„Kárpátalján aki magyar, az hívő ember is”
Csak úgy maradhat meg a kárpátaljai magyarság Európa térképén, ha van identitása és célja, valamint Isten dicsőségére akar élni – nyilatkozta Zán Fábián Sándor, miután átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést. A kárpátaljai püspök, valamint László Károly, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum lelkész igazgatója a kárpátaljai magyarság fennmaradásának megőrzése érdekében tett munkájáért kapott magyar állami kitüntetést. Forrás: reformatus.hu / Fekete Zsuzsa, Fodor Zsófi
„Ez a kitüntetés számomra annak a jele, hogy Magyarországon figyelemmel kísérik a munkánkat, az életünket, azokat a harcokat, küzdelmeket, amelyek mindennaposak Kárpátalján, és azokat az eredményeket is látják, értékelik, amelyeket el tudtunk érni az itteni körülmények között”– mondta Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök az Európa Rádiónak, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetés átvétele után.
„Számomra a legfontosabb az, hogy jóleső érzés legyen magyarnak lenni, büszke lehessen rá az ember, hogy magyar. Ahhoz, hogy megmaradjunk, fontos, hogy valóban szabadon használhassuk az anyanyelvünket, az óvodától kezdve a felsőfokú oktatási intézményekig és a közösségeinkben lelkiismeretesen vállalhassuk azt, hogy mi magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, és magyar történelmünk, múltunk van. Ezek a gyökerek az életet jelentik számunkra, a jövő biztonságát adják. Csak úgy maradhatunk meg itt Európa térképén, ha van identitásunk, van célunk, és ezt a célt egymásért és Isten dicsőségére akarjuk, és tudjuk elérni” – mondta a püspök. Zán Fábián Sándor beszélt arról is, hogy a határon túl élő magyar közösségek életében az egyház mindig kettős feladatot töltött be, kettős elvárás van az emberek oldaláról; egyrészt, hogy hirdesse az evangéliumot, másrészt, hogy megőrizze a nyelvet és erősítse az emberek nemzeti öntudatát. „Mi itt Kárpátalján ezt a két feladatkört megpróbáljuk betölteni, elsősorban Isten akaratának engedve, és Isten akaratát teljesítve. Ez a két feladat: evangélium és nyelv” – mondta, majd hozzátette: „Én hiszem, hogy Istennek terve volt és terve van a magyar nemzettel. Hálát adok azért, hogy minden kísértés és buktató ellenére itt Kárpátalján eddig megmaradtunk, és igyekszünk, hogy az unokáink is elmondhassák majd, hogy megmaradtak, és boldogulnak.”
László Károly, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum lelkész igazgatója. A Felső-Tisza-vidéken szolgáló református lelkész a kárpátaljai szórványmagyarság megmaradása érdekében kifejtett munkásságáért kapta meg a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. „Nagyon jó érzés ilyen állami kitüntetésben részesülni, és azt hiszem, velem együtt így éreznek a szórványgyülekezetek tagjai, és a técsői református líceum tanári kara, diákjai.” László Károly 18 éve szolgál a gyülekezetben, és azóta két szórványgyülekezetet is sikerült létrehozniuk Aknaszlatinán és Rahón. Mindkét helyen templomot építettek. A lelkipásztor elmondta, hogy 12 évvel ezelőtt azért hozták létre a técsői református líceumot, mert itt a végeken szórványban élnek a magyarok: Kőrösmező, Rahó, Gyertyánliget, Szlatina – ezeken a településeken sajnos a magyarság az elmúlt évtizedek alatt szinte teljesen beolvadt az ukrán közegbe. „Mi ezeket a gyermekeket szeretnénk megmenteni Istennek, a hazának, hogy ne vesszenek el, ne olvadjanak be az ukrán közösségekbe. Büszkén mondom, hogy a jelenlegi 105 tanulónk közül 46-an a szórványokból jöttek a református líceumba” – mondta az igazgató.
A líceumban magyarul oktatnak, és az ukrán állam nem szól bele az oktatási rendszerünbe. Az összeg azonban, amivel támogatják az egyházi fenntartású líceumokat, nagyon kevés, az elmúlt esztendőben még a tanárok fizetését is megvonták, tehát külföldi adományok, szülői hozzájárulások és a gyülekezetek önkéntes adományaiból tudják fenntartani a református líceumokat. László Károly elmondta: „Magyar történelemre, biblia- és egyházismeretre tanítjuk a gyermekeinket. Próbáljuk gyökereinket megerősíteni, és olyan egyházi elit réteget képezni Kárpátalján, amelyben látjuk a jövő egyházának lelkészeit, hitoktatóit, vallástanárait. Kárpátalján az egyházak komolyan odaálltak a magyar kultúra ápolása mellé. Kárpátalján aki magyar, az hívő ember is.”
Técsőn bővítjük a líceumot, mert nagyon sok jelentkező van, és a hely szűke miatt a jelentkezőknek csak alig a felét tudjuk felvenni. Szerencsére a Szülőföld Alaptól elnyert pályázat által most bővítjük a líceumot 60 fővel és egy egyházi óvodának is helyet szánunk az épülő iskolaszárnyban. Az itteni magyarság úgy megedződött és olyan erős hittel rendelkezik, hogy a nehézségek közepette is meg tud állni és reménnyel tekint a jövő elé. Ezzel a kitüntetéssel – Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt – nem csak én, hanem az egész Felső-Tisza menti magyarság lett kitüntetve.