Új világot teremteni – Interjú Palocsay Kata bábművésznővel

– Gyerekkorod óta bábművész szerettél volna lenni?
 
– Nem, de az édesanyám bábszínházban dolgozott, így kisgyerekként én is nagyon sok időt töltöttem ott, főleg a varrodában. Leginkább bábokat szerettem készíteni, nézni, ahogy az akkori rendkívül tehetséges bábkészítő, Lukász Aneli alkot, de emellett sok próbára is beültem, minden előadást többször megnéztem. Mint ahogyan minden kisgyerek, akire nincs ki vigyázzon, bent téblábol a szülei munkahelyén, nekem szerencsém volt, hogy épp egy bábszínházban tehettem ezt. Akkoriban a kolozsvári bábszínházban Kovács Ildikó vezetésével kísérleteztek és alkottak kiváló tehetségű, lelkes fiatal bábszínészek, képzőművészek, zeneszerzők és irodalmárok. Olyan gyermek- és felnőtt előadások születtek, amelyek mindenkor meghatározóak voltak emberi, szakmai gondolkodásmódomra.
A legfontosabb mégis az, hogy szerencsés gyerek voltam, mert a szüleimmel, nagyszüleimmel sokat játszottunk, sok muzsikát hallgattunk, rengeteget meséltek, beszélgettek velem, báboztunk bábuval, kézzel, vagy akár a kert legnagyobb csórécsigájának építettünk csigaországot, vagy apró orvosságosüvegekben igazi téli befőzést tartottunk a babáimnak, zsebkendőből nyuszi lett, gyökérből sárkány, selyemsálból hasfájást gyógyító varázseszköz. 
 
– Anyaként segítségedre volt a szakmád, te is báboztál a gyerekeidnek?
 
– Ez csak természetes! De amúgy minden szülő bábozik, lehet, hogy nem tud róla, de bábozik. Amikor egy rosszul evő kisgyerek szájába beautóztatja a spenótot, vagy épp a fürdőkádban a szappantartót hajóként elindítja az óceánon, akkor is ezt teszi. Melyik szülő nem varázsolt még árnyakból nyuszit a falra altatáskor? Ez is bábozás! Egy olyan nyelv, amelyet gyerekként folyékonyan beszélünk, ösztönösen használunk és értünk, aztán ahogy múlik az idő, már egyre ritkábban gyakorolunk. Ettől kicsit berozsdásodik, elfelejtődik, de érteni értjük, és bármikor újraéleszthetjük. 
 
– A gyakorlatiasság mellett milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy bábosnak?
 
– Erre nincs recept, de azért nem árt, ha néhány képesség fellelhető egy bábos személyiségében. Nem mindegy például – akár egy sebésznél vagy zsebtolvajnál –, hogy milyen a keze. Elkél még a ritmusérzék, muzikalitás, jó logika és stílusérzék. Nagyon fontos még a hit és a bizalom, mert egészen addig, amíg a játékos nem hiszi el, nem bízik abban, hogy egy tárgy életre tud kelni, addig biztosan nem is fog semmi történni.
Fontos tulajdonság még a rugalmasság, a nyitottság, hogy rá tud-e csodálkozni az őt körülvevő egyszerű dolgokra, és hogy hány szeletet látott már a világból. Meg az a megnevezhetetlen valami, amire jobb szó eddig nem akadt: tehetség.
 
– A gyerekek nyitottak és rugalmasak, de talán nem annyira világlátottak.
 
– Ó, dehogynem! Ők jobban figyelnek és másképp! Mi, felnőttek ugyan lehet, hogy több ideje jövünk-megyünk a nagyvilágban, de sokszor hiába, mert csak fizikailag vagyunk jelen vagy előítéleteink vezérelnek. A gyerekek, ha végigmennek egyszer egy úton, sokkal több mindent jegyeznek meg, mert  képesek rácsodálkozni a dolgokra. Felnőttek sokszor hozzák elő pozitívumként, érvként, hogy ők már tudnak, már tapasztaltak, de ez a bábozásnál legtöbbször nem jelent előnyt. Ha már tudod, tapasztaltad, s eddigi élményeidből, tudásodból akarsz mindig indítani, sokszor nehéz dolgod lesz bábosként! Az itt táborozó gyerekeknek nem kellett sokat magyarázni, hogyan bábozzanak, néhány irányadó élmény, az ábécé ismerete után folyékonyan beszélték a nyelvet, együtt gondolkodtak. Kezükbe fogtak egy fehér, egyméteres szivacshengert, és hittek benne. Kiemelték a hétköznapi tárgyak sorából, és szoros kapcsolatba kerültek vele. Bele tudták képzelni, hogy az egy  csiga, egy nindzsa, egy dinoszaurusz, vagy akár egy bajusz, aki életre kel. Ezek a gyerekek kimondták a bábos gondolkodás egyik kulcsmondatát: nem ülnek rá erre a szivacshengerre, mert az előbb még egy madár volt, és még a végén meghalna.
 
