Pünkösdi élmény: Nyelveken szólás Kőbányán

Péter teológus korában felsőfokú jeltolmács vizsgát tett. Annakidején azt szerette volna, ha az Evangélikus Hittudományi Egyetemen elfogadják ezt a „nyelvet” nyelvvizsgaként, de végül elutasították kérelmét, mondván: a jelnyelv nem hangzó nyelv, és ezért azt a nyelvet, amelyet nem „beszélnek” nem ismerik el a diplomához. A jelnyelvnek pedig sajátossága, hogy nem beszélik az emberek!

Később a lelkész személyes érdeklődése inkább a pszichodráma és a bibliodráma felé fordult, így volt egy időszak, körülbelül hat-hét év az életében, amikor nem foglalkozott aktívan a jeleléssel. Amikor a kőbányai gyülekezet vezetője lett, újra fontossá vált a gondolat: mi lenne, ha jeltolmácsolt istentiszteleteket is tartanának, hogy olyanok számára is elérhető legyen egy evangélikus istentisztelet, akik a hangzó nyelvet nem értik…

„Eleinte gondot okozott, hogyan oldjuk meg a jeltolmácsolást, hiszen én magam jelelni és prédikálni egyszerre – egyelőre – nem tudnék, de végül egy Tamás Mise alkalmával megismerkedtem Bokros Andrea jelnyelvi tolmáccsal, aki egyébként Kőbányán működő Baptista Gyülekezetből segítségemre sietett. Így aztán, azóta, havi rendszerességgel tartunk jeltolmácsolt istentiszteleteket. Egyelőre két-három siket van jelen ezeken az alkalmakon, de reméljük ez a szám az érdeklődés miatt fokozatosan nőni fog.”

„Egyházunkban siketek és nagyothallók felé egyelőre nincsen aktív, szervezett missziónk – tudtuk meg a lelkésztől. – Katolikus és református testvéreinknél külön missziói ágban foglalkoznak velük, nálunk azonban ez a szolgálati ág egyelőre hiány. Azt hiszem, hogy ha bebizonyosodik: van érdeklődés a jeltolmácsolt istentiszteletek iránt, akkor nyitnunk kell ebbe az irányba, s rendszeresebbé szükséges tenni a jeltolmácsolt alkalmainkat.

Alkalmainkat nem csak egyházi berkekben hirdetjük, hanem a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) révén is, így reméljük, hogy olyan evangélikusok is értesülnek ezekről az alkalmakról, akik eddig épp azért nem jártak templomba, vagy a mi evangélikus gyülekezeteinkbe, mert nem volt hová.”

Benkóczy Péter fontosnak tartja azonban a munkatársi gárda kiépítését is:

„Ahhoz, hogy a következő missziós lépést megtehessünk, szükség van olyanokra akik ismerik a jelnyelvet. Gyülekezeti tagjaink közül idén négyen jelentkeztek a SINOSZ által szervezett jelnyelvi tanfolyamra, amelynek elvégzése után, szintenként (alap-, közép-, felsőfok) hivatalos papírt kapnak a tudásukról.
A cél nem feltétlenül a tolmácsolás maga, hanem a kommunikáció siket és halló között. Persze nagy öröm lenne, ha minél többen volnának tolmácsolási szinten képzettek.
Ha összejön egy csapat, akkor a fontosabb alkalmakkor már többen is jelen tudnánk lenni. Cél, hogy ne csak a gyülekezeti vezető, hanem más gyülekezeti tagok is bekapcsolódhassanak ebbe a szolgálati formába. A jövőképem talán merész, de jelnyelvi tolmácsolás akár más gyülekezetekben is megvalósulhatna, illetve – Isten segítségével –, egy evangélikus siket gyülekezetet is életre hívhatnánk.”

Pünkösdkor tervezik Kőbányán a következő jeltolmácsolt istentiszteltet, amely duplán is különleges alkalom lesz:

„Finn testvérgyülekezetünkből, Lohjából várunk vendégeket, így ezen a pünkösdön az első keresztények nyelveken szólása számunkra is kézzel foghatóvá válik majd, hiszen a finn lelkész, Sakari Iso-Harttua prédikációját magyarra fordítják, és a magyar nyelvű tolmács szavait pedig jelnyelvre fordítja egy másik tolmács.”

Részlet a SINOSZ oldalán olvasható bemutatkozó szövegből: http://www.sinosz.hu

Hazánkban több százezer siket és nagyothalló él. Magyarországon sok ezer ember kényszerül a hallássérülés tényével szembenézni.
Mivel a siketség és a nagyothallás mértékében és eredetében is sokféle lehet, ezért a problémával küzdők nem alkotnak egységes, homogén csoportot. A nagyothallás a korszerű hallókészülékeknek köszönhetően ma már jól korrigálható.
Jóval kevesebben vannak azok, akiknek az állapota a hallókészülékkel alig, vagy egyáltalán nem javítható. Őket siketeknek nevezzük. Számuk több tízezerre tehető. A két csoport érdekeinek védelmét és képviseletét látja el kiemelkedően közhasznú szervezetünk, a SINOSZ – amely közel 100 éve tömöríti közösségbe a kommunikációs gátakkal élő emberekkel. A siketek és nagyothallók kommunikációs akadálymentesítéséhez a „rámpát” közösen kell kiépítenünk.
Munkánkat az esélyegyenlőség elve határozza meg. Álmunk egy olyan világ, ahol a siketek jelnyelve a nemzeti kultúra része, a nagyothallók hallásrehabilitációja pedig az az út, amely az aktív társadalmi részvétel irányába vezet.