Társasjáték, hívő közösségben – Szunyoghy Zsolttal, a Magyar Társasjátékos Egyesület elnökével beszélgettünk

– Hogyan kerültél kapcsolatba a pestlőrinci gyülekezettel?

– Az 1995-ben újraindult Luther Otthon-ban laktam egyetemi éveim alatt, és 1999-től feleségemmel a gondnoki feladatokat is elláttunk 2005-ig. (A Luther Otthon az Evangélikus Egyház budapesti felsőoktatási kollégiuma, ami ma már szakkollégiumként üzemel.) Itt ismertük meg Győri Gábort, aki néhány éven keresztül otthonlelkész volt. Így, amikor kilépve a „nagybetűs életbe” gyülekezetet kerestünk magunknak, kézenfekvő volt a lőrinci gyülekezet.

– Honnan jött az ötlet, hogy társasjátékos csapatot szervezzetek itt?

– A társasjátékok területén meglévő tájékozottságom gyülekezeti hasznosítása először két évvel ezelőtt a Dávid Hárfája zenei táborral kapcsolatban merült fel. Felvetettem Gáboréknak, hogy növekvő társasjáték gyűjteményemet kihasználva, tarthatnánk társasjáték összejöveteleket a gyülekezetben. Ő támogatta ötletemet, mondván, jó lenne, ha a nyári táborban, a koradélutáni holtidőben társasjátékokkal tudnánk lekötni a gyerekek energiáit. Így aztán az idén már harmadik éve veszek részt a Dávid Hárfája zenei táborban társasjátékos programmal.
A társasjátékok sikerén felbuzdulva Horváth Nóri szervez azóta néhány havi rendszerességgel társasjátékos esteket a gyülekezetben, ahol az ifjúság tagjai – de egyéb érdeklődő gyülekezeti tagok is – kipróbálhatják a játékaimat. Ezeknek a társasjátékos összejöveteleknek egyik leglelkesebb résztvevője például Győri Gábor esperes.

– A társasjátékosok körében tudják rólad, hogy evangélikus vagy? Hogyan viszonyulnak hitedhez a többiek?

– A társasjátékos társadalomban lehet tudni, hogy ki keresztény, hiszen a közösségi portálokon a játékosok a neveik mellé felvehetnek különböző kis ikonokat, amelyek a játékpreferenciájukon felül a világnézet kifejezésére is alkalmasak. Ezen kívül azonban a világnézeti kérdések nem igazán kerülnek elő a játékasztalnál. Sőt, inkább azt tapasztaltam, hogy a társasjátékos hobbimon keresztül sok olyan emberrel játszom együtt, akikkel más úton esélyem sem lenne beszélgetni.
Néha szoktam figyelmeztetni azokat az ismerőseimet, akiket ilyen helyre hívok, hogy ne lepődjenek meg, van néhány „fura fazon” a társaságban, de ha a megjelenése által sugallt világnézetével nem is értesz egyet, jót lehet vele társasozni.
Egy ilyen társasjátékos összejövetelen általában a társasjáték a lényeg, és nem kerül szóba a világnézet, de még a politika vagy a sport sem. Más kérdés, hogy van olyan baráti köröm, akikkel havonta össze szoktunk jönni játszani, és keresztények.
Általában megállapítható, hogy a társasjáték rajongók „rendes” emberek: sokan keresztények, általában az életben is szabálykövető magatartást tanúsítanak, korrektek és a fair play szabályai alapján játszanak.
Sokan családosak, gyerekeket nevelnek, bár az is igaz, hogy leginkább a még mindig fiatalnak mondható 25-35 éves korosztályból valók. Távol áll tőlük bármilyen – akár vallási alapú – megkülönböztetés, így általában befogadók az újonnan érkezőkkel szemben. De hát ez szinte természetes is, hisz a társasjátékhoz elsősorban „társakra” van szükség.

– Volt, akit el tudtál hívni a gyülekezetbe?

