„Megélem az ökumenizmust”

Vojtkó Ferenc 1998 óta dolgozik a Debrecen Televíziónál, azon belül is a történelmi egyházak és a televízió együttműködésében elindított Erőnk forrása című magazinműsorban. Ennek eleinte riportere, majd később szerkesztője és műsorvezetője lett. A műsor hétről hétre bemutatja az egyházak, felekezetek életét, az egyházközség munkáját. A díjat elsősorban azért érdemelte ki, mert rendszeres személyes kapcsolattartás jellemzi a munkáját. A keresztény értékeket, így a katolikus egyház értékeit is minden lehetséges fórumon, közösségben képviseli.

Dehir.hu: Mit jelent számodra ez az elismerés?

Vojtkó Ferenc: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy nekem ítélték a díjat, azt azonban el kell mondanom, hogy ez az elismerés nemcsak nekem szól, hanem annak a szándéknak, amit a Debrecen Televízió már 1999 óta felvállal; az Erőnk forrása című műsort. Ez az országban egyedülálló, hiszen hat helyi történelmi egyház egyetértésében jöhetett létre egy ökumenikus televíziós magazin. Áldásként élem meg a műsort, mert a családomtól kapott örökségem miatt is hiszem és vallom, hogy mindannyian együtt vagyunk Krisztusban.

Dehir.hu: Több mint egy évtizede veszel részt a műsor készítésében. Milyen kvalitásokkal rendelkezik az, aki egyszerre újságíró, s közben nagyon szoros kapcsolatban van a vallással, Istennel?

Vojtkó Ferenc: Minden keresztyénnek feladata, hogy közvetítse azt az értékrendet, amit az Istentől kap. Nekem ez a munka egyben komoly szolgálat is. Még a pályám elején volt bennem némi bizonytalanság. Sokáig úgy gondoltam, hogy a lelkészi szolgálatot kellett volna válasszam az újságírás helyett, aztán viszont rájöttem, hogy ez éppen olyan fontos szolgálat. Tudtam, hogy ha ezt jól csinálom, akkor sokkal több embert elérek, sokkal hatékonyabban tudom közvetíteni a vallási értékeket, mint tettem volna ezt a szószékről.

Dehir.hu: Honnan merítetted a vallás iránti elkötelezettségedet?

Vojtkó Ferenc: Ez a szülői neveltetésemből fakad, vallásos családból származom. Édesapám római katolikus, édesanyám református, de a családomban vannak görög katolikusok is, így nem volt nehéz megismerkednem a vallás különböző ágaival. Úgy hiszem, megélem az ökumenizmust. Már nagyon korán közel kerültem Istenhez és Krisztushoz. Érdekes, hogy sokáig, 14 éves koromig csak római katolikus templomba jártam édesapámmal, ám egy idő után egyre közelebb kerültem a református egyházhoz.

Dehir.hu: Mennyire motivál téged a munkában az, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia neked ítélte oda a díjat?

Vojtkó Ferenc: Nemcsak gazdasági válság van, hanem értékválságról is beszélnünk kell, s emiatt minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy minél többször közvetítsük a keresztény értéket, ami évszázadokon keresztül életben tartotta a várost, az országot és egész Európát. A műsorral kapcsolatban folyamatosan kapunk biztató visszajelzéseket, a heti nézőszám már meghaladja a több tízezret. Ez is jelentős megerősítés. Ezen kívül az egyházközösségek támogatása is egyre erősödik, mivel felismerték, hogy a műsor által kiléphetnek a templom falain kívülre, megérinthetik azokat, akik nem tartoznak egyetlen egyházhoz sem. Ha sokaknak megnyugvást, boldogságot, útmutatást tudunk adni, akkor mindenképpen megérte ennyit dolgozni. Ez ad leginkább motivációt. Valójában az erőt nem is a díj sugározza. Minden nap inspirál az Istennel való kapcsolat és az is, hogy nagyon sok olyan ember van, aki imádkozik a műsorért. Ez minden elismerésnél többet jelent nekem.

Dehir.hu: A műsor indulásakor voltak elvárások feléd az egyházak részéről?

Vojtkó Ferenc: Már a legelső alkalomtól kezdve nagyon komoly támogatást kaptunk, a műsor készítésébe egyik közösség sem akart beleszólni, szabad kezet kaptam én is. Nagyon megtisztelő a számomra, hogy konkrét iránymutatást nem kaptam tőlük, a műsor így lett sikeres, sokakat megérintett. Ennek érdeme azonban nem az enyém, hanem a közösségeké, akik a lelkiséget adták, nekem csak annyi dolgom volt, hogy mindebből kivegyek elemeket, egymás mellé rendezzem őket, hogy aztán érthető és valódi lelkiséget közvetítő műsor jöjjön létre. A legfontosabb elismerés, ha ezt sikerrel hajtottam végre. Ezt tekintem az igazi szolgálatnak.