Vagonkiállítás: A múlttal való szembesítés és a jelenbeli összefogás tárlata

A tárlat Novák Ilona múzeumpedagógus és az Élet Menete Alapítvány elnöke, Gordon Gábor együttműködése révén valósulhatott meg, és jutott el immár több helyszínre, amelyek között Sopron a negyvenkettedik. A kiállítás anyagát több mint 82 ezer ember látta – mondta el Gordon Gábor köszöntőjében.

A kiállítás fő színtere az a vagon, amelyben a Magyar Nemzeti Múzeum fotótár archívumából válogatott képek idézik a holokauszt borzalmait. Korabeli egyenruhák, fegyverek és a gőzmozdony jellegzetes hangja teszi élethűvé a tárlatot. A vagon talpazatán festett lábnyomok emlékeztetnek az áldozatokra, a falakon pedig, többek között, Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből olvasható idézet.

Rendhagyó, elgondolkodtató, egyben hiteles kiállításnak nevezte dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere a tárlatot, emlékeztetve arra, hogy a megtörtént borzalmakban része volt a Sopronból elhurcolt közel kétezer soproni zsidó honfitársunknak is. A fiatalok és a kevésbé fiatalok számára egyaránt fontos a múlt feltárása, ismerete, megértése, és a borzalmakkal való szembesítés, ami legyen előre tekintés, azért, hogy soha többé ne fordulhasson elő a történelemben hasonló tett – hangsúlyozta dr. Fodor Tamás.

Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékmúzeum vezetője történelmi visszatekintésében utalt arra, hogy az 1938-ban Magyarországra menekült zsidók, 1944 márciusának elején pontosan tudták, hogy elérkezett az elkerülhetetlen tragikus vég. Ekkor kezdődött meg a magyar nép drámájának és tragédiájának az új fejezete, a legsötétebb kor.

A szörnyű eseményeket felidéző vagon előtt állva emlékezzünk arra is, hogy Sopronból nem csak a soproniakkal indultak el a halálba vezető vonatok, hanem a kapuvári, a csornai, a csepregi zsidók számára is ,,bevagonírozó állomás” volt a soproni.

Ugyanakkor a kiállítás megrázó látványa emlékeztet hatszázezer honfitársunk tragikus sorsára, akiknek a guruló koporsót követően nem juthatott irgalom, kegyelem, még síremlék sem, csak a fájdalmas emlékezés. Sopron, a kultúrváros 25-30 szellemi kiválóságát veszítette el a vészkorszak alatt.

Szita Szabolcs felidézte azokat az emlékhelyeket, amelyek a történtek mementojaként szolgálnak: a Papréten álló emlékmű, a balfi nemzeti emlékhely, Fertőrákos, Nagycenk, Hidegség emlékhelyei, amelyekre – amint azt a beszédet tartó történész hangsúlyozta – még sokáig szükség lesz. Az emlékhelyek, a megemlékezések arra is szolgáljanak, hogy képessé tegyenek arra, hogy legyőzzük a gonoszt, aminek soha többé ne engedjünk teret.

A holokauszt túlélőjeként Varga Ágostonné, Irma néni megrázó személyességgel szólt arról az elviselhetetlen és elmondhatatlan szenvedésről és megaláztatásról, amelyet ő maga is átélt: heringekként zsúfolták őket a marhavagonokba, úgy kellett utazniuk, hogy mindenüket elvették, lemeztelenítették őket.

Radnóti Zoltán rabbi szerint a vallásos emberek sem tudták a mai napg azt a törést kiheverni, amit a holokauszt okozott; hogy volt egy olyan kor, amikor az ember embernek farkasa volt. A kiállítás abban is segít, hogy elkövetkezzen az az idő, amikor az ember embernek társa lehet. Ennek példája lehet az az összefogás, amely Sopronban a vagonkiállítás kapcsán megvalósult. A kiállítás létrehozásában, működtetésében való részvétel lelki épülés is mindazoknak, akik annak bármilyen formában részesei, egyben hozzásegít ahhoz, hogy minél több legyen ,,a gondolkodó ember”, hogy egy megbékélést hozó folyamatban az egymással szembeni ellentétek megszűnhessenek.

Minden megemlékezés a közeledésről szól – mondta Radnóti Zoltán, s egyben útjelzők is ezek az alkalmak. A múlt ismerete, a hagyományok, a história a mi útjelzőink, amelyet kötelességük az utódoknak ismerni, megőrizni és követni.

A közösséget összetartó erők is ezek – tette hozzá a rabbi, aki hangsúlyozta: embertársainkat lehet nevelni, lehet tanítani, lehet dorgálni, de egyet nem szabad: bántani. A másik ember bántása vezet a közösség tragédiájához.

Novák Ilona múzeumpedagógus részletesen is bemutatta a vagonkiállítást. A szervezők célja elsősorban az, hogy a mai fiatalok hiteles képet kapjanak a hajdani történésekről.

Csiszár Ágnes szervező elmondta: Az országban elsőként Sopronban a működő egyházak és felekezetek egy-egy nap felett vállaltak védnökséget, ökumenikussá téve így a vagontárlatot. Mindennap 16.30-tól más-más egyház lelkészei végeznek lelkészi szolgálatot és az egyházak tagjai mondanak verseket, ezzel is emlékeztetve valamennyiünket: „egy közülük, egy közülünk.” A kiállítás március 7-től 11-ig lesz látogatható, hétfőtől csütörtökig 8 és 17 óra, pénteken 8 és 13 óra között.

Iskolai csoportok előzetes bejelentkezése szükséges a 30-852-8018-as telefonszámon.