Boldogok, akik kávéznak: Isten nagyobb dicsőségére megnyílt a Loyola Café
Boldogok, akik kávéznak, és meghallgatják egymást, és közben mindenféléről beszélgetnek! Bizony mondom nektek, örvendjen a ti szívetek és vigadjatok, mert Isten Országa bontakozik ki köztetek, ha egymásra időt szántok – idézett egy megfogalmazása szerint 21. századi apokrifot Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes, amikor megáldotta a Loyola Cafét, a jezsuita rend nemrég felújított és átadott Horánszky utcai központjában, a Párbeszéd Házában található kávézót a péntek esti megnyitón. Forrás: Magyar Kurír / Szilvay Gergely
A Párbeszéd Háza a főváros legnagyobb kulturális-lelkiségi központja, amihez hozzátartozik a kávézó is – mondta megnyitó beszédében Horváth Árpád jezsuita. – A közép-európai mentalitáshoz hozzátartozik a kávézó: fontos politikai döntések, irodalmi művek születtek kávézókban. De kétségtelen, hogy a léleknek is jót tesz a kávé.
Forrai Tamás tartományfőnök mindehhez hozzátette: ez a hely találkozóhely, amivel szerettek volna egy olyan helyet teremteni a pesti belvárosban, ahova csak úgy beesve, különösebb szervezés nélkül is létrejöhetnek találkozók, kapcsolatok. A Loyola Café a Párbeszéd Házának a cégére, a ház nyitott ajtaja lesz. Essetek be egy kávéra! – kínálta fel a tartományfőnök a lehetőséget. Mint mondta: a kávézó köztes tér szeretne lenni az utca és a ház között, ahova csak úgy be lehet kukucskálni, és levetni szívünk páncélját.
A kávézó kialakításáról szólva Horváth Árpád kifejtette: sok hátránya van a posztmodern kornak, de ő most egy előnyét emelné ki, mégpedig azt, hogy a modern korral ellentétben a posztmodern ember „kokettál a múlttal”, de válogat is benne aszerint, hogy mi ad értelmet az életének. A kávézó kialakítása is ezt tükrözi: kortárs építészeti alkotás, fehér falakkal, hideg (csempézett) padlóval, ugyanakkor barokk építészeti motívumokat ábrázoló vászondarabok tagolják a teret, latin nyelvű idézetekkel (a legkönnyebben megfejthető talán az ad maiorem Dei gloriam).
Ki fognak alakítani egy gyereksarkot is, és lesz egy leszőnyegezett, földön ülős rész is. Tegyük hozzá: a vásznakkal tetszőlegesen lehet a teret tagolni, a sok fehér szín, a fémlábú, fehér lapú asztalok és az ugyancsak fémlábú, fehér székek letisztult, díszítés nélküli, egyszerű formái kicsit hűvösen hatnak. A posztmodern gondolatra az álmennyezet és a rejtett, kellemes szórt fényt adó lámpák is utalnak. A megnyitón megjelent rengeteg vendég közül többen megjegyezték, hogy még jobban feldobná az egyébként valóban elegáns helyet egy-két szőnyeg, egy kis melegebb szín.
A kávézó kultúrális és lelkiségi programoknak is teret kíván adni, ennek jegyében egyben megnyitották Eifert János fotóművész kiállítását, Viola Szandra verseivel (a Pázmány magyar-kommunikáció-filozófia szakos hallgatójának már egy verseskötete is megjelent Léleksztriptíz címmel). A megnyitón elhangzott: a fotók három témát ölelnek fel: tánc, akt, természet. Egy táncművészeti előadás mellett a nemrég a Párbeszéd Házába költözött, húsz éves Szent Ignác Szakkollégium diákjai előadták a Bikini Fagyi című számának kávéra átdolgozott verzióját.
A jezsuiták más tekintetben is tartják a lépést a „versenytársakkal”: a prímási, a bencés és a piarista után a kávézó megnyitóján bemutatkozott a jezsuita bor is, amelyet a rend egykori birtokainak régiójából, a Balaton-felvidékről szállít a Skrabski Pincészet.
A belvárosban elég sok kávézó van, hol a helye a jezsuita kávézónak? – kérdezzük Horváth Árpádtól. Mint mondta, sok kávézó van, de olyan nincs, aminek a profilja a lelkiség, lelkiségi programok volna. A régi közép-európai kávéház-kultúrának vége, nekünk újra kell keresni a helyünket. Az, hogy van egy jó találkozóhely, ahol számunkra is fontos lelki kérdésekről is beszélhetünk, ez fontos. Az egész ház koncepciója, hogy be tudjunk csalni ide a hit iránt őszintén érdeklődő, nem hagyományos értelemben vallásos embereket, így reklámozni is fogjuk a helyet, főleg az egyetemisták körében – mondta a jezsuita azzal kapcsolatban, hogy miként szeretnék elérni, hogy ne csak a katolikus közegben váljék ismertté a Loyola Café.
Az üzlet üzemeltetője, Jakab Péter a Kurírnak kifejtette: a kávézó két specialitása a belső kialakítás és a kínálat. Szeretnék elérni, hogy a kávézó rentábilis legyen. Az egyháznak vannak olyan intézményei, célkitűzései, amelyek nem tarthatóak fenn, nem érhetők el, csak folyamatos anyagi áldozatvállalás által, és nem céljuk a rentábilitás, de a kávézó nem ilyen. Hozzátette: a Loyola Café olyan kínálatot alakított ki, hogy megálljon a saját lábán. A kávézónak lesz konyhája is, a leendő séf nemsokára tér majd haza Franciaországból. Az árak is a környéken megszokott szinten vannak. Azonban készült törzsvásárlói kártya, így a környékre jellemző árak mellett azon katolikus közösségeknek, embereknek, amelyek rendszeresen látogatják majd a Loyola Cafét, számukra kedvezményt biztosító törzsvásárlói kártyát kapnak.
Mindenesetre egy kávéról szóló könyv sorai szerint miután Itáliában egyes személyek ki akarták átkozni a kávét, mert az ördög művének tartották, VIII. Kelemen pápa (1592-1605) úgy határozott, hogy személyesen is kipróbálja az akkoriban Európában még viszonylag új nedűt (hiszen a kávét még ezután, 1615-ben hozták be nagyobb tételben Európába velencei kalmárok, nem sokkal később a tea és a kakaó megjelenése után, az első európai kávéház pedig, amennyire lenyomozható, 1683-ban nyílt meg Velencében), és annyira tetszett neki az ital, hogy kijelentette: „A kávét meg kell keresztelni, hogy igazi keresztény ital váljék belőle”.
