Kálvin hatása a magyar kultúrára

A protestáns világfelfogás kialakulása sokoldalú kapcsolatban állt az előző századok nagy szellemi áramlataival, a reneszánsszal és a humanizmussal. A protestáns gondolkodásban több kritikai irány fűződött egy csokorba, hiszen Luther elsősorban világi és egyházi hatalmasságokkal hadakozva, világi fejedelmi udvarokban alkotta meg elgondolásait, míg Kálvin a társadalom kisebb közösségeihez közelebb állva, pár tízezres városi polgári közösségek (pl. Genf) számára fejtette ki teológiai tételeit, illetve ezzel összefüggésben hatalomról és emberi viszonylatokról vallott nézeteit, reformjavaslatait.

A protestáns tanok Magyarországon a 16. század második felében tűnnek fel, amikor a mohácsi csatavesztés után az államhatalom széthullik, s a magyar nemzet egésze és kisebb közösségei komoly veszélybe kerülnek. A kibontakozó általános veszélyérzet a magyar társadalmat nagymértékben fogékonnyá teszi a reformáció tanításai iránt, amely mindinkább sajátos nemzeti indentitástudatot is kölcsönöz számára. A magyar társadalom jelentős része a reformációban viszonylag rövid időn belül önmagára talált, s kialakult az az egyházszervezet, amely az ország bizonyos régióinak megragadható sajátosságokat kölcsönzött.

A reformáció a közösségi szolgálat részének tekintette az oktatást és a tudományok művelését, amely elsősorban a kollégiumok falai között öltött testet. A kollégiumok a teológiai oktatás mellett világi tudományok művelését is vállalták, s bár az kétségtelenül nem ment „a hit és az ész birkózása nélkül”, az intézmény falai között igen jelentős tudományos eredmények születtek.

Jean Calvin (magyarosan: Kálvin János) 1509. július 10-én született, ennek ötszáz éves évfordulójáról számos konferencia emlékezett meg. A Magyar Tudomány olvasói számára, vendégszerkesztőként, Veliky János professzor szervezett összeállítást. A lap februári számában emellett megtalálható Miklósi Ádám cikkét az etorobotika születéséről, amelyben etológusok és mérnökök dolgoznak együtt; Vértes Attila Marie Curie-ről írt a kémia éve kapcsán, Szilágyi István pedig a nemzeti identitás, a nemzetfelfogás és a kulturális diplomácia huszonegyedik századi helyzetét vizsgálja.

A Magyar tudomány februári száma