Mi köze a részeges kovácsmesternek Jézushoz?

Az ünnep gyökerei egészen a 4. századig nyúlnak vissza, de a keresztény világ egyetemes ünnepévé Róma mégis csak a 14. században tette. A pápák ekkor terjesztették ki az egyház egészére a clunyi monostori apátnak még 998-ban meghozott döntését. Odila apát ugyanis a Benedek-rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért.

Hazánkban Mindenszentek ünnepe a 14. században meghozott római döntést követően nagyon hamar népszerűvé vált. Eleink úgy vélték: ezen a napon hazalátogatnak az elhunytak, akiknek sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tettek. A hagyományos paraszti közösségek egy részében „a halottak hetén” munkatilalom volt. Ilyenkor nem lehetett földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy „ne zavarják a holtakat”, különben a „káposzta meglágyul”.

Vidám halál, vérivó orgiák

Nem mindenhol szomorkodnak ezen a napon. Mexikóban például igen vidáman emlékeznek meg a halottakról, az Egyesült Államokban pedig Mindenszentek előestéjén „kísérteties” ünnepet tartanak, ez a Halloween. Maga a név az óangolban a katolikus hagyományt idézi, hiszen az „all hallows eve”, vagyis a Mindenszentek estéjének régies formája. A Halloweenhez fűződő rémmesék és babonák azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza, és ezeknek semmi köze a katolikus hagyományhoz. Már egy római korból származó feljegyzésben is ez olvasható: „Rémséges ez az éjszaka! A kelták gyermekek vérét isszák. Azután pedig visszataszító orgiákat rendeznek.”

Az amerikában meghonosodott Halloween gyökerei a skótokig és az ír–kelta druidákig nyúlnak vissza. Erről a napról azt tartották, hogy a Föld ilyenkor jár a legközelebb a bolyongó szellemek világához. Ez volt a kelta újév napja, amely tiszteletére ünnepségeket tartottak, hogy megbékítsék a bolyongó lelkeket. A hajdani szellemek szerepét mára a gyermekek vették át, akik szellemnek, boszorkánynak és más mesebeli lénynek öltözve járják az utcákat. Halloweennek van egy másik értelmezése is, ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkányok minden évben négy nagy beavató szertartást tartottak. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent.

Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal az Újvilágba a hagyományt. Jack, a tökfilkó emlékére válnak szellemé, zombivá, halott menyasszonnyá az amerikai gyerekek, s ezért lett a töklámpás a Halloween szimbóluma. Jack a hiedelem szerint egy tréfás kedvű kovácsmester volt, aki bizony nem vetette meg a jó fajta whiskey-t sem. Duhaj kedvében sokakat megviccelt. Egy napon azonban magával az ördöggel húzott ujjat. Amikor elérkezett Jack órája, és a Sátán eljött a kovácsmesterért, az előkapta hatalmas pörölyét, hogy agyoncsapja az ördögöt, aki ijedtében felszaladt egy hatalmas fára. Jacknek sem kellett több: vasszögekkel keresztet vert a fa kérgébe, s kajánul leste, vajon mit tesz az ördög.
Nem tett az semmit, csak gubbasztott a fa tetején, mert tudvalevő, hogy a Sátán irtózik Krisztus keresztjének még a látványától is. Egy idő után alkut kötöttek, s az ördög jó darabig nem is háborgatta Jacket. Amikor mégis meghalt, a mennyországba nem engedték be az iszákos kovácsmestert, aki a pokol tüzéből csent magának egy kis szikrát. Azt tette töklámpásába, és így botorkál a világ végezetéig a mennyország és a pokol között, nyugalmat nem lelve. Jack emlékére válnak szellemé, zombivá, halott menyasszonnyá az amerikai gyerekek, s ezért lett a töklámpás a Halloween szimbóluma.

Angyalok a zsarolás helyett?

