Kiállítás nyílt Szalay Lajos bibliai vonatkozású műveiből

Az utókor nem véletlenül aggatta rá „a rajztoll varázslója” és a „vonal költője” szókapcsolatokat: Szalay Lajos jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető stílusának, kegyetlenségében is érzékeny vonalvezetésének köszönhetően nem csak a magyar, de a világszínvonalú képzőművészet nagykönyvébe is beírta magát. A mai Szlovákiában, Őrmezőn 1909-ben született művész életének jelentős részét külföldön – többek közt Párizsban, Argentínában és New Yorkban – töltötte, ám nem annyira rá hatottak, sokkal inkább ő alakította át a külhoni alkotók látásmódját.

Argentínában például volt, aki az ottani rajzművészet kapcsán nemes egyszerűséggel csak „Szalay előtti” és „Szalay utáni” korszakról beszélt. Párizsban Picassóval is kapcsolatba került, aki úgy fogalmazott: ha a XX. századból csupán két grafikus neve marad fent az utókor számára, a másik ő maga lesz, ha csak egy, akkor az Szalay Lajos. Picasso hatása egyébként több Szalay-alkotáson is tetten érhető, így például a Jászi Galéria május 17-én megnyílt, Bibliai történetek című kiállításán látható két akton is.

A kiállított művek azonban nagyobb részben a hamisítatlan, Szalay-féle formavilág, a markáns, egyedi vonalalkotás letéteményesei. A tárlaton kiemelt bibliai vonatkozás a grafikus egyik, ha nem a legkedvesebb témája: képein az Ószövetség legismertebb történetei elevenednek meg. E tárgyban megjelent, egyik legismertebb kötete az elsőként New Yorkban napvilágot látott, 1966-os Genezis, amelynek magyar kiadásába a kiállításon is belelapozhatunk. Bár a Jászi Galéria válogatásának darabjai döntően nem ezek közül kerülnek ki, mégis érdemes megfigyelni az illusztrációként egy kötet lapjain megjelenő és az eredeti grafikák közti különbségeket.

Szalay Lajos alkotóeszköze szinte kizárólag a tus volt, ezért is elképesztő az a kimeríthetetlen variáció- és formagazdagság, amellyel – és nem utolsó sorban a színek által megadatott többletlehetőségek kihasználása nélkül – képes egy-egy jelenet minden érzelmi vonatkozását visszadni. Legyen szó Ábrahám embert próbáló lelkitusájáról gyermeke és ura közt, Jónás és a cethal harcáról, vagy a tékozló fiú hazatéréséről: minden egyes vonal és folt tökéletes helyen van a kompozícióban. A felesleges vonalak hiányát mi sem mutatja jobban, mint hogy egyvonalas alkotásai is teljesen egyenrangúak a sűrítettebb, tusnyomos rajzokkal (utóbbiakban sem minden esetben él a sűrítés lehetőségével: leginkább az arcok és kezek kapnak különös hangsúlyt). Ahogy több helyen is említik, ezek az alkotások nem is annyira illusztrációk, sokkal inkább saját bibliai interpretációkként értékelhetők.

Kuriózum, hogy a metszéspontok, halmazok és metszetek nagymestere néhány alkotás erejéig a színes, vegyes technikájú képek felé is tesz egy kis kitérőt: Apokalipszis című képe a kiállítás egyik legszuggesztívebb darabja. Érdemes tehát elmerülni ennek a kivételes életműnek nem kevésbé figyelemre méltó szeletében: a kiállítás zárónapján, június 17-én pedig finisszázs is várja a rajzoknál is mozgalmasabb estére vágyókat.