„...Ma este gyertyát gyújtasz...” – Soproni Zsidó Kulturális Est

Sándor Péter, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke bevezető szavaiban arról szólt, hogy Elie Wiesel maga is egy hanukai gyertya, budapesti ittlétével fényt, világosságot, békességet hozott az ünnepre készülődő világban. Szavait idézve „soha nem volt még ilyen közel egymáshoz kereszténység és zsidóság...”, de azért azt is hangsúlyozta, közösen kell fellépni az erősödő antiszemitizmus ellen.

Havas Judit mondott haszid történeteket, és meséket, nevettetett zsidó viccekkel, énekelt bánatos fájdalommal jiddis dalokat. Felvillantotta tudását és átélni tudását Paul Ben Haim és Zuckermann versein át, játszott, és emlékeztetett felrázó erővel Rakovszky Zsuzsa és Szenes Hanna verseivel. Keretet történeteihez a Kányádi Sándor a „Vannak vidékek” versciklusa adta.

Gyönyörű volt és elbűvölő. Amit Ő tud, azt kevesen tudják. Szuggesztív volt és az érzelmeinkre hatott. Leckét kaptunk a zsidóság történetéről, a szenvedéseikről, a hitük melletti kiállásról és persze a humorukról. Megrázó, ugyanakkor, felemelő, ünnepélyesés békét sugárzó volt egyidejűleg.

„Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kid’sánu bömicvotáv vöcivánu löhádlik nér sel chánuká” – Markovits Zsolt rabbi szavai úgy hangzottak visszhangul, hogy már nem lehet elválasztani, hol a múlt és hol a jelen: Együtt, mindig együtt, hisz elválaszthatatlan. Nem átírható, és nem széttéphető. Együtt alkotjuk hazánk! Köszönjük, hogy együtt lehettünk a FÉNY ünnepén! Így, együtt! Vannak fények, amik mindig világítanak felettünk. Boldog a fény, mely eléggé világítja a lángot! Vannak a megismételhetetlen csodák!

Szeretjük-e ezt eléggé? Mosolygunk-e ezen eléggé? A fényt hozó lámpásokon és a gyertyák fényén át érezzük-e ezt eléggé? És merjük-e ezt kifelé sugározni is? Hogy a fény és a világosság kifele terjeszkedik. Nem tudom megfogalmazni azt a csodát, aminek mégis részese voltam.  Gyújtsuk meg hát a belső gyertyát, mely békés és világosságot jelent, kifelé és befelé sugárzót egyaránt. Világosságként és fényként próbáljuk meg egyfelé tenni a gyertyánk: kifelé és befelé egyaránt. Ez a fény viszi előrébb a világot! A fény adhat világosságot, békességet, tisztességet, közelséget. Közösséget, örökké való egy Istenünk! Hanuka és az adventi gyertya fényei még soha nem álltak egymáshoz ennyire közel Elie Wiesel szavaival:  A kereszténység és a zsidóság még soha nem állt egymáshoz ennyire közel!” Valóban nem.

Sopron városában 2007. nyarán a négy történelmi vallás / felekezet képviselői együtt avatták fel az egykori neológ zsinagóga helyén lévő emléktáblát, emlékezve Pollák Miksa történettudósra, rabbira. Ez az ünnepség a szeretet jegyében egy példaértékű összefogást eredményezett.

Ezután volt a városvezetők részéről az első hivatalos találkozás a „négyekkel”, ahol a folyamatos párbeszéd szükségességét, a véleménycserét, egymás kultúrájának megismerését hangsúlyozták.

Azóta a városi rendezvényeken a történelmi egyházak jelenléte nem csak tartalmassá teszi az ünnepeket, de üzenet is Sopron polgárainak, hogy az egyre szélsőségesebbé váló világban a békességet, a toleranciát és a szeretetet kívánják a gyűlölködés és a széthúzás helyett.

2008 adventjén a negyedik gyertyát a Karácsony és a Hanuka ünnepét összekötve közösen gyújtották meg. A gyertya fénye a szabadságról, a szeretetről, a közösségről szól. Ezek azok az értékek, amelyek minden közösség számára egyformán fontosak, ezek összeköthetnek bennünket, ez az a csodavárás, amelyet a fény jelez.

Ez a 2009-es Soproni Zsidó Kulturális Est a tavalyi Soproni Zsidó Vacsoraest szellemi folytatása volt. A rendezvénnyel népszerűsítették a zsidó kultúrát, szem előtt tartva azt is, hogy a város négy történelmi egyházának vezetői is jelen legyenek.