– Ilyen sikerekről sajnos nem tudok beszámolni, viszont friss történés, hogy az egyik játékos ismerősömről, klubról hazafelé menet nemrégiben tudtam meg, hogy érdeklődik a kereszténység iránt, és hívtam is egy hozzá közel eső közösségbe. Meglátjuk, hogy sikerülni fog-e őt, ilyen módon, közelebb hozni a kereszténységhez.

– Az interjú előtt próbáltam az Interneten lévő oldalatokon – http://tarsasjatekos.hu/ – tájékozódni, milyen társasjátékokkal fognak játszani az evangélikus ifisek, de bevallom, nem nagyon tudom, hogyan is kategorizálhatjuk ezeket a játékokat. Stratégiai? Logikai? Gondolkodós? Agyalós? Mi a helyes kifejezés?

– Én gondolkodósaknak mondanám, hiszen ezek a játékok már olyan bonyolultságúak, amelyeket nem gyerekek számára találtak ki, hanem úgy tervezték őket, hogy pár órán keresztül a felnőtteket szórakoztassák el, a mi agytekervényeinket mozgassák meg.

– De nem kell ugrabugrálni hozzá? Az efféle ügyességedet nem tesztelik, mint az Activityben?

– Nem, ezek nem Activity típusúak. Az ugyan egy nagyon sikeres party játék, de ezek inkább stratégiaiak. Viszont ha azt mondom, stratégiai játék, akkor sokan háborús játékra gondolnak – arra asszociálnak, hogy az egységeket valahová ki kell küldeni, csapatokat kell építeni, ellenfelet kell megtámadni, harcolni kell.

– Akkor nem olyanok, mint a Rizikó?

– Ezek nem is Rizikó stílusú játékok. A németek –a második világháborús emlékeik miatt – nem jelentetnek meg olyan játékot, amiben harcolni kell egymás ellen. Pacifista hozzáállást követnek: közvetlenül nem lehet elvenni az ellenféltől semmit, inkább azon megy a versengés, hogy az erőforrásokat ki szerzi meg előbb. Nem háborús, nem támadós játékok, hanem például aukciós játékok, ahol meg lehet valamit venni, licitálni lehet, és mindig el kell gondolkodni azon, hogy az adott erőforrás mennyit is ér a játékosnak.

– Megvan: a Monopolyhoz hasonlítanak… illetve biztosan „nem” lesz a válaszod.

– No, ez a másik sztereotípia, amivel összehasonlítják a játékokat. De nem Monopoly játékok ezek. Az általunk játszott játékokban általában nincsen kocka. Kockás játékokban ugyanis a játékosok helyett a kocka „játszik”. Mi azt szeretjük, ha a döntéseket mi tudjuk meghozni. Van néhány játékom, amelyikben van kocka, de abban is van valami trükkös mechanizmus a szerencsefaktor kiegyenlítésére.

– A sakk és a go sem tartozik ide. De miért nem?

– A társasjátékok alszekcióját képezik a kétszemélyes játékok, amilyenek az általad említettek, de ezek a játékok absztrakt játékok, amik nem szólnak történetről, csak arról, hogy egy bábut el kell valahová juttatni, le kell az ellenfél bábuit ütni. A mi általunk játszottaknál a világból is próbálnak venni dolgokat: eljátszhatom, hogy házat építek, karavánt vezetek a sivatagban, fejleszteni kívánok egy város, farmot vezetek, vagy éppen a befolyásomat próbálom kiterjeszteni Spanyolországban. Van tehát egy téma, történet, sztori és nem csak egyfajta játékmechanizmust működtetek.

– Van olyan játék, amit több napig kell játszani?

– Ezeknél a játékoknál szempont, hogy néhány órán belül le lehessen játszani. A Monopolyra azt szokták mondani a társasjátékos társadalomban, hogy erősen elavult játék. Az a baj vele, hogy sokkal tovább tart, mint amilyen izgalmas. Sokáig csak dobsz és lépsz – dobsz, pénzt kapsz – dobsz, pénzt veszítesz, és az izgalom – egy idő után – alábbhagy. Hamar elveszíti az ember az érdeklődést, és nem érzi azt, hogy ő irányítaná a dolgokat. Úgy fogalmaznék, hogy eljárt már az idő a „dobok a kockával és annyit lépek, ahányat dobtam” típusú játékok felett. A mi játékaink azonban intenzív szellemi tennivalóval látják el a játékosokat a parti végéig.

