Elektromos kábelpókok szárítják a Mátyás-templomot

Bármily hihetetlen, a Mátyás-templom rózsaablaka eddig nem látszott, tulajdonképpen föl sem tűnt, hogy van. Pedig ott volt, ahol lennie kell, a főbejárat fölött. Kívülről látta is mindenki, belül azonban teljesen eltakarta a karzatra épült orgona. Nemrég azonban az orgonát szétszedték, elvitték restaurálni, s a rózsaablak előragyogott teljes korongjával. Az új orgonát majd úgy fogják visszaépíteni, hogy a jövőben csak félig takarja el a szép, ólomüveg rozettát, s legalább egy karéj élvezhető legyen belőle. Sajnos nincs elég magasan ahhoz, hogy jól érvényesüljön, mondják a szakemberek.

Tavaly év végén, amikor a templomban jártunk, a felújítás tíz üteméből már az ötödiknél tartottak. A homlokzati falakon elvégezték a külsőkő-felújításokat – kivéve a fő tornyon, a 78 méteres Mátyás-tornyon –, felrakták a tető 150 ezer új Zsolnay cserepét, már fönt voltak az aranyozott csúcsok, rézlemezzel újraburkolták a templom gerincén nyergelő huszártornyot, de a vápákban még hátravoltak a rézlemezfedések. Kész volt a föld alatti bővítmény is az új gépház számára a Hilton felől. Az idei évre maradt egyebek mellett a főtorony külsőkő-javítása. Karácsonykor már ott sorakoztak a templom tövében a kőtömbök, amelyekből a cserére szoruló elemeket kifaragták a helyszínre telepített, ideiglenes műhelyben. A pótlások tehát itt készültek, sablon alapján, helyben, s innen emelgették őket a helyükre csörlővel a Reneszánsz Zrt. mesterei.

Voltak olyan részek is, amelyeket teljesen szét kellett szedni a javításhoz, mint például a torony 55 méter magasan lévő koronázóerkélyén a mérműves korlátot, amelyet csak néhány hete építettek
vissza, s épp most fugázzák. A torony függőlegesen futó bordáit az élek mentén kellett végigjavítani szinte mindenütt, levésve a málló felületet, és aztán speciális kőpótló anyaggal kiegészíteni. Ezzel a munkával még nem végeztek, de Mazuch András, a Reneszánsz Zrt. és a Magyar Építők Zrt. által létrehozott közös mérnöki iroda vezetője szerint decemberre elkészülnek, s akkor kiszabadítják az állványburokból a tornyot.

Idén már elkezdődtek a belső helyreállítások is, amelyek úgy zajlanak, hogy közben az egyház folyamatosan használja a templomot, s a turisták is látogathatják. Tehát mindig csak egy-egy szakaszt zárnak le, s vesznek munkába. Idén az északi oldalon, a galérián sorakozó múzeumi terekben, a királyi oratóriumban, a Máltai Lovagteremben, valamint az I., II. és III. Béla Teremben végzik a díszítőfestést-restaurálást. Tudni kell, hogy ezen az északi oldalon a tető korábbi rossz szigetelése miatt több helyen átáztak a falak, s ezért aztán ledobták magukról a festéket. Most már a tető rendben van, de a kövek még mindig nem szikkadtak ki, itt-ott szárítani kell őket. Ezért látunk például a királyi oratórium északi falán elektromos "kábelpókokat", melyek "lábaikat" a falba fúrt lyukakba eresztik, s ha kihúznánk őket, kiderülne, hogy mindegyik láb végén egy 70 Celsius-fokos szárítóvas rejtőzik. A fal nedvességét 5 percenként szondázza a számítógép, s ennek függvényében szabályozza a szárítást. Körülbelül 1800 ilyen lyukat kellett fúrni a templom északi oldalán, mondja Mazuch András, némelyik fél méternél is mélyebb.

Ahol lehet, a galérián a festő restaurátorok már dolgoznak a színpompás díszítőfestés megújításán. Tudni kell, hogy ezen az oldalon a díszítmények nagy része elpusztult a háborúban, s alig van néhány folt, amely XIX. századi volna. A motívumok nagy részét a 70-es években rekonstruálták, amikor vita is volt róla, hogy nem kellene-e esetleg teljesen lekaparni a gótikától idegen, tarka piktúrát. Most ezek, a 70-es évekből való rekonstrukciók is sok helyen újrafestendők, mert egyszerűen néhány évtized alatt leáztak a párától és a falak nedvességétől. Imitt-amott a fehér falig kell őket visszakaparni, majd újra felrajzolni és fölfesteni.

Az egyik legszebb terem a galérián a Máltai Lovagterem. Itt látható Lotz Károly falképe: a Madonna előtt térdelő Ferenc József és Erzsébet királyné. Az állványról egészen közelről megcsodálhatjuk a boltozat szecesszióba hajló levélmintáit, melyeket a restaurátorok bécsi hatásnak tartanak, állítólag a Stephansdom motívumai fedezhetők fel bennük. A Lotz-kép egyelőre nejlon mögött, de már megszépülve várja a munkák befejezését. Kissé elhúzva a fóliát, éppen a királyi párra áldást adó Szűz Mária arca tűnik elénk aranyban fürödve.

A falképek java részének felújítása jövőre lesz soron, amikor a főhajó következik, mégpedig úgy, hogy előbb a belső tér egyik felét zárják le, majd a másikat, tehát továbbra is látogatható marad a templom. Ez lesz talán a munkák legszebb, legfinomabb része. És nyilván az egyik legköltségesebb is. A tavalyi 561 milliós maradványnyal együtt idén 1 milliárd 111 millió forint állt rendelkezésre a felújításhoz, jövőre pedig 400 milliót terveztek a költségvetésben a Mátyás-templomra.

És ami tavaly karácsonykor még meg nem erősített hír volt: most már bizonyos, hogy a befejezés céldátumát 2010-ről 2012-re módosították a szerződésben is – tudtuk meg az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Elsősorban a nem várt többletmunkák, az egyházi használat lassító hatása és az infláció miatt, amelyek az ütemezést befolyásolták és a költségeket is megemelték. Tehát most már azt is tudjuk, hogy a 2006-ban tervezett 6,7 milliárd forint alákalkulált összeg volt. Az új keretösszeg 7,8 milliárd forint.