Ady és Reményik párbeszéde Halottak napján
Budapest - Mindenszentek és Halottak napja: Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. A sírokon égő gyertyák fényénél imádságra kulcsolódnak a kezek, s a krizantémokkal, őszirózsákkal feldíszített sírok közötti, novemberi hideg csendben megelevenedik Ady Endre fájdalomtól harsogó verse és rá Reményik Sándor válasza.
Gyertyák
Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak
Hisz percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk s gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ún!
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.
Reményik Sándor: A megbékélt Ady Endrének
Aki messzevágyik,
Csak hazáig ér el,
Ha nem selyemszállal:
Köt a rög kötéllel,
Koporsókötéllel.
Aki pártos szívvel
Önszívére lázad,
Föld alatt lel végül
Ősi hazát, házat,
Nyugodalmas házat.
Aki tépegeti
Mint egy nyűgöt, átkot,
Szívében hordozza
Az a magyarságot,
Igaz magyarságot.
Akinek magyarul
Muzsikál a vére,
E bús szerelemtől
Nincsen menekvése,
Sehol menekvése.
Majd ha a sírodon
Friss tavaszi hajtás
Nő - Te is belátod:
Így van ez jól, pajtás,
Így van ez jól, pajtás.