– A táborban a teremtéstörténetet játszották el a gyerekek. A Biblia szavai könnyebben rögzülnek a gyerekek fejében, ha eljátszhatják?
 
– Minél több oldalról jársz körül egy mondatot, egy szöveget, annál könnyebben tudod befogadni. Ugyanígy van egy bibliai történettel is. A világ teremtése jól ismert része a Bibliának, de bábokkal előadva új megvilágítást nyert. Láthatóan a gyerekek is könnyen megtanulták így, hiszen újra felfedezték.
 
– Említetted már, hogy egy bábos fontos tulajdonsága a hit. Egy bibliai történet eljátszásához istenhitre is szükség van?
 
– Nem feltétlenül. Egy színész istenhite magánügy, a civil életéhez tartozik, hogy miben hisz magánemberként.
 
– Legutóbb, amikor itt jártál Pilisen, József történetét mutattátok be a kolozsvári evangélikus bábcsoporttal. Már akkor is feltűnt, hogy az előadások során a bábukon kívül különleges fényeket, hangokat és anyagokat is használtok. Ez egy új stílus a bábozásban?
 
– Nem. Mindenkoron minden tárgy magában hordozta és hordozza a bábuvá válás lehetőségét. Nem csak az bábu, ami abból a célból készült, hogy majd egyszer életre keltik. Más rendeltetésű tárgyak is bábukká válnak, a fény, a kéz, az árnyék, különböző nyersanyagok is – akár átalakítás nélkül – bábok lesznek, egyszerűen a bábos által kölcsönzött ritmus és energia révén. Goethe, aki maga is szeretett bábozni, mondta: „A gyermek mindenből mindent tud csinálni.” Ez ilyen egyszerű. Erre bizonyíték ez a tábor is. A reggeli próba szünetében a lányok gyönyörű hercegnőt varázsoltak színes anyagokból, selymekből, pusztán azzal, hogy beleképzelték, kezükbe fogták és mozgatni kezdték, az előadás kezdőképében pedig egy megvilágított uborkás üveg és egy világító talpú cipő voltak a bábuk, az árnyparaván egy fehér papír, no meg néhány hangszert is megszólaltattunk. A nagy titok viszont az volt, hogy jó kezekben voltak ezek a tárgyak és hangszerek, így együtt meséltek el nekünk egy olyan történetet, amelyet már mindannyian ismertünk, most mégis meglepett minket és másképp közeledett hozzánk. A mi történetünkké vált, mert mi, nézők egészítettük ki a fantáziánkkal.
 
– A felnőttek nevében bátran mondhatom, hogy a próbákat mi is nagyon élveztük… A bábszínházakat is látogatják felnőttek?
 
– Nagyon örvendek, hogy élveztétek. A bábszínház eredetileg nem volt gyermekműfaj, ahogy a mese sem volt az. Többé-kevésbé azzá vált a köztudatban, de akárcsak a gyermekirodalom, ez sem kizárólag a kicsiknek szól. No meg természetesen léteznek kimondottan felnőtteknek készített bábelőadások is. Egy gyerekeknek írt mesét vagy verset, egy gyerekdalt vagy egy gyerekeknek szánt bábelőadást a felnőtt is élvez, ha az becsületesen meg van „faragva”. Mint az a bababútor, amelyet pont olyan igényesen, szeretettel és tudással készít el alkotója, mint egy kelengyés bútort, pont úgy, csak kicsiben. Ezt a példát Kányádi Sándortól idézte a Kaláka a legutóbbi evangélikus bábfesztiválon a Kolibriben, és  nagyon találó válasz. Utána pedig úgy muzsikáltak, hogy mindannyian, kicsik és nagyok úgy éreztük, nekünk szól a dal. Egy bábelőadásnak lehet alsó korhatára attól függően, hogy milyen hosszú, mennyire érthető az adott korosztálynak. De egy felnőtt pont úgy élvezhet egy hároméveseknek szánt előadást, mint egy felnőtteknek szólót. Felső korhatár tehát nincs!