Becketre emlékeznek Esztergomban
Becket Szent Tamás vértanúhalálára emlékezik Esztergomban 2010. január 5-én a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület és a Rudnay Sándor Alapítvány. A hagyományos ökumenikus megemlékezés az esztergomi Szent Tamás-hegyi kápolnában kezdődik, azt követően pedig emlékülést tartanak a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma Lovagtermében „Keresztény értékek és európai identitás” címmel. Forrás: PUK.hu
Becket Szent Tamás kápolna
Esztergom és Canterbury a XII. század óta áll kulturális és vallástörténeti kapcsolatban egymással. Mindkét település érseki központ, főpapjai révén szoros együttműködés szövődött a két város között. Becket Tamás canterburyi és Bánfy Lukács esztergomi érsek személyes barátsága alapozta meg a két város jó viszonyát. Az 1170-ben mártírhalált halt Becket Tamás érsek éppúgy szilárdan kiállt az egyház autonómiája mellett, ahogy a magyar egyház akkori feje. Becket Tamás halála után Jób érsek prépostságot alapított Esztergomban a vértanú tiszteletére. Becket Tamásra emlékezve minden évben gyertyát gyújtanak Esztergomban a szent ereklyéje előtt.
Becket Szent Tamás 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.
A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)
A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szünni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.
Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre itélték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. 1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg. III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.
Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elitélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.
