A Porvoo-i finn testvérgyülekezet adott koncertet a Deák téren

Létrehozás: 2010. május 26., 11:30 Legutolsó módosítás: 2010. május 27., 08:49

Budapest – Május 22-én a Porvoo-i finn testvérgyülekezet kamarakórusának koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők a Deák téri templomban. (A koncert részletes programját a képek között találják.) Az egybegyűlteket Cselovszky Ferenc lelkész köszöntötte, majd a finn gyülekezet lelkésze, Timo Agren prédikációját hallgathatták meg a gyülekezet tagjai, amelyet az alábbiakban olvashatnak. Fotó: Morva Judit

Jézus mondja:

”én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (János 14,16–17)

Rögtön az elején szeretnék szívből jövő köszönetet mondani azért, hogy ma itt énekelhetünk. Nagyszerű dolog, hogy Pünkösd ünnepét a testvérgyülekezet körében tölthetjük.

Egy bő héttel ezelőtt ünnepeltük Jézus mennybemenetelét. Akkor arra emlékeztünk, amikor a feltámadott Jézus felment a mennybe. A mennybemenetel után Jézus tanítványai azt tapasztalták meg, amit mi is. A Megváltó nincs közöttünk testben. Nem lehet látni vagy hallani Őt. Elérhetetlen az érzékszerveink számára.

Most pünkösd előestéje van, csak néhány nap telt el azóta, hogy Péter, Jakab, János és a többiek ott maradtak, az égre szegeződő tekintettel. Az Úr a felhőknél is magasabbra emelkedett, valahova a messzeségbe. Ugye, mennyire magányosak és védtelenek lehettek akkor ezek a galileai férfiak? Hiszen három év alatt hozzászokhattak, hogy Jézus mindig a közelükben van. Apránként az eszükbe jutott minden, amit Jézus mondott, amíg itt volt a földön. Gyakran beszélt az elkövetkező időről is, mikor ő nem lesz többé velük. Néha óva intette a tanítványokat, mintha aggódott volna értünk, emberekért.

Jézus követése és a benne való hit nem biztosít könnyű és jó életet. A tanítványok és az első keresztény nemzedékek megtapasztalhatták ezt. Sok keresztény akkor is és később is átélhette, hogy a hit megvallása időnként veszélyes is lehet. Ilyen ez a világ. Mindannyian tudjuk, hogy az élet egyébként sem könnyű. Megpróbáltatások és viszontagságok érnek mindannyiunkat. Nehéz megértenünk azt is, ha valakinek erejét meghaladó terheket kell elviselnie.

A mi Megváltónk ismer minket, embereket. Mégsem ígért nekünk könnyű életet. De megígérte az Igazság Lelkét, a Pártfogót! A pártfogó szót egyes nyelvekben vigasztalónak is fordítják. Ez a két szó együtt jobban kifejezi, mit akar nekünk ajándékozni Jézus. Fényt derít arra, hogy kicsoda és milyen az az Igazság Lelke. Mindnyájunk életében voltak pillanatok, amikor szomorúak vagy kétségbe esettek voltunk. Próbáljuk ezt most felidézni. Valami veszteség ért? Egyedül maradtál? Annyira eltemettek a hétköznapi gondok, hogy azt gondoltad, nem bírod tovább? Akkor talán előfordult, hogy megjelent valaki, aki megvigasztalt. A vigasztaláson nemcsak üres, szép szavakat értek. Olyan vigasztalásra gondolok, amikor az egyik ember a másik mellé áll, rászánja az idejét, meghallgatja, nem hagyja egyedül a fájdalmával. Az ilyen vigasztalás hatására a komor gondolatok között megcsillan egy-egy reménysugár is. Ha valaha részed volt ilyen vigasztalásban, szerencsés ember vagy.

Jézus a Szentlelket ígéri nekünk, a Vigasztalót! Ő maga jön Lelke által közel hozzánk, hogy megvigasztaljon bennünket.

De az igazság Lelkének ígérete még ennél is több! Ezt én magam is megtapasztaltam, szeretném elmondani, hogy jobban megértessem, mire gondolok.

Gyermekkoromban sokszor megvádoltak, hogy rossz vagyok. Elismerem, gyakran nem ok nélkül. De ha olyankor vádoltak, amikor én semmi rosszat nem tettem, az nagyon rosszul esett. Hiába próbáltam sírva bizonygatni az igazamat, senki sem hitt nekem. Szörnyű érzés volt nekem, a kisfiúnak, hogy még csak meg sem hallgatnak a felnőttek. Ilyenkor nagyszerű volt megtapasztalni, ha valaki mellém állt. A pártomat fogta, és elérte, hogy mások is elhiggyék, amit mondtam.

Jézus a Szentlelket ígéri nekünk, aki a Pártfogó! Nemcsak vigasztal, nemcsak mellénk áll, cselekszik is értünk, segít rajtunk. Ő maga jön Lelke által közel hozzánk, hogy a pártunkat fogja.

Lelke által egyesít is minket, egy Atya gyermekeit. Egyek vagyunk. Lakhatunk akár egymástól távol. Nem értjük egymás nyelvét, és különbözőek a szokásaink. Mégis egyek vagyunk. Keresztényként egymás testvérei vagyunk.

A szavak nem mindig elegendőek arra, hogy kifejezzék Mennyei Atyánk jóságát. Talán ezért is kaptuk az ének és a zene ajándékát. Ezzel ki tudunk fejezni olyasmit is, amire nincs szó. Ezt szeretnénk tenni mi is itt, ma este, dalunkkal és zenénkkel.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben