Melanchthon és a magyarok – Kiállítás Debrecenben

2010-ben a protestáns egyházak Philipp Melanchthonra a reformáció nagy tanítómesterére emlékeznek. A XVI. században több mint ezer magyarországi hallgató látogatta a wittenbergi egyetemet, közülük 430-an voltak Melanchthon tanítványai, többeket a házába fogadott, asztalához hívott. A magyar diákok egyesületével rendszeres kapcsolatot ápolt, ezért nevezik Magyarország Tanítójának is. Vasárnaponként a Biblia tanításait főként a magyaroknak fejtegette latinul, sokakkal levelezett, tanítványai boldogulását ajánlásaival segítette.

A Debreceni Református Kollégiumban különösen jelentős Melanchthonnak és egyetemének hatása. Maga Méliusz Péter, a város reformátora is a wittenbergi magyar coetus választott vezetője volt, de a Református Kollégium is wittenbergi mintát követett: legrégibb törvényei folyamatosan hivatkoznak Wittenberg törvényeire.

A nemzetközi kiállítás forgatókönyve és katalógusa a Bretteni Melanchthon Akadémián készült, német, holland, magyar és román közreműködéssel. Ezúttal a Debreceni Református Nagykönyvtár régi és ritka állományával kiegészítve tanúskodik Melanchthon jelentőségéről, hajdani európai és főként magyarországi hatásáról.
Wittenberg a reformáció következtében Európa egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált, és ezen a téren döntő érdemei vannak Philipp Melanchthonnak.

1518-ban, huszonegy évesen lépett a wittenbergi egyetem katedrájára. Székfoglaló beszéde az oktatás új rendszerét, az egyetem reformját, pedagógiai elveinek és terveinek alapvonalait vázolta. Élete során egész Európában használt tankönyvek sokaságát adta ki, ezért joggal nevezték Germánia, majd Európa Praeceptorának, azaz Tanítójának. (Reggelente átlag húsz levelet írt Európa ötszáznál több városába, levelei közül közel tízezer maradt ránk.)

Tanárként és reformátorként egyaránt követte a klasszikus forrásokhoz visszatérő humanisták „ad fontes” elvét, döntő szerepet tulajdonított a (latin, görög és héber) nyelvi képzésnek. Számára a nyelvhasználat erkölcsi kérdésnek minősült, a világos beszéd a világos gondolkodás és a műveltség kifejezője volt, amelynek milyensége a tettekben is szükségszerűen megnyilvánul. (Következésképpen az ő iskoláiban a latin nyelv tanítása a jellemformálás és a művészetekre nevelés kiváló alkalmát kínálta.)

Melanchthon Luther Márton legfőbb támasza volt, ő írta meg a protestantizmus alapelveinek első rendszerező összefoglalását (Loci Communes című művét 1521-ben), majd 1530-ban megalkotta az evangélikus egyház legfontosabb hitvallási iratát, az Ágostai Hitvallást.

Személyiségének titka lenyűgöző tudása mellett békességre törekvő, közvetítésre hajló alkatában kereshető, amely rendkívül népszerűvé tette a felekezeti ellentétek és háborúk pusztította Európa különböző szekértáboraiban.