Istenem – kortárs képzőművészeti kiállítás látható Debrecenben

Először megijed az ember, amikor meghallja a kiállítás címét: Istenem. Vallási giccset, elkoptatott közhelyet sugall, esetleg éles kritikát, ítéletet a másik oldalról. De a Modemben egyik sincs, a meghívott művészek körüljárják a szakralitást, saját életüket, vallási élményeiket kapcsolva a témához.

Zatykó atya nyitotta meg a kiállítást, Istenről alkotott sajátságos, számomra igaz képével sokakat megdöbbentett. Azt mondta, Istenről csak paradoxonokban lehet beszélni. Isten olyan sokszínű és teljes, hogy az ember képtelen kifejezni szavakkal, ezen a ponton más kommunikációs formák kellenek. Amikor róla beszélünk, meg kell küzdenünk a szavak ínségével, saját létünk határaival – így az atya.

A kiállítás megtekintője a kortárs művészet sokszínű eszközeit felvonultató alkotásokkal fog találkozni, ezek tematikus egységekbe sorolódnak. Vannak köztük festmények, szobrok, vannak videók, hanganyagok, van Istent megjelenítő lézerinstalláció, vannak fordítva működő kamerák, mozgó stációk, mikroszkóppal látható rajzok, festményként funkcionáló integrált áramkörök. Sturcz János, a kiállítás kurátorának elmondása szerint olyan kortárs művészek jelennek meg alkotásaikkal, akik „hívők, de nem ájtatoskodó szentek, kritikusak, mégsem blaszfémikusak”. Hitük kritikus, valóságos, reflektív, az őket körülvevő társadalmat és a vallást is ezen keresztül szemlélik.

Az első a Párbeszéd a hagyománnyal című egység a keresztény ikonográfiához nyúlik vissza. A művészek a kortárs médiumokba helyezik a klasszikus keresztény ikonográfia elemeit. Mátrai Erik videoikonjai, újabb szemszögből mutatják meg a stáció templomfalakról ismert állomásait. Asztalos Zsolt integrált áramkörös grafikái ötvözik a régi üzenetet a modern kor vívmányaival.

Közeledve Istenhez, a gömbhöz

A következő, Szemben a jelennel című egységben a művek többek között azt vizsgálják, hogyan sérült a vallás a közép-kelet európai régióban a kommunizmus idején. Frappáns együttesként jelenik meg Borsos János és Gerber Pál könyve. Borsos fadarabra festett Szent Bibliája, zárt könyvként jelenik meg, míg Gerber festménye – Olvasott könyv – felteszi a kérdést mennyire olvassuk a Bibliát, mennyire mindennapi kenyere, lelki tápláléka, a ma élő európai embernek a Szentírás?

A Szenvedés és vallás című ciklus Krisztus szenvedéseivel való azonosulás mélységeit vizsgálja, személyes tapasztalások alapján. Lőrincz Lilla Jézus Krisztus feliratú baseball ütője azt az álmát jeleníti meg, melyben látta, hogy Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból – és amely megmutatta neki – hogy a saját életében is véghez kell vinnie ezt a szent tisztítást (nyitóképünkön). Borsos János fájdalmas önfeltárása megmutatja betegségének, a pikkelysömörnek azon részleteit, melyet mások sokszor elrejtenek, és egymás után vetített fotókon dokumentálja azokat a folyamatokat és változásokat, melyek Jézushoz kiáltása óta történtek.

Ahogy – Hétköznapi csodák, a segítő Isten és A teremtett természet dicsérete című ciklusokon át – haladunk „Isten felé”, lesz egyre világosabb, egyre ritkábbak az alkotások, nagyobbak a terek. Az Isten absztrakt képe, szent geometria című végső egységben az Úrról alkotott elképzelésekkel találkozunk. A legegyszerűbb alkotó formák a kör, a kocka, a gömb is megjelenik. A kiállítás inkább kérdéseket tesz föl, problémákra világít rá, mintsem válaszokat hirdet. A nézőnek kell véleményt alkotnia, eligazodnia. Ahogy vitathatatlanul jelen van az igaz hit a kortárs magyar képzőművészetben, úgy Isten is jelen van az őt befogadók között.