„Ha nem segítünk, ezek az emberek meghalnak”

„Két éve dolgozom egy alapítványnál, adományokat gyűjtünk és osztunk szét a rászorulóknak a fővárosban. Karácsony előtt mindig nagy a hajtás” – kezdi Katalin, aki egyetemi tanulmányai idején csöppent az önkéntesek világába. „Szociológia szakos hallgatóként nem véletlen, hogy ebbe az irányba húztam, szeretem is, amit csinálok, jó érzés, hogy segíthetek a nélkülözőkön. Tudom, hogy az erőfeszítéseim nem változtatják meg gyökeresen egy-egy ember életét, de legalább hasznosak. Szükség van rám, csak ez számít” – vallja a fiatal lány, aki időközben befejezte az egyetemet, ám az önkéntes munka továbbra is szívügye. Mint mondja, télen ételt, forró teát is osztanak a hajléktalanoknak, néha meleg takarót, használt ruhákat visznek a szabadban éjszakázóknak, ezekre óriási az igény. „Ha nem segítünk, ezek az emberek télen meghalnak. Ugyanakkor a december mindig mozgalmas, pörgős, mert ilyenkor mindenki többet és szívesebben áldoz a szegényekre, nincstelenekre, mint évközben” – számol be tapasztalatairól Katalin.

Ám a bőkezűség, az átmeneti segítség csak ideig-óráig tart, az „égből pottyant” adomány, és persze a remény a jobb életre hamar megcsappan.  Ünnepek után jelentősen megugrik a lelki problémával küszködők száma: a magány, depresszió a leggyakoribb oka annak, hogy az öngyilkosságok száma karácsony után, újévkor ugrásszerűen megnő. A telefonos lelkisegély szolgálatoknál is önkéntesek dolgoznak, és mint Morassi Ákos, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (L.E.SZ.) vezetője a hvg.hu-nak korábban elmondta, mára a csúcsidőszak kitolódott, nem csak estétől, hanem késő délutántól hajnalig foglaltak a vonalak. Mivel a készülékek mögött nem pszichológusok ülnek, a segítségnyújtásnak e módja csapatmunka: aki vállalja, és megfelel a követelményeknek, szakmai képzésen vehet részt, amelyet minden lelkisegély-nyújtással foglalkozó szervezet önállóan szervez. Általában négy-öt hónapig tart, míg az ügyeletes beülhet a készülék mögé, ám akkor is ott van mellette a felkészült csapat, és ha befut egy krízishívás - esetleg öngyilkos hívás -, közösen találják ki, hogyan, mivel segíthetnének a telefonálón.

Az ételosztás, a hajléktalanok ellátása, az adománygyűjtés, és az ingyenes orvosi- és lelki segélyszolgálat csak néhány, a hazánkban népszerűs önkéntes munkák közül. A legtöbb civil szervezet és alapítvány főképp az itthoni társadalmi problémákra koncentrál, ám akad olyan is, amely külföldre is közvetít önkénteseket. Az Artemisszió Alapítvány például az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) programjának keretében 18-30 éves fiataloknak - fogadószervezeten keresztül - lehetőséget biztosít a külföldi munkára. A jelentkezők általában 2-12 hónapot töltenek valamely európai országban, és környezetvédelmi, szociális- és ifjúsági munkákban vesznek részt non-profit tevékenységet végző szervezeteknél. Idén például 6-7 fiatal jutott ki külföldre rajtuk keresztül, pályázat útján, egyikük egy éve Costa Ricában vállalt munkát egy helyi szervezetnél, amely egyebek között az őserdő védelmével és visszatelepítésével foglalkozik. A kiutazás és kint tartózkodás költségeit ilyenkor a pályázattal járó pénzösszegből fedezik.