Nem csoda hát, ha a vallásos amerikai szülők nem örülnek túlzottan, ha csemetéjük Halloween-partira készül. A protestáns és az evangélikus gyülekezetekben egyre inkább elterjed az a szokás, hogy a szellemeskedés helyett angyalosat játszanak a gyerekekkel. Az angolszász ünnepkörben ugyanis Mindenszentek (All Saints Days) előestéjén tartják a Halloweent. A név eredet formájának (All-Hallows-Eve) jelentése is a Mindenszentekre utal, mivel az óangolban a hallow szó „szent”-et jelentett. Így teljesen logikusnak tűnik az amerikai szülők azon kezdeményezése, hogy Mindenszentek előestéjén, ne ijesztő szörny-, hanem angyaljelmezbe bújjanak a gyerekek.

A konzervatív keresztények szerint a „szellemes” ünnep nem ártatlan látványos szórakozás. A „Halloween a zsarolásra oktat”, mondja Ele Brusermann lelkész, aki elutasítja a rémisztgetés napját. „Az ünnep arra tanítja a gyerekeket, hogy embereket ijesztgessenek, akár zsaroljanak is. Ezt egyáltalán nem tartom viccesnek. Úgy gondolom, hogy a Halloweennek semmi köze a kereszténységhez, sok keresztény családnak fogalma sincsen, hogy miről is szól valójában Amerika kedvenc ünnepe. A töklámpásos ünnep nem összeegyeztethető a keresztény értékekkel. Sokan azt is mondják, hogy kellemetlenül érzik magukat ezen a napon. Szerintünk az embereknek egy alternatív programra van szükségük” – magyarázta kezdeményezését a kanadai Paul Ade lelkész, a „Jesus Ween” nonprofit szervezet alapítója.

Ade lelkész szerint a keresztényeknek nem szükséges részt venniük a Borzongás Napján. „Az egészségtelen édességek helyett Bibliát és más keresztény ajándékokat osztunk szét, horror álarcok viselése helyett pedig fehér pólót hordunk, így jelképezzük a becsületességet és Isten minden ember felé áradó szeretetét” – áll hivatalos facebook oldalukon. Weboldalukon még tovább lépnek: „Azt a pénzt, amit egyébként jelmezekre költenénk, jótékonysági célra is fordíthatjuk, olyan szervezeteknek adományozhatjuk, akik a szegényeken segítenek”. A Jesus Ween plakátokon és videókkal is hirdeti kezdeményezését. Mivel a kezdeményezés még elég új, kérdés, hogy a jövőben mennyire honosodik meg a hagyományosnak mondható világító tökök mellett.

Mindenszentek a középkorban

Mindenszentek napja azon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezhetett meg. A katolikus katekizmus szerint az élő és holt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállnak. Ez a lelki kapcsolat teszi lehetővé, hogy a még élő hozzátartozók imádságaikat, jó cselekedeteiket és adományaikat felajánlhatták a tisztítótűzben szenvedő szeretteikért, s akár meg is válthatták őket a kénköves pokol tüzétől. Mivel a középkorban sem éltek túl sokan szent életet, a lelkiismeret-furdalástól gyötört, szeretteik lelki üdvéért aggódó hozzátartozók bármit megtettek volna, csakhogy a pokolból kimentsék elhunyt rokonaikat. A bűnök alóli feloldozást akkor nyerte el a hívő, ha teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés vagy zarándoklat). A búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így az első ezredforduló eszkatológikus hangulatában kialakult a búcsújárás szokása is. A 12. századtól a búcsúcédulák árusítása a pápaság egyik fő jövedelemforrása lett. Ezzel meg lehetett vásárolni a bűnbocsánatot, és meg lehetett spórolni mindazt a kényelmetlenséget, amit a zarándoklat, a búcsújárás, a böjt jelentett, sőt még a gyónás alól is felmentette a híveket.
Forrás: Luther értett a médiához