Példát kell mutatnunk: lehet másként is

– Elnök-püspök úr, Prőhle Gergely országos felügyelő „történelmi jelentőségűnek” nevezte ezt a találkozót a tegnapi, az Önök tiszteletére adott fogadáson – s kifejezte reményét is, hogy két szomszédos ország evangélikus püspökei között ez „mindennapossá válhat”. Hogyan fogadták a magyar püspöki kar Budapestre szóló meghívását?

– Nagy örömmel vettük az invitálást, és várakozásokkal telve készültünk a találkozóra. Az egyetlen megoldandó probléma csupán az volt, hogy alkalmas időpontot kellett találnunk – hiszen hat (!) püspöknek kellett összeegyeztetnie a naptárát. De szerencsére ez az akadály is elhárult, s ezt a februári két napot sikerült mindannyiunknak szabaddá tennünk. Nagy jelentőségűnek érezzük a találkozót, hiszen most először kerül sor ilyen fontos témát érintő, a két ország teljes evangélikus püspöki karának részvételével zajló találkozóra.

– A tegnapi tárgyalás eredményességéről mit mondhat elnök-püspök úr? Ittzés János elnök-püspök a sajtótájékoztatón rámutatott: „új kapcsolatrendszer kezdetén, egyben a kommunikáció új lehetőségei előtt” állunk.

– Valóban. Az új kapcsolatrendszer és kommunikáció egyben új embereket is jelent, hiszen az elmúlt évek során megújult a két ország püspöki kara. A püspöki beiktatásokra nyitott szívvel invitáltuk a magyarországi püspököket, akik elfogadták a meghívást, s a pozsonyi találkozó is fontos lépés volt a testvéri kapcsolatok építése terén. Mostani tárgyalásunk során szeretettel meghívtuk a magyarországi delegációt a 2010-ben tartandó zsolnai ünnepi zsinati ülésünkre – hiszen négyszáz éves évfordulót ünneplünk.

A jelenlegi budapesti tárgyalások napirendjén többek között szó volt ökumenikus kapcsolatokról, az egyház és az állam aktuális kérdéseiről mindkét országban, a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar evangélikus közösségek társadalomban elfoglalt helyéről, a két ország közötti egyházi információáramlás javításáról, a médiakapcsolatok élénkítésén és a testvérintézményeken keresztül egyaránt.

Fontos téma volt a szlovákiai magyar, illetve a magyarországi szlovák ajkú gyülekezetek pásztorolása. Az anyanyelven történő igehirdetés, igehallgatás érdekében például egy Dunaszerdahely melletti községbe nemrég neveztek ki magyarul tudó lelkipásztort, és Pozsonyban most iktattak be magyarul szolgáló lelkésznőt, Erika Hlacokovát.

A teológiai képzés, ösztöndíj-lehetőség – a pozsonyi teológiai fakultásra magyar lelkészjelöltek mennek a szlovák nyelv elsajátítása végett –, az ifjúsági munka és a nemzetközi síkon való együttműködés is szerepelt a tárgyalások napirendjén.

Reménységgel tekintek a két ország közötti jövőbeli gyümölcsöző kapcsolatra, annak konkrét eredményeire. E közel kétnapos eszmecsere során megtörténtek az előkészületek a jövőbeli megállapodásokra.

– „A keresztény hit átlépi az országhatárokat, Krisztus szeretete összeköti Európát” –  fogalmazott püspök úr Pozsonyban 2008 júniusában, a keresztények találkozóján. Milyen esélyeink vannak, mit tegyünk mi, evangélikusok a határok eltüntetése érdekében?

– Az Európai Unióban eltűntek az országhatárok, együtt vagyunk Európában. Ez a tény is segíti a kommunikációt. Nyitnunk kell egymás felé, ahogyan tegnap este az igehirdetésemben is szóltam erről, hiszen ez keresztény reménységünk is, és Isten megáldja ezeket a lépéseket.

Fontos és előremutató, hogy a dialógust a személyes kapcsolatok is segítik, erősítik. Két példát hadd említsek: Fabulya Hilda lelkésznővel, akinek gyülekezetében tegnap vendégeskedtünk, évek óta baráti kapcsolatot ápolunk. Gáncs Péter püspök úrral pedig még mint nagytarcsai gyülekezeti lelkésszel egy nemzetközi konferencián találkoztam, jómagam akkor Petržalkán (Pozsonyligetfalun) szolgáltam lelkészként. Barátság szövődött közöttünk, s gyülekezeteink is így kerültek közel egymáshoz. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy püspökök leszünk – de az élet így adta. Ez a régebbi ismeretség most igen jó gyümölcsöket terem.

De a többi szomszédos ország evangélikus egyházaival is jó kapcsolatra törekszünk. Lengyelországgal és Ausztriával együttműködési megállapodást kötöttünk, Sziléziával folyamatban van, az ELCA-val – az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyházzal – is kapcsolatot építünk, és most a budapesti tárgyaláson is ezt a folyamatot szeretnénk előmozdítani.

– Elnök-püspök úr, kérem, zárszóként értékelje, hogy ez a példaértékű magyar-szlovák püspöktalálkozó milyen üzenetet hordoz a társadalom számára.

– Mindenekelőtt azt szeretném üzenni, hogy a békességre, a békés egymás mellett élésre kell törekednünk, s ebben itt Európában, az EU tagjaiként is nekünk, keresztényeknek kell példával elöl járnunk. Amikor a tavaly őszi sajnálatos dunaszerdahelyi eset történt, a szlovák és a magyar püspöki kar külön-külön nyilatkozat kiadásával reagált, ezzel kapcsolatban megfogalmaztuk álláspontunkat, az egymással szemben álló feleket békülésre hívták fel mindkét egyház vezetői, egybehangzóan elítélve minden szélsőséges megnyilvánulást. Példát kell mutatunk nekünk, evangélikus keresztényeknek abban, hogy lehet másként is: krisztusi szeretetