Kiállítás Esztergomban: A gyulafehérvári érsekség ezeréves múltja

A tárlatot Jakubinyi György gyulafehérvári érsek nyitja meg a házigazda, Erdő Péter bíboros jelenlétében. A kiállítás a 2000-2008 között Daniela Marcu Istrate által vezetett feltárás eredményeit mutatja be az érdeklődőknek – közölte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatala.

Elsőként a gyulafehérvári millenniumi tárlaton 2009-ben, majd 2010-ben a Budapesti Történeti Múzeumban láthatta a közönség a régészeti lelteket. A székesegyház restaurálása során megközelíthetővé váltak a több mint tíz méter magasan másodlagosan beépített középkori kőfaragványok. Az eddig ismeretlen részletek nem csupán a bazilika történetéhez tartoznak, hanem a középkori magyarországi művészettörténetének nagy értékű emlékei.

Kísérő rendezvényként a látogatók A Gyulafehérvári Székesegyház képekben címmel Mudrák Attila alkotásait tekinthetik meg. A fotóművész először 1997-ben készített felvételeket az épületről, majd 2009-ben, és 2010-ben megörökítette a felújított templomot és az újonnan letisztított kőfaragványokat. Az 1991-ben érsekségi rangra emelt erdélyi püspökséget feltehetőleg 1009 körül Szent István király alapította. Az Árpád-kor végén az egyházmegye 13 főesperességet számlált, a 14. században pedig már 606 plébániával rendelkezett. Jelentőségét mutatja, hogy székeskáptalana a régió legfontosabb hiteleshelye volt, legkorábbi oklevele 1231-ből ismert.

A jelenlegi, 12. század végén emelt székesegyház egy korábbi kisebb épület helyén áll. A román stílusú háromhajós bazilikát a tatárjárás utáni évtizedekben gótikus stílusú épületrészekkel kiegészítve fejezték be. Az 1512-ben megépült Lázói-kápolna már a reneszánsz díszítőművészet jegyeit hordozza. A templomban található Hunyadi János kormányzó, Szapolyai János király, Izabella királyné és János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem síremléke, továbbá a püspöki sírboltban nyugszik Márton Áron püspök is.

A kiállítás létrejöttében szakmai oldalról a Teleki László Alapítvány, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Budapesti Történeti Múzeum és a Prímási Levéltár, támogatóként a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Szülőföld Alap, a Hieronymus Kulturális Egyesület, továbbá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal segédkezett.