Visszatérni mindig Jézushoz és a Bibliához! – Beszélgetés a missziói konferencián Széll Bulcsúval
Piliscsaba – 2010. július 4-7. között missziói konferenciát tartottak a Bétel Missziói Otthonban, ahol a résztvevők a „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1) igevers jegyében keresték a tiszta forrást. „Ad fontes! – szólított meg minket Széll Bulcsú. – Na de milyen forrásokhoz? Ezen tűnődtem épp előadása közben. Milyen személyes ad fontes-e van Széll Bulcsúnak, kispesti lelkész-teológusnak? Vele beszélgettem az egyik szünetben, választ keresve a felmerült kérdésekre. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
– Kedves Bulcsú! Köszönöm a többiek nevében is élvezetes előadását. Most azonban engedje meg, hogy személyesen is feltegyem Önnek ezt a kérdést. Mi volt az Ön életében az „ad fontes?!”
– Visszatérni mindig Jézushoz és a Bibliához. És ez az első Jézushoz téréssel, az Ő hívására adott igennel kezdődik. Nekem hárman segítettek az elindulásban: egy, már az Úr útján járó barátom, a fóti Kiss János bácsi és a nagytarcsai id. Győri János evangélikus lelkész, aki később apósom lett. Úgy is mondhatnám, hogy erre a forrásra én a barátom pesti otthonában, Fóton és Nagytarcsán találtam rá. Élő, a Krisztusért bűnbocsánatot és szeretetet adó közösségekben. Az Úr kínálta az élet vizét és én elfogadtam. Ilyen egyszerű.
– Mit jelent az ad fontes lelkipásztorként?
– Szomorúak az emberek és kiégettek, és azt, hogy ne legyenek ilyen megfáradtak, Jézus adhatja meg. Gondoljunk csak Mt 11,28-ra. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” Jöjj Jézushoz, mert Ő megvált és megnyugvást ad. – Mikor mostani gyülekezetembe kerültem, bizonyos okok miatt húsz fővel kezdtük, és most 100-120 fő jár hozzánk. Mert az élő Úr munkálkodik. Ezenkívül rengeteg ember megfordul itt éjjel-nappal. Jönnek megfáradtan, és kérik, hogy segítsünk. Remélem, Isten kegyelméből tudunk is valamit tenni értük. Ha én keresem az embereket, nem biztos, hogy eljutunk a célig. De akik maguk jönnek és keresnek föl engem, azokkal jobban előre lehet jutni, mert ott a vágy a szívükben. Sok fiatal jön, a gyülekezet fele belőlük áll. Sok az aránylag új tag.
– Mit jelent Önnek mindez közösségépítőként?
– Minden dolog csak eszköz. Közösségépítő eszköz. Van olyan például, hogy kérdezők bibliaköre. Hosszabb-rövidebb kérdésekre kapnak választ az igére alapozva, persze úgy, hogy ezt mindennapjaikban tudják használni. És az élet minden területéről jönnek a kérdések. Bármit kérdezhetnek nyugodtan. Mert a Biblia olyan tág ölelésű, hogy minden kérdéshez kapcsolódik. És az ige, mint forrás alapján magyarázzuk a kérdéseket. Az igének mindig a kétféle embernek szóló üzenetét adjuk, de a hit a lényeg.
– És mit jelent az ad fontes a tanításban?
– Hitbeli tanításban ez úgy néz ki, hogy vannak a bibliakörök, vagy külön alkalmak. Ezekben a csoportokban a maguk szintje és helyzete szerint folyik a tanítás. Van olyan alkalom, melyet a tagok vezetnek, külön felkészítés után. Aki már vezetett csoportmunkát, az másképp vesz részt minden együttléten.
– És a gyakorlatban?
– Felkérem őket különféle szolgálatokra. Nem csak igei felolvasásokra, hanem pénztárosságra, látogatásra, fűnyírásra, bibliaóra-vezetésre, néhány ember személyes számontartására, vagy például hazavinni autóval a másikat.
– Hány embert küldött Piliscsabára munkatársképzőre?
– Nem küldtem oda embereket, mert már 1996 óta folyik a bibliaiskolai képzés az EKE keretében. Ez is jó ideig Piliscsabán volt. Ott az oktatásban is részt veszek.
– A fraterneten, az evangélikus levelező portálon mértékadó egyéniség. Mitől van ez?
– Igyekszem mindig a Forrásból meríteni és szeretetben válaszolni. Barátaimnak tartom a levelezőket. Hiszen ez frater-net! Talán ezt érzik a többiek is.
– Mit szeretne még elérni gyülekezetben, családban, az életében?
– Még több közvetlen alkalmat átélni. Még többen végezzenek bibliaiskolát. Még több embert lehessen elküldeni igei csendeshetekre. Megosztódjon a feladat, a szolgálatban részt vállalás. A gyülekezet növekedjen, a hívők erősödjenek. – Gyermekeim már felnőttek, külön családot alkotnak. Boldogsággal tölt el, hogy aránylag közel laknak és így mindnyájan a mi gyülekezetünkbe járnak. Vágyam, hogy mindig előre haladjunk a hitben. – Egyéb iránt azt szeretném, hogy az Úr adjon nekem mindig olyan üzenetet, amire szüksége van az embereknek, és az hasson a szívükre, és segítség legyen számukra.
– Kedves Bulcsú! Kérdezhetem a püspök helyettesi pályázatáról?
– Ezen túl vagyunk. Talán azért kellett részt vennem rajta, hogy közkinccsé tegyem látásomat, és többen elgondolkozzanak rajta. A választott igém Zak 4,6 volt: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek Ura.” A jelmondatom pedig azóta is ez: Ahol hit van, ott minden van, ahol hit nincs, ott semmi sincs. Célkitűzésem az egyház fogyásának megállítása, anyagi helyzetünk megoldásának elkezdése, és a lelkészek és az egyháztagok közösségének építése volt. Kicsiben most is ezen próbálok munkálkodni.
– Lát lehetőséget a fogyás megakadályozására?
– Természetesen, ezer félét! Ad fontes! Vissza Jézus Krisztushoz, hogy általa új életet nyerjünk. És ha egy gyakorlati példát kérdez: legyünk készek misszióba menni. Például a gyülekezetből 4-5 fiatal elmehet autóval hetente vasárnap délután egy községbe, és ott hívogathatnak, szolgálhatnak és összegyűjthetnek néhány érdeklődőt. Ebből közösség alakulhat, és előbb-utóbb meg tudnak állni a maguk lábán. – A hívogatásnak itthon is van egy különleges módja, az évente megrendezett nyitott templom program. Két éve 800 fő látogatta meg templomunkat, akikkel sokat lehetett beszélgetnünk. Néhányan elkezdtek járni is közénk. A vendéglelkészi szolgálat is sokat jelent a misszió szempontjából. – Egy nagy vágyamat is hadd áruljam el: nagyon jó lenne, ha minden lelkész, esperes, püspök, felügyelő és mások is, minden évben el tudnának jutni résztvevőként egy igei csendeshétre. Lelki megújulást és felfrissülést hozna ez mindnyájunknak.