Első ökumenikus diákfilmszemle: Egy régi barátságról szólt az evangélikus diákok harmadik helyezést elérő filmje – Interjú az Underground egyik alkotójával, Tóth Ádám Balázzsal

– Hogyan ismerkedtetek meg Béres Bencével?

– Bencével egy iskolába jártunk, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban ismerkedtünk meg. Neki azonban szülei halála miatt vissza kellett költöznie a nagymamájához Orosházára. Most ő vigyáz a húgára is.
Már fasori diákként is dolgoztunk együtt közös filmeken, aztán amikor elköltözött, úgy határoztunk, hogy a távolság ellenére nem hagyjuk abba a közös filmezést. Bencének rendezőként és dramaturgként nagyon jó meglátásai vannak, én pedig operatőrként igyekszem megvalósítani ezeket. Persze van olyan, hogy valamit különbözőképpen látunk, de olyankor némi hezitálás és vita után elrendezzük a dolgokat, és közös nevezőre jutunk.

– Ez volt az első nagyobb munka, vagy voltak már máskor is próbálkozásaitok más filmes fesztiválokon?

– Próbálkoztunk fesztiválokon külön-külön is Bencével. Nekem a Kecskeméti Televízióval voltak közös alkotásaim, amelyek közül az egyik második helyezést ért el egy pályázaton. Más szemléken is indultam, ott különdíjas filmjeim lettek.

– Ki hívta fel a figyelmeteket a szemlére?

– Bencével folyamatosan nézzük a pályázatokat, így bukkantunk rá erre a lehetőségre is. Úgy éreztük, hogy ez nekünk való verseny lesz, így jelentkeztünk erre.

– A Fasorban van valamilyen filmes képzés, illetve van tanár, aki tanácsokkal lát el?

– Filmes szak, fakultáció vagy szakkör ugyan nincsen, de a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium nagymértékben támogatja a tevékenységemet, az igazgató és az igazgatóhelyettes is tud arról, mivel szeretnék foglalkozni.

– Miért, mivel szeretnél foglalkozni?

– A reklámfilmezés, illetve a videóklip-készítés vonz.

– Kicsit a technikai háttérről is faggatnálak. Tudjuk, hogy nem olcsó mulatság egy kamera. Ki támogat benneteket?

– Egy fényképezőgéppel forgattuk a filmet. Egytől egyig az összes technikai felszerelést a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium szolgáltatta. Az ő támogatásukkal tudott volna ez a film létrejönni, ezért külön köszönetet szeretnénk mondani.

– A most bekerült filmetek ötlete hogyan született meg? Ki írta a forgatókönyvet?

– A forgatókönyvet Béres Bence írta, én csak hozzáadtam még pár ötletet, illetve képileg és vágásilag próbáltam megvalósítani.

– Kik voltak a szereplők?

– Iskolatársaink voltak a Fasorból (Hazai Viktor, Preska Botond, Dukát Gabriella), a főszerepet pedig maga Bence játszotta.

– Hogyan zajlott a forgatás?

– A város több pontján vettünk fel részeket, a Lánchídnál, a Gellért-hegyen és a fasori evangélikus templomban is.

– A zsűri tagjai nagyon lehúzták az Eminem-számot, amelyet választottatok (Lose yourself). Miért ez lett a film zenéje? A dinamikája volt meghatározó, esetleg a szövege is számított?

– Őszintén szólva a zenével bajban voltunk, mert Bence egy Hans Zimmer-számot (Young Hearts) szeretett volna, ami nekem annyira nem tetszett. Több embernek is megmutattuk a filmet, mert szeretjük, ha többen is reflektálnak rá, mielőtt leadjuk, és az általános vélemény az volt, hogy ne ezzel a zenével készítsük el.

– Mi volt annak a zenének a baja?
– Az egy lassú szám, melankolikus, egyébként a film elején és végén hallható belőle egy zongorarészlet. Mivel azonban a film címe is az Underground lett, ezért egy alvilági zenét kellett választanunk. El kell ismerni, hogy a szövegére nem nagyon volt időnk figyelni, hiszen az utolsó pillanatban találtuk ki ezt a számot.

– A zsűri kifogásolta, hogy a két főszereplő egy üres templomba megy be. Nem igazán értették ennek jelképiségét. Számomra viszont épp emiatt rendkívül megkapó volt ez a jelenet: teológiailag én úgy értelmezem ezt, hogy Istennél mindketten ugyanoda jutunk, s bármi baj van, Istenhez bármikor fordulhatunk. Ti miért ezt a jelenetet választottátok befejezésül?

– Alapvetően ez is benne van. A film két barátról szól, akik idővel eltávolodtak egymástól. A főszereplő (akit Bence alakít) rossz társaságba keveredik. Ezek az alakok bántják a volt barátját, de ő nem védi meg. Ám a templomban – a felvillanó emlékeiben és a jelenben is – ezt a régi barátot találja meg újra a főszereplő.

– Ez a régi barátság számomra sem volt értelmezhető eddig… Legalábbis azt hittem, egy idegen fiút vernek meg.

– Voltak felvillanó, erre utaló backflash-ek a filmben, amelyek szándékosan fekete-fehér, kiégett képpel voltak láthatóak. Reméljük azért, hogy sikerült ezt ábrázolnunk.

– Mire számítasz most? Hányadik helyezés lenne örömteli?

– Természetesen az első helyre vágyunk. Mi megpróbáltunk minden tőlünk telhetőt megtenni, de őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy ezt a zsűri hogyan fogja értékelni.

– Ki lehet szerinted a legnagyobb konkurencia?

– Az Árarcok című filmet elég sokat emlegette a zsűri, lehet, hogy velük kell megharcolnunk.

– Van dédelgetett tervetek, készülő alkotásotok jelenleg?

– Most ötletelés folyik, egy nemzetközi pályázaton gondolkodunk, szerencsére a leadási határidő még odébb van, így rendesen felkészülhetünk rá. 

– Most hányadikosok vagytok?

– Tizenegyedikesek.

– Azért is kérdezem ezt, hogy ha jövőre újra lesz diákfilmszemle, fogtok-e még jelentkezni.

– Mindenképpen szeretnénk. Ha most veszítünk, akkor sem fogja ez a kedvünket szegni.

– Szerintem itt nincsenek vesztesek, hiszen kaptok olyan szakértői tanácsokat, amelyek irányt mutatnak a későbbiekhez…

– Ez így van, én már most hallottam számos olyan megjegyzést, amelyeket a jövőben meg fogok fogadni.