– Honnan ered ez a fajta társasjáték kultúra, amit ti is preferáltok?

– A modern társasjátékozás Németországból ered, ahol van egy Év Játéka-díj, amit egy zsűri oszt ki, az adott évben megjelent játékok között, amik főleg családi társasjátékok.
E körül a díj körül kialakult Németországban egy társasjátékipar és egy társasjátékos élet, ami kitermelte magából a sok-sok játékot. A közösségek, klubok rögtön megjelenés után kipróbálják a játékokat. Évente egyszer, októberben rendeznek egy nagy kiállítást Essenben, a társasjátékosok „Mekkájában”. A kiadók is általában erre a kiállításra időzítik új játékaik megjelenését. Évente 300-400 játék jelenik meg ezekből a kimondottan felnőtteknek szóló játékokból.
A piac egyébként két részre kezd oszlani: vannak a populáris játékok, amit sok embernek eladnak a nagy cégek, de vannak olyan játékosok, akik szeretnek minél több, különleges játékot kipróbálni. Rájuk épít a sok kisebb kiadó, akik kis példányszámban megjelenő játékokat készítenek, amikkel kisebb közösségek játszanak. A nagy kiadók hajtanak a zsűri díjért, ami a vásárlási statisztikákat megdobja, a kisebbek viszont megelégszenek a rajongók örömével.

– Mondanál pár példát a legsikeresebb játékokra?

– Catan Telepesei 1995-ben az Év Játéka volt Németországban. Ennek a játéknak akkora sikere volt, hogy be tudott törni az amerikai piacra, és az amerikai közönséggel is megszerettette a társasjátékokat.. Így azóta már ott is kultusza van ennek, sőt, ma már gyakorlat, hogy a legjobb játékok néhány hónappal a német megjelenés után megjelennek angolul is.
Sikeres még a Tikal, az Agricola, a Carcassone is, vagy éppen az El Grande, amit most játszani fogunk.
Az amerikai www.boardgamegeek.com oldalon egy olyan közösségi portál jött létre, ahol minden érdekes információ megtalálható a játékokról: rengeteg fényképet töltenek fel, fórumok működnek és a szabályok is fent vannak. Itt minden játékot meg lehet találni, amit valaha is kiadtak.. A szabályok magyar fordítását is ide szoktuk feltölteni.

– Magyarországon egyébként mennyire kaphatóak ezek a játékok?

– A legtöbb játékom Németországból származik. Magyarország tízmilliós lakossága a németek nyolcvanmilliójához képest kicsi Főleg a Piatnik és a Ravensburger ad ki játékokat.
A Catan Telepesei játék megjelenése után sok év telt el, mire kiadták a Carcassone-t. Most néhány éve kezdünk eljutni oda, hogy már nem öt-tíz év kell ahhoz, hogy egy kint már jól befutott játék nálunk is megjelenjen, hanem akár egy éven belül megjelenhet a magyar kiadás.

– Kik készítik a játékokat?

– A játékokon feltüntetik a készítő vagy készítők nevét, mint ahogyan egy könyvre is felkerül az író neve. Először is, mert a szerző büszke az általa készített játékra, másodszor pedig azért is, mert a játékosok így jobban tudják, hogy milyen stílusú játékra számítsanak. A híres szerzők neveinek a társasjátékos világban igazi marketing-értéke van.

– Lehet a szerzőkkel találkozni? Van egyfajta kultuszuk?

– A korábban emlegetett esseni kiállításra sokszor eljönnek a szerzők, és akár velük is játszhat az ember.

– Vannak olyan játékok, amiket valamiféleképpen biblikussá tettek: gondolok itt arra, hogy bibliai területen játszódik, vagy bibliai személyek szerepelnek benne?

– Vannak ilyen játékok is, általában a nagyobb és ismertebb játékokból készítenek ilyen változatot is.

