Karmesteri pálca helyett pásztorbot – 30 éves a nagytarcsa-péceli NaP-kórus
Nagytarcsa – Kettős jubileumot ült a nagytarcsai gyülekezet. Harminc éve, ünnepi istentisztelet keretében lépett a nyilvánosság elé először a Jubilate énekkar, Gáncs Péter gyülekezeti lelkésszé iktatásán. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
A vasárnapi istentiszteleti szolgálatra felkért püspök örömmel vállalta az igehirdetést a gyülekezetben, ahol másfél évtizeden át, együtt szolgált a világlátott énekkarral. Igehirdetése elején elmondta, hogy az alkalomra készülve elgondolkozott azon, hogy a Zsoltárok könyvéből választ alapigét és egy karmesteri pálcával kezében köszönti az ünneplő kórust. Az erre a napra kijelölt szakasz végül meggyőzte, hogy mégis az egyik gyülekezeti tagtól kapott pásztorbot illik jobban az alkalomhoz.
A jó pásztor vasárnapján az igehirdető János evangéliumának tizedik fejezetére utalva hangsúlyozta, hogy a jó pásztor ismeri juhait, azok hallgatnak rá és követik őt. A prédikációjában a püspök megemlítette, hogy fele ennyi idősen jelen lehetett az énekkar születésénél és történetének első tizenöt évében kísérhette a máig összetartó és időközben a péceliekkel kibővült és NaP kórussá átkeresztelt lelkes csapatot. Hangsúlyozta, hogy bár fontos a megtett út, de a továbbvezető út – ha lehet – még lényegesebb. Keresztyén emberekként és énekkarként fontos feladatunk, hogy a kilélegzett levegő énekké formálódjon, amely másokat is a közös zarándokútra szólít.
Az istentiszteletet követően családias ebédet szerveztek a cinkotai tájház kocsinszínjében az optimista kórustagok, akiknek nem szegte kedvét az aranyat érő, ám annál hűvösebb, májusi eső sem. Az idő végül őket igazolta, hiszen mire az ünnepi torta felvágásra került, és végre előkerültek a híres nagytarcsai diósbatyuk, már hét ágra sütött a tavaszi nap.
Az alkalom délután közös próbával, majd jó hangulatú ünnepi koncerttel zárult.