„Fontos, hogy személyes kapcsolatunk legyen az önkéntesekkel, ezért nem ipari mennyiségben küldjük őket külföldre” - mondja Nagy Gabriella, az Artemisszió Alapítvány projekt-koordinátora. Az a hat-hét fiatal, aki idén külföldre ment, Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba, vagy Görögországba került. „Ezen kívül - szintén az EVSZ keretében - mi is fogadunk külföldi fiatalokat. Általában ifjúsági munkával kapcsolatos feladatokat végeznek, ezeket könnyebben bevállalják, mint mondjuk a mozgássérültek ellátását, gondozását” - vázolja a helyzetet Nagy Gabriella. Az alapítványnál dolgozók közül többen voltunk önkéntesek, így személyes motivációnk is van. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy akik így jutnak ki külföldre,  belekóstolnak a civil életbe - itthon erre nem mindig van mód -, ez pedig arra ösztönzi őket, hogy aktívabbak legyenek, és hazaérkezésük után se hagyjanak fel a segítségnyújtással - mondja az egykori önkéntes. Elmondása szerint a rendszer helyi szinten is működik, akad, aki  szabadidejében a könyvtár rendbetételénél segít, mások az adminisztrációban, míg a többiek fordítanak, háttéranyagokat készítenek.  

Önként, dalolva: kedvelt és rettegett feladatok

Az UNICEF Magyar Bizottság - hasonlóan az OECD-országokban működő bizottságokhoz – civil szervezetként működik. „Több mint 700 regisztrált önkéntesünk van. Két korosztály domináns: az egyetemisták körülbelül harminc éves korig, nekik még többnyire nincs családjuk, gyermekük; és az ötven év körüliek, akik már felnevelték gyermekeiket” – tájékoztatott Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Bizottságának igazgatója. Véleménye szerint a hazai önkéntes munkára egyre nagyobb igény van, a társadalom pozitívan ítéli meg az ilyen kezdeményezéseket. „Sokszor azt érzékeljük, hogy a jelentkezőknek is szükségük van rá, nem csak a segítségüket szeretnék fölajánlani. Nekik is fontos, hogy úgy érezzék, tesznek valamit. Néhányuknak egyszerűen csak azért, mert hajszolt világban élnek, és kikapcsolódást jelent, ha értelmesen, nemes célért dolgozhatnak. Még a multi cégeknél vezető állást betöltők is szívesen jönnek el egy-egy vásárra képeslapot árulni” – feleli Kecskeméti Edit a kérdésre, vajon mi motiválja a jelentkezőket. Azt még hozzáteszi, esetükben nem közvetlen segítségnyújtásról van szó – mint az adománygyűjtés, ételosztás -, mert Magyarország nem közvetlen célországa a nemzetközi szervezetnek, amelynek éves költségvetése egyébként 2,5 milliárd dollár fölött van.

Sok önkéntes (a hazai bizottság) szakmai téren segíti az UNICEF munkáját, többek között szakvélemények írásával, háttéranyagok fordításával, adminisztrációs tevékenységekkel, az önkéntesek borítékolnak, képeslapot árulnak, hoszteszkednek különféle jótékonysági rendezvényeken, kitől mi telik. Külföldreazonban csak azok a bizottságok küldenek önkénteseket – például Kanada -, amelyeknek saját finanszírozású programjuk van.  

Amerikában amellett, hogy nagy hagyománya van, szinte sikk az önkéntes munka - meséli egy külföldi egyetemen végzett fiatal lány. „Az önéletrajzban már-már kötelező jelleggel fel kell tüntetni, hogy az illető hol, milyen társadalmi munkát végzett, mert ez hozzájárul az előnyös megítéléshez. A szociális munka, gyermektáboroztatás, idősellátás mindennapi jótéteménynek számít” - teszi hozzá.

Itthon a betegápolás nem tartozik a népszerű és önként vállalt munkák közé, sokan azért ódzkodnak tőle, mert félnek a lelki megpróbáltatástól, és szakképzettség híján a rájuk váró feladatoktól. A gyógyíthatatlan betegek testi- lelki támogatásával foglalkozó Magyar Hospice Egyesület szép számban alkalmaz önkénteseket, többek között kórházi osztályon, vagy hajléktalanokat befogadó intézményekben is. Azt azonban kikötik, ki nem dolgozhat a szervezetnek. A honlapon közzétett felsorolás szerint kizáró ok lehet, ha valaki az elmúlt két évben elvesztette közeli hozzátartozóját („súlyos veszteség érte”), és ezt még nem sikerült feldolgoznia; súlyos mentális vagy fizikai betegségben szenved; vagy „közeli hozzátartozója súlyos betegségben szenved”. Ahhoz ugyanis, hogy az önkéntes valóban segíteni tudjon a rászorulókon, és erejéből másoknak is juttathasson, tökéletes szellemi és fizikai állapot szükséges.