek volna, mintha bárki is ezeknek kívánt volna ajtót nyitni. 

Ezek szerint nem zárkóznának el a jogszabályok szigorításától? 

Egyetlen törvény sem tökéletes, így ezt is tovább lehet fejleszteni. A Hit Gyülekezetének egyébként semmiféle önös érdeke nem fűződik a jelenlegi törvény egyetlen meghaladottnak bizonyuló rendelkezéséhez sem, hiszen egyházunkat még a sokkal szigorúbb, régi törvénynek való megfelelés alapján jegyezték be a rendszerváltás előtt. Védjük a vallásszabadságot, de mi is elutasítjuk a vele való visszaélést.