Szívszorító: barátja már nem láthatta meg a természet csodáit – Az etiópiai merényletről mesélt a bonyhádi evangélikus gimnázium tanára

Létrehozás: 2012. február 20., 10:10 Legutolsó módosítás: 2012. február 20., 14:41

Bonyhád – Több helyen járt már a világban Gruber László, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium pedagógusa. Etiópiába is szeretett volna eljutni Fábián Tamással, a Szegedi Tudományegyetem geográfusával. Az álma megvalósult, de elveszítette a barátját. Forrás: teol.hu / Vizin Balázs

Éppen egy földrajzórájára készült Gruber László, amikor a bonyhádi gimnáziumban jártunk. A tanári szobában rendezgette a jegyzeteit, majd átsétáltunk az iskola könyvtárába. Eközben azt ecsetelte az intézmény földrajz-történelem szakos pedagógusa, hogy az utóbbi hetekben szinte minden óráján előkerült a világsajtót is megjárt etiópiai tanulmányutuk.

„Évek óta készültünk erre az expedícióra Fábián Tamás barátommal, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) geográfusával” – mondta Gruber László. Az afrikai ország szemet gyönyörködtető természeti értékeit akarták lencsevégre kapni. Először úgy volt, hogy csak ők ketten húznak túracipőt, s vágnak neki a több hetes kalandnak, de végül dr. Szilassi Péter, a SZTE főiskolai docense és Vizler Csaba, az MTA szegedi biológiai kutatóközpontjának munkatársa is velük tartott.

Ők Lászlóékhoz képest egy nappal később, december 29-én indultak Etiópiába. Két és fél héten keresztül négyen járták be az országot, közel 4000 kilométert megtéve. Rengeteg élményben volt részük ez idő alatt.

„Egy strapabíró terepjáró és egy felkészült sofőr nélkül nem mentünk volna semmire az országban – idézte fel a világutazó tanár. – Először legyintettünk a vezetőre, mikor közölte, hogy Etiópiában az autó legfontosabb felszereltsége a duda. Aztán amikor bekerültünk a forgalomba, mindent átértékeltünk. Iszonyatos koncentrációt igényel ott a vezetés: az út mentén, ameddig a szem ellát, haszonállatok bandukolnak, a széltől felkavarodott porban pedig gyerekeket fedeztünk fel, akik sokszor több kilométert gyalogoltak az iskolától otthonukig.”

A magyar kvartett alaposan felkészült az útra: oltásokat adattak be maguknak és gyógyszerkészlettel utaztak, valamint a helyi viszonyokról is tájékozódtak. A csapvizet messziről kerülték, csak fürdésre használták. A tavakban sem csobbantak a közel 30 fokos meleg ellenére, mert azok tele vannak bilharziát okozó bélférgekkel. Az óvatosságuknak meglett az eredménye, nem gyengélkedtek kintlétük során, az utazásra tudtak koncentrálni.

Az egészségmegőrzésben Gruber László szerint nagy szerepe volt a szigorúan csak öblögetésre használt pálinkának és rumnak is, amelyből jobb napokon azért több is fogyott. Számos hegyet, folyót, tavat és felszínformát csodáltak meg az ország kultúrtörténetének tanulmányozása mellett. A nemzeti parkokban lencsevégre kapott állatok, növények a csoport minden tagjának felejthetetlen élményt jelentettek. Akárcsak a Harar városához közeli hiénaetetés, amelyre egy süketnéma idegenvezető kalauzolta el őket. Hamar alkalmazkodniuk kellett az ottani viszonyokhoz.

„Az etiópok – folytatta – a fehérekben potenciális pénzeszsákot látnak.” Hiába bizonygatták, hogy ők nem a gazdagabb nyugat-európai országokból érkeztek, mindenütt alaposan a zsebükbe kellett nyúlniuk. Voltak olyan túrák, amelyekért többször is fizettek. A megdöbbentő szegénységgel is nehéz volt szembesülniük. Különösen, amikor a bennszülött gyerekek könyörögtek egy ruhadarabért, vagy amikor a porban kolduló embereket látták.

Gruber László azt mondta, mindezekkel együtt végig jó hangulatban telt az utazás, amelyhez időközben több magyar turista is csatlakozott. Az utolsó két napon ő és dr. Szilassi Péter – az útiterv szerint – Mekele városában maradt. Fábián Tamás és a többi magyar, illetve néhány külföldi turista pedig úgy döntött, hogy a Danakil-mélyföldre indítanak egy expedíciót.

 

A gimnáziumban is megőrzik a geográfus emlékét

Gruber László több mint 20 éve ápolt barátságot Fábián Tamással. Azt mondta, nála precízebb, megbízhatóbb, a földrajzért jobban lelkesedő embert nem ismert. A bonyhádi gimnazistáknak is több utat – Izland, Marokkó, Korzika, itáliai vulkántúra, Törökország – szerveztek közösen. A legújabb terv egy nyugat-ausztriai kirándulás volt. Az intézményben is szeretnék megőrizni Fábián Tamás emlékét. Idén tíz éves a világutazó klubjuk, a jövőben a szegedi geográfus nevét viselné a szervezet. Március 5-én, a születésnapjához kapcsolódva pedig mécseseket gyújtva emlékeznek rá.

„Először az addisz-abebai autókölcsönzőnél hallottuk, hogy a mélyföldön turistákat támadtak meg fegyveresek – emlékezett vissza. – Kairóig optimista voltam. Aztán amikor a feleségemmel beszéltem telefonon, ő közölte velem, hogy két magyar, két német és egy osztrák ember halt meg a január 17-ére virradóra történt támadásban.”

Később kiderült, hogy Fábián Tamásról és dr. Szabad Gáborról, a Szegedi Bőrgyógyászati Klinika adjunktusáról van szó, borzasztóan felkavart a hír – mesélte keserűen. Majd hozzáfűzte, a túlélőktől hallottak voltak számára a legszívszorítóbb mondatok. Elmesélték neki, hogy Fábián Tamás a mélyföldön is azt hangoztatta, hogy László barátja nem lehet részese az ott látott természeti csodáknak.

Forrás:
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben