Angyalok a hűtőmágnesen: több, mint mítosz

Egy új tanulmány szerint az angyalokról alkotott elképzelés több változáson ment keresztül, és a manapság ismert modern kép egy több évszázados folyamat eredménye. Ellen Muehlberger, a Michigani Egyetem történésze szerint ezek az égi lények már a korai kereszténység körében is foglalkoztatták az embereket. A professzor elmondta: ahogyan manapság sokan a házi kedvenceiket a családjuk részének tekintik, a kereszténység első 500 évében az emberek többsége szentül meg volt győződve arról, hogy az angyalok aktívan részt vesznek mindennapjaikban.

„Állatok a sivatagban”

Muehlberger – aki egyébként könyvet is ír az égi lények késő ókori felfogásáról – elmondta: különböző típusú angyalok vannak megnevezve a Bibliában, de egyikükről sincs pontos meghatározás. Hozzátette: a keresztények ruházták fel tulajdonságokkal az angyalokat a negyedik és ötödik században. Egy 500-as években élt szíriai író azt a kevés tudást, amelyet az angyalokról addig összegyűjtött, a Mennyei hierarchia című kötetben tette közzé. E szerint léteznek a szeráfok, kerubok, királyi székek, uraságok, erények, hatalmasságok, fejedelemségek, arkangyalok és angyalok.

A késő ókorban az angyaloknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint manapság. Néhány keresztény úgy beszélt Krisztusról, mint egy angyalról, de az aszkétaéletet élő keresztény szerzeteseknek is – akik feladták családjukat, a testi örömöket, és kivonultak a sivatagba – angyali jellemet tulajdonítottak. Muehlberger elmondta, hogy amikor az egyiptomi szerzetesek megtudták, hogy angyalokként aposztrofálták őket, teljes mértékben elutasították ezt a piedesztálra emelést. A professzor idézi őket: „Úgy viselkedünk, mint az állatok, nem mint az angyalok.” Muehlberger azt is elmondta, hogy a szerzetesek alázatos viselkedése miatt szentként tekintettek rájuk. Ez a fajta hírverés népszerűséget hozott nekik, és vélhetően nem örültek a reflektorfénynek, hiszen önként választották a magányt.

Sokan nem szárnyas és áttetsző, arany ruhát viselő teremtményekként képzelik el az angyalokat, az ókorban sokkal inkább a testtől elszakadt elmeként gondoltak rájuk. Muehlberger szerint az angyalok egy bizonyos szempontból olyanok, mint a számítógépek, akik racionálisan gondolkodnak, és nem hagynak teret az olyan emberi érzéseknek, mint a vágyak vagy szenvedélyek.

Őrzők és Kísérők

Az egyik legelterjedtebb modern elképzelés az angyalokról – amelyet egyébként Muehlberger is tanulmányoz – a késői kereszténység korában alakult ki. Azokban az időkben, amikor a keresztények jó része úgy gondolta, hogy az őrangyalok védik meg az embereket a rájuk leselkedő bajtól, mások meg voltak győződve, hogy csakis azok a kiváltságosok kaphattak angyalt maguk mellé, akik rászolgáltak erre jellemükkel és életmódjukkal. Úgy tartották, hogy a kivételes képességű emberek mellé a Kísérő néven ismert angyalok szegődtek.

Muehlberger elmondta, hogy néhány szerzetes a késői ókori Egyiptomban nem hitte, hogy őrzőangyallal született erre a világra. Ellenben azt vallották, hogy csakis érdemeik miatt rendelnek ki majd melléjük valakit. A professzor kutatásai szerint a Kísérők olyan angyalok lehettek, akik segíthettek legyőzni a kísértő démonokat, és csakis akkor jelentek meg, ha ezt kiérdemelte az adott ember. Azonban ha valaki inkább a világi élet örömei mellett döntött, akkor ezek a Kísérők örökre eltűntek mellőle.

Míg sok nem keresztény is hisz az angyalokban, Muehlberger elmondta: mégiscsak a keresztények, ezen belül is az Egyesült Államokban élő keresztények azok, akik leginkább hiszik és elfogadják ezen égi lények létezését.