Tessedik címmel zenés ősbemutatót tartanak a szarvasi Víziszínpadon – A darab fővédnöke Gáncs Péter elnök-püspök

Varga Viktor rendező-asszisztenst

először is Tessedik és Szarvas város kapcsolatáról kérdeztük: 

– Tessedik Sámuel Szarvas Széchenyije. Szarvas településből talán soha nem lett volna város, ha Tessedik a saját makacs meggyőződésével nem indítja be a település fejlesztését irányzó folyamatokat. Annak idején a város lakossága igencsak elutasítóan fogadta a Pozsonyból idecsöppent újítót. Sőt mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék munkáját. Ám Tessedik elszántságának köszönhetően, hosszú évszázadokra eldöntötte a település sorsát, megalapozta gazdagságát és sikeres kisvárossá fejlődött az akkoriban még sárutas, kis mezőgazdasági településnek is alig-alig nevezhető település. Ma már az utókor megértve nagyságát és jelentőségét, tisztelettel áldoz az újítónak. Tessedik munkásságának köszönhető az is, hogy egy időben püspöki székhely is volt Szarvas városa. 

– Az előadást egy vadonatúj helyszínen láthatja a nagyérdemű. Miért különleges a szarvasi Víziszínház?

– A szarvasi Víziszínház maga a csoda, több szempontból is. Először is, hogy a 21. század Magyarországán épült, amit valljuk be, már nagyon rég nem történt új színház építése kis hazánkban. Másodszor pedig, hogy a Körös folyó fölé épült, ami pedig az építészeti bravúrt fokozza, hogy mindezt egy klasszikus amfiteátrum formájában hozták létre. Néha még a próbáinkat is meg kell szakítanunk, mert turisták százai lepik el a nézőteret azzal a kéréssel, had fényképezkedjenek le a színpadon, háttérben a kis híddal és az Anna-ligettel. Mint jó szarvasi házigazdák, természetesen engedünk a kíváncsiskodók kérésének. Addig, míg a fotók elkészülnek, a színészeink és táncosaink is lazítanak: a színpadról bevetik magukat a körös hűsítő vizébe, hogy jobban bírják a délelőtti hőséget a próbákon. De olyan is előfordult már, hogy a Katalin 2 nevű sétahajó próba közben kötött ki a színpad hátsó részénél, mert a turistáknak annyira tetszett távolból a zene, hogy a prózai részeket is hallani akarták. Mi természetesen ilyenkor is csak mosolygunk, és engedjük, hogy hallgatózzanak a kedves Körösön csónakázók. 

– A Cervinus Színház sok szempontból példaértékű kisvárosi társulat, pár gondolatban mesélne róluk? 

– A szarvasi Cervinus Színház társulata évek alatt forrta ki magát jelenlegi formájába. Ahogy mondani szokás, kis város, kis társulat, nagy színház. A színház eltelt nyolc éve alatt számos szakmai elismerésben részesült, és elhelyezte Szarvas városát a színházszakmai térképen. Gergely László művészeti vezetése mellett lépésről lépésre haladt, fejlődött ma már kis-kőszínházzá a Cervinus. Bár az is relatív, hogy mi a kicsi, mert az alapító színészek, mint például Dósa Zsuzsa, Bocsárszky Attila, Derzsi György vagy jómagam mellett ma a Tessedik próbáin 72 fős tánckarral rendelkező társulat munkáját koordinálom. Az elmúlt évben az Angyal avagy az igazság című tragikomédia, vagy a szatirikus Szakadjunk meg a röhögéstől című színmű hozta meg a szakmai és közönségsikert egyaránt. Idén reméljük, a Tessedik teszi meg mindezt. A közönségsiker gyanítható, hiszen estéről estére egyre több néző lopódzik be a nézőtérre. Nálunk mindig nyitott ajtóra találnak az érdeklődők, a szakmai sikeren pedig teljes gőzzel dolgozunk. 

– Mennyi nézőre számítanak? 

– Rengetegre. Estéről estére a Körös partján sétáló szarvasiak és turisták egyaránt belenézve a próbákba, hallva a kitűnő zenéket, vásárolják és vásárolják a jegyeket. Annyit azért még elárulhatok, hogy a 23-i előadásra könnyebb jegyet szerezni, a jobb helyekre is. Úgyhogy akinek kedve támadna, egy jó zenékkel tűzdelt, remek musicalt látni, utazzon el a hétvégén Szarvasra. 

– A Víziszínház honlapján két előadást hirdettek meg, terveznek-e további alkalmakat?

– A darab ősbemutatója július 22-én este 20.30 órakor lesz a Víziszínházban, nem kisebb díszvendéggel a nézőtéren, mint Gáncs Péterrel, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével, aki egyben az előadás fővédnöke is. Hogy miért éppen kettőt terveztünk?
„Mert így számoltuk ki...” – idézhetném a darabból is, amikor Tessedik Sámuel a gyerekeinek magyarázza a facsemeték szaporításának mibenlétét. Mi is így számoltuk ki, hogy figyelembe vettük Szarvas város lakosságát, azt hogy mennyi turista tartózkodik a városban ez idő tájt, és hogy senki se maradjon le róla.

Pozsgai Zsolt szerzőt

a műfaj-választásról faggattuk:

– Miért megint Tessedik? Hogyan kapcsolódik a zenés darab a 2008-as Monodrámához?

– Megkerestek Szarvasról, a Víziszínpad ügyében. Nem ismertem a monodrámát, de örülök, hogy ezt megelőzte már egy mű Tessedikről. Azért ajánlottam őt, mert a jelenlegi ellentmondásos kultúra-támogatási helyzetben meglehetősen aktuálisnak érzem az életútját, és problémáját. Ráadásul kaptam egy kiváló regényt, Beliczky Katalin nagy ívű munkáját, az ő emléke előtt is tisztelegni kívánunk. Amúgy hiszek abban, hogy egy város közössége szívesen fogadja, a saját múltja elevenedik meg a színpadon. 

– Miben mond ez darab újat a monodrámához képest?

– Gulyás Leventével írtunk egy nagyszabású zenés játékot, több szereplővel, táncosokkal, statisztákkal. Nem gondolom, hogy ennek bármiféle köze lenne egy monodrámához, amely amúgy is Tessedik írásaiból jött létre. Széchenyiről is született már monodráma is, nagyszabású film is. Nem biztos, hogy ezeket össze kellene hasonlítani.  Nem biztos, hogy újat mond, hiszen a főhős személye adott, és sem a monodráma összeállítója, Gergely László, sem én nem hazudunk. Tessedik életében szerepet játszó jelentős alakok elevenednek meg, vélhetően kiváló színészi munkával. Időutazás ez egy közösség számára. És azok számára, akik nem tagjai ennek a közösségnek – gyógyító rácsodálkozás. 

– Miért a műfajváltás, miért pont zenés?

– Nincs műfajváltás, mert nem váltottam műfajt. Én nem írtam eddig semmit Tessedikről. Viszont egy ezer személyes Vízíszínpadra talán alkalmasabb ez a forma, mint a monodráma. A helyszín megkívánja ezt a műfajt, hiszen a zenének és a táncnak nagy térigényű látványvilága van. Sőt, a zene a főszereplő ebben az esetben, a prózai részek összekötői a zenei elemeknek. 

A főszereplő Derzsi Györggyel

múltról, jelenről és az eljövendőről váltottunk pár szót:

– Három éve a vele készült interjúban önirónikusan a szó rossz értelmében vett bigott katolikusként jellemezte magát. Sikerült-e kevésbé bigottá válnia hitében? Másként látja-e magát azóta?

– Két napja azzal a jelzővel illetett egy ismerősöm, hogy szűklátókörű vagyok, majd hozzátette: és minden ember az, aki valamelyik egyháznak a tagja. Én megkérdeztem, hogy miben veszi ezt rajtam észre, miben vagyok másabb, mint ő,d e nem tudott példát mondani. Végül is annyi különbség van köztünk, hogy én tiszteletben tartok minden más vallást, még az ateistákat is megértem, és nem ítélek el senkit társadalmi, vagy felekezeti hovatartozása végett. A beszélgetés végére inkább ő látszott szűklátókörűnek. Visszatérve a kérdéshez, az én bigottságom abban rejlik, hogy minél mélyebbre ások a hitemben, annál jobban kinyílik a horizont, és megszűnnek az előítéletek, gyűlöletek. Maradok én és az Isten, és a felebarátom meg az Isten. Ha az ember megértené, hogy az Isten nem kivételezik senkivel, mindenkit egyformán szeret, sok minden megváltozna. Hozzá kell tennem, hogy – szerintem! 

– Jut-e elég ideje leányaira a fellépései mellett?

– A nyáron kevesebbet látom őket, most a Tessedik miatt egy hónapot töltök Szarvason, csak a hétvégén egy-egy napra találkozunk, de ha véget ér 23-án a darab, másnap már ülünk is az autóba és elmegyünk egy hétre nyaralni. Ott minden percet együtt fogunk tölteni. 

– Milyen szerepekben láthatja a közönség mostanában?

– A Tessedik című zenés darabban magát Tessedik Sámuelt alakítom, augusztus végén pedig már a Kecskeméti Katona József Színházban kezdek próbálni a Víg özvegyben, és ezzel egy időben a Bárka színházban egy vígoperában fogok énekelni. 

– A monodráma jellemzője volt, hogy a közönség sorai közé lépett, bevonva őket is a darabba. Láthatunk ezúttal is hasonló interaktivitást?

– Ebben az előadásban inkább a József nádort alakító színész lesz kapcsolatban a nézővel, az én szerepemre nem lesz jellemző. 

Gergely László rendező

a 2008-as monodrámáról, az új helyszínről valamint a darab aktualitásáról mesélt nekünk:

– A monodráma több mint húsz helyen megfordult az ország különböző evangélikus templomaiban, alkalmain. Tervezik-e, hogy máshol is előadják az új darabot, vagy kifejezetten a Víziszínházra szabja a rendezést?

– Valóban, Tessedik önéletírásából Érkezés címmel írtam egy monodrámát, melyet 2008-ban mutattunk be, és az eltelt évek során igen sok magyarországi városban és településen adtuk elő – legtöbbször evangélikus közösségekben.
Az előadást továbbra is mind szélesebb körben kívánjuk terjeszteni, mely a most elkészült Tessedik címmel bemutatásra kerülő zenés játéktól függetlenül, színházi repertoárunk része. Most készülő darabunk már egészen más dramaturgiai elveket követ; hagyományos színházi eszközökkel szeretnénk Tessedik életét és munkásságát megjeleníteni. Természetesen a szarvasi Víziszínpad monumentális természeti környezetével nagyon erősen hatott a mű színpadra állításakor, de egy színházi előadás bármikor és talán bármely helyszínen is képes kell, hogy legyen a megszólalásra. 

– A rendezés tehát kihasználja a különleges helyszín adottságait?

– Igen. Színházunk az elmúlt években igen nagy erőfeszítéseket hozott, hogy a Holt-Körös csodálatos természeti adottságait kihasználva megépítse Közép-Európa talán legszebb környezetében működő Víziszínházát. A színház elkészült, és mi kötelességünknek éreztük, hogy a nyitó évadunkat méltó módon tegyük igazán emlékezetessé. A Tessedik monodráma sikere késztetett minket egy nagyszabású előadás elkészítésére. Először adódott lehetőség, hogy Szarvas hagyományai, történelmi múltja és az itt élő emberek hétköznapjai egy színházi előadáson keresztül szólaljanak meg – melyet éppen Tessedik személyisége, munkásságának állomásai oly jelentősen kapcsoltak egybe, fogalmaztak meg.
A csodálatos környezet is új lehetőségeket kínált, hiszen éppen az előadás műfaja is – ma azt mondjuk, musical – megnyitja a széles közönségrétegek felé művészi gondolataink, céljaink korszerű megfogalmazását. Lehetőségünk van olyan színpadi élethelyzeteket is bemutatni, melyek az akkori környezet befolyásoltságát, jelenlétét is példázzák. A színpad a személyiséget, míg a háttér, a természeti környezet mindenkori szerepét emeli ki; összhang és harmónia. Egyidejűség és forma. Ideális állapot egy születő produkció számára. 

– Mennyire az emberről szól a darab és mennyire a koráról, illetve Szarvasról?

– Pozsgai Zsoltnak, az előadás írójának sikerült olyan hiteles színpadi művet készítenei, amelyben nem csupán érzékeny korrajzot formál, hanem igen élesen és a mai néző számára is meghatározó módon közvetít a 19. és a 21. század között. Bemutat, és egyben figyelmeztet is, hogy e kitűnő lelkész és polihisztor megélt gondolatai mára talán még erőteljesebben váltak aktuálissá, kérlelhetetlenül intő eszközzé, mint saját koránban. A megélt és újólag is átélt múlt olyan erőteljes fogalmazást közvetít, melyet mindenkinek meg kellene hallania. Ebben segít a musical nagyszerű zenei anyaga és az az odaadó munka, melyet minden közreműködő magáénak érez. Bízom benne, hogy ez az alkotói összefogás Szarvas városán is túlmutató sikerre viszi Tessedik jövőbe ható életét, a róla készült művet. 

– Mire számíthat a nagyérdemű, komoly drámai darabra vagy inkább könnyed szórakozást ígér?

– A bemutatót július 22-re terveztük, mely egyben Szarvas Város Napjának előestéje is. Természetesen ez a kettős ünnep, nyár derekán, a Vízi Színpadon mindenki számára a szórakozás eszközeivel szólaltatja meg a Tessediket – azzal az alkotói hittel, hogy a művészet eszközeivel mindig a közönséget kell szolgálnunk. És ezt nem felejthetjük el.