Korniss Péter tárlata nyílt meg Tihanyban

A kolozsvári születésű alkotó, számos legendás hírű fotóalbum (Elindultam világ útján, A vendégmunkás, Magyarország – Európa szívében) szerzője, aki 1967-ben kezdett Erdély aprófalvaiban fotózni – megörökítette a hagyományos paraszti életformát, az ünnepnapok és hétköznapok ősi világát, annak változásait a modernizálódó korban, s a megőrzött népszokásokat –, most kisebb fajta életmű-kiállításon mutatta be felvételeit a közönségnek.

Korniss Péter képei között járva Sütő András könyve, az Anyám könnyű álmot ígér, jut eszembe – mondta megnyitó beszédében Korzenszky Richárd bencés perjel, párhuzamot vonva a sütői világ és a fotóművész erdélyi témájú képei között. Majd Arany Jánost idézve szólt a „fényképíró” küldetéséről, aki az embert állítja műve középpontjába, s a pillanat megragadásával a jelen – fotográfiája révén – múlttá nemesül. Egy szegénységben is gazdag, mélységesen emberi világ tárul föl előttünk Korniss fotóin; emberek közösségei különböző élethelyzetekben. A képek magyarokról és románokról beszélnek, összetartozásról, közös szenvedésről, közös örömekről, életről, halálról, kultúráról, gyökerekről.

A képek felvetik a kérdést: Szerencsétlenebbek-e azok az emberek, akiket a fotókon látunk, mint amilyenek mi vagyunk? Hiszen a képíró egy lelkiekben gazdag emberi világot mutat be, amely szegénységében és egyszerűségében is gazdagabb és emberibb, mint a nejlonzacskós nyugati világ civilizációja, amelyben mi élünk. Ugyanakkor felveti a kérdést a fényképíró úgy is, hogy vajon meddig lesznek képesek a képeken látható emberek ellenállni a kívülről beszivárgó, sőt beviharzó másik világnak, amely ott dörömböl már a kicsiny falvak kapuján is. Korniss Péter fotói képesek lélekben átmosni mindannyiunkat, s tisztábban látni, élni, „könnyű álmot” ígérve – zárta gondolatait a perjel.

A megnyitón közreműködött Szabó Csilla és Bánó Veronika hegedű-, illetve zongorajátékkal.