A zene varázsában elmélyedve – Svéd kórus adott koncertet a soproni evangélikus templomban
Sopron – 2010. május 12-én, szerdán este 18 órakor a soproni evangélikus templomban a svédországi Fjärås kyrkokör kórus énekelt. A kórusban 16-tól 78 éves korig mindenféle korú tag megtalálható. Huszonöten utaztak el hozzánk, kórusvezetőjük Kerstin Odeberg vezetésével. A szerdai hangversenyen Kertész Péter vezetésével fellépett a soproni evangélikus templom megújult kórusa is. A svédek csütörtökön, Mennybemenetel ünnepén is szolgáltak a magyar istentiszteleten, vasárnap pedig, a budapesti Deák téri evangélikus templomban énekelnek a 11 órai istentiszteleten. Szöveg: Csiszár Ágnes. Fotó: Csiszár Ágnes és Bárány Zoltán
„Szeretettel köszöntök mindenkit, aki ma este a kórushangversenyen megjelent, a svéd kórust, kedves vendégeinket, Önöket, akik eljöttek Mennybemenetel ünnepe előtt egy nappal együtt lenni, a zene varázsában elmélyedni! – kezdte köszöntő szavait Gabnai Sándor evangélikus lelkész, esperes. – Örülünk, hogy már több alkalommal lehettünk együtt svéd kórussal e falak között. A nagy evangélikus kórus a kis magyar kórussal, a nagy evangélikus egyház a kis magyar egyházközösség. Bátorítson minket az Úr, vezessen minket közös hittel, közös lélekkel, közösen ismerkedve egymás különböző zenei kultúrájával. Ma este különösen is igazak a napi igék: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr! ; „Ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” Pünkösdi lelkét küldi felénk az Úr így együtt ma este a zene varázsában elmélyedve, áldó hatalmak oltalmába rejtve.”
Az estére jellegzetes svéd dalokkal, de Mozarttal is készült a Kerstin Odeberg által vezetett kórus. A Jubliate Deo úgy csendült fel ajkukon, hogy éneklés közben megszépültek a zenélés, és egymás szeretetétől. Három tavaszi népdalon keresztül érezhettük meg azt, hogy a svédek számára is rendkívül fontos a népzenei hagyományok ápolása, fenntartása, tovább élése. Jellemző rájuk, hogy a külföldről érkező új hangokat úgy teszik magukévá, hogy közben saját zenei kultúrájukba építik be azt. Ezt bizonyítandó hallhattunk szívet-lelket gyönyörködtető orgonazenét egyházi himnuszokból, majd három angol karácsonyi éneket. Kisvártatva részesei lehettünk a csoda megszületésének. Egy szopránszóló és Kerstin énekeltek felelgetőst, a kórus halk kánonjának aláfestésével. Ez a két ének valóban olyan szépen, tisztán adta vissza a svédek lelkiségét, hogyha csak e kettőt, s a három rövid himnuszt hozták volna közénk ajándékba, már akkor is megérezhettük volna lelkiségüket. Zárásként egy svéd, és egy magyar népdal csendült fel az egyesített kórustól olyan szeretettel, olyan egymásra figyeléssel, mintha mindig ezt csinálták volna.
Köszönjük a szép estét a svéd kórusnak, a magyar kórusnak, Kerstin Odebergnek, a svédek karnagyának, és Kertész Péternek, a soproni kórusnak, Kőrös Ildikó idegenvezetőnek, és nem utolsósorban annak a Lautner Anikónak, aki meg van arról győződve, hogy nemcsak a svédek tanulnak szívesen tőlünk, de nekünk is meg kell ismernünk az ő kultúrájukat, emberi értékeiket.