– Családod mennyire vesz részt a játékban? Megfertőzted őket a játékszenvedéllyel?

– Családom bizonyos szempontból szenvedő alanya ennek, mert én szeretnék minél többféle játékot kipróbálni. A családomat viszont, ha megkérdezem arról, hogy játszunk-e, akkor ők azt mondják, hogy igen, csak ne kelljen új szabályt tanulni, hanem inkább egy régi, már bejáratott játékkal akarnak játszani. Ebből aztán egyfajta konfliktus következik, de megpróbálom kipuhatolni, mik azok a játékok, amik nekik is tetszenek, és akkor persze valamelyiknél kompromisszumot kötünk.

– Baráti köröd már jobbára ebből a társasjátékos társadalomból kerül ki?

– 2005-től vagyok játékgyűjtő, és a baráti köröm az ez előtti időből származik. De mondhatom, hogy van egy új baráti köröm, a társasjátékosok közül, akikkel már van például rendszeres nyári táborunk is, ahol reggeltől estig csak játszunk. Ott végre kipróbálhattam olyan játékokat is, amiket a családommal addig nem tudtam kipróbálni.

– Egyesületi körben is játszotok. A társaságot hogyan verbuváljátok?

– Az egyesület abból nőtte ki magát, hogy volt egy kemény mag elkezdett németországi játékokat játszani. Ez a társaság a Keletinél lévő Szabó Ervin könyvtárban gyűlt össze, havonta egyszer. Azóta – részben az egyesület munkájának köszönhetően – már Budapest- és országszerte több klubunk van, ahol általában havonta lehet összejönni. Oda mindenki hozza a saját játékát, és ki lehet próbálni egymás játékait. (Ezek az alkalmak általában ingyenesek.) Van internetes fórumunk is, ahol eszmecserét lehet folytatni a játékokról.
Klubok vannak tehát Budapesten majdnem minden hétköznap este, és a legtöbb hétvégén is. Ezekben a klubokban megpróbáljuk mások számára is megmutatni, hogy ezek a játékok milyen jó dolgok. Elmegyünk számos fesztiválra: Kapolcs például egy ilyen helyszín, ahová már negyedik éve lejárunk. A munkahelyi közösségben és a lakóhelyem szerinti művelődési házban is szoktam havonta játékklubot tartani.

– Gondolom, jó közösségkovácsoló, ha az ember ilyen játékokkal játszhat. A Szélrózsa Találkozón nem voltatok? Esetleg jövőre nem jöttök?

– Nem rossz ötlet, lehet, hogy jövőre kipróbáljuk.

– Úgy hallottam, magatok is szoktatok játékokat kitalálni.

– Ha valakinek van érzéke társasjáték kitalálásra, akkor, ha elkészíti a prototípus játékát, szívesen kipróbáljuk. Aztán ha valóban jó és a szabály is kiforrott, akkor elkezdhet kiadóknál házalni vele. Ilyenkor érdemes német kiadókat megkeresni, mert ott már megvan ennek a kialakult kultúrája.

– Volt már olyan, hogy sikerült betörni a piacra?

– Volt olyan, hogy megjelent egy magyar fejlesztésű játék, tehát nem lehetetlen. Egyelőre még rajtunk áll, hogy kineveljük azt a közösséget, amelyik több játékszerzőt tud majd adni a társasjátékos társadalomnak. E tekintetben a csehek és a lengyelek előttünk járnak, nekik már vannak befutott játékszerzőik.

– Hogyan lettél az egyesület elnöke?

– Az egyesületben a korábbi vezető lemondásakor gyakorlatilag nem tolongtak az elnöki posztért, én pedig szívesen elvállaltam.

– Mit kell tenned elnökként?

– A társasjátékosok lelkesedésében lévő energiákat kell egyesítenem. Mint minden közösségben, itt is sok különböző ember van. Sok a kifogás, sok az ellenvélemény, ezeket kezelni kell, és meg kell találni a mindenkinek megfelelő középutat. Így lehet csak eredményeket elérni.