Az erények nyomában – Könyv az esztergomi Studiolo falképeiről

A száznyolcvan oldalas, több száz fotót és rekonstrukciós rajzot tartalmazó album a falképek restaurálásán kilenc esztendeje dolgozó Wierdl Zsuzsanna restaurátor, valamint a helyszínt évtizedek óta kutató Prokopp Mária művészettörténész és Vukov Konstantin építészettörténész közös munkája. A kötetet részletes kronológia vezeti be, míg dvd-mellékletként Kútvölgyi Katalin A Mértékletesség nyomában című dokumentumfilmjét csatolták.   

Mint Wierdl Zsuzsanna elmondta, igyekeztek közérthető nyelven, de részletes bizonyítékokkal alátámasztva bemutatni, miért tulajdonítják a falképeket a firenzei reneszánsz egyik legnagyobb mesterének, Sandro Botticellinek, az album azonban felidézi az esztergomi vár, illetve az érseki dolgozószoba, a Studiolo építéstörténetét, továbbá az 1934-es felfedezés óta végzett rekonstrukciós, illetve restaurátori munkákat is.   

A jeles humanista, Vitéz János esztergomi érsek, majd utódai dolgozószobájául szolgáló teremben a korabeli díszítésből csupán négy különböző erényt megszemélyesítő női alak (Prudentia, Temperantia, Fortitudo, Iustitia), valamint a többi falfelület festményeinek töredékei maradtak fenn.   

Wierdl Zsuzsanna emlékeztetett: a falképek csaknem 340 évet töltöttek a föld alatt, ami a fölső, finom rétegek elpusztulásához vezetett, így a megmaradt négy női alak közel sem egykori pompájában látható.   

A fedőrétegek pusztulása, illetve a gondos rétegvizsgálatok nyomán azonban előtűntek a kész művön már nem látható pentimentók (változtatások, javítások), kompozíciós vázlatok – jegyezte meg a szakember, hozzátéve: ehhez persze a korábbi restaurátorok tömítéseit, átfestéseit is el kellett tüntetni.   

„Az így lehetővé vált rajzi összehasonlítás ugyanannyira árulkodó, mint a grafológia, hiszen felismerhető az alkotó kézjegye” – hangsúlyozta a másfél évtizedet Olaszországban dolgozó restaurátor. Wierdl Zsuzsanna és társai éppen az apró részletek tanulmányozása nyomán jutottak arra a következtetésre, hogy az esztergomi Studiolo alkotója Botticelli lehetett.   

A női alakokon a fülek, a nyak, az áll, a hajtincsek, mellettük a festett oszlopfők mind egyértelműen Botticellire utalnak, ezeket a párhuzamokat a kötetben számos kép illusztrálja – említett néhány bizonyítékot Wierdl Zsuzsanna.   

Mint hozzáfűzte, a felső rétegekből is sikerült nyomokra bukkanni: a megtalált aranyszemcsék arra engednek következtetni, hogy Temperantia hajfürtjei ugyanúgy finoman aranyozva voltak, mint Botticelli számos más nőalakjának hajkoronája.   

Wierdl Zsuzsanna kitért a Botticelli-attribúciót kísérő polémiára is, kiemelve: a hipotézist elutasítók közül senki nem vizsgálta behatóan a falképet. Több művészettörténész inkább egy rejtélyes Magister Albertusnak tulajdonítja a Studiolo kifestését. „Róla csupán annyit tudni, hogy 1494-ben mint tanú bukkant fel Esztergomban, de egyetlen alkotása sem ismert. Más, alternatív javaslat eddig nem merült fel” – mutatott rá.   

A restaurátor elmondta: nemrégiben a falképegyüttes datálását pontosító újabb adatokra bukkantak, melyeket a további kutatások során remélnek bebizonyítani.   

Mint Wierdl Zsuzsanna elárulta, a három évesre tervezett restaurálási program egy esztendő után leállt, a munka 14 hónapja szünetel, így még évekbe telik, mire a falképek látogathatók lesznek.   

A 2009 decemberében megjelent kötet anyagából március közepétől a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség Galériájában kiállítás is nyílik.