Ignácz Rózsa kiállítás nyílt a Debreceni Református Kollégiumban
Debrecen – Az erdélyi író, színész, újságíró református családban nőtt fel. Ignácz Rózsa életének nagyobb részét Magyarországon élte, de írásainak legjelentősebb darabjai szülőföldjéhez, Erdélyhez, a moldvai és a bukovinai csángók világához kötődnek. „Kéthazájú embernek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország közt" – vallja egyik írásában. A debreceni vándorkiállítást fia, Makkai Ádám nyitotta meg. Forrás: ttre.hu
A nyelvészprofesszor így emlékszik vissza anyjára: „Mintha apám lett volna. Nem volt nőis és keményen kritizált, de én is őt, ezért meg is tett titkárának. 15 éves koromtól én gépeltem a fiókregényeit. Diktált: bekezdés, beszéd, kérdőjel, három pont... ma is a fülemben hallom a hangját..."
„Mint írót elnyomták" – vallja róla fia, majd hozzáteszi: azért, mert nem tudott hízelegni semmilyen uralkodó politikai rendszernek. „A forradalom után tudtommal két író nem dőlt be és nem írt alá nyilatkozatot arról, hogy 56' ellenforradalom volt. Egyik Sinka István, a másik édesanyám, ezért ifjúsági íróként írhatott tovább."
A kiállításról Makkai Ádám azt mondta: megdöbbentő hatása van együtt látni ezt a gyűjteményt. Az összhatás teljesen más, mint néhány tárgy külön-külön a házban heverve.
Ignácz Rózsa 2009-ben volt százéves, mégis hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. Ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum ezúttal a Debreceni Református Kollégium Múzeumával, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassa meg egy vándorkiállításon.
A tárlaton végigkövethető az, hogy hogyan lesz Benedek Elek felfedezettjéből ünnepelt színésznő, hogyan győzi meg első darabja Tamási Áront a Görgeteg megírására, hogy milyen volt párizsi tudósítóként és milyen volt darabjának vígszínházi bemutatója idején. Hogyan látta kora nagy színészegyéniségeit, hogyan szólt a bukovinai moldvai magyarokról, hogyan szól a gyermekekhez - mondta a kiállítás kurátora. Szebeni Zsuzsa hozzátette: a kiállítást abban a reményben készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra.
Ignácz Rózsa izgalmas, sokoldalú egyéniség. Író, színész, újságíró, meseíró, műfordító; ugyanakkor színpadi szerző is. Számos dráma és báb-darab, rádiójáték született tollából. Rendkívüli szavalótehetség, melyről számos korabeli hangfelvétel tanúskodik. Erdélyben, Kovásznán született, s erről büszkén vallotta: „Mi kovásznaiak már régtől fogva büszkék vagyunk, van rá is okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtőbb fele" – írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című munkájában. Budapesten él és alkot, de kétlakinak érzi magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania."
A kiállítás június 19-éig látogatható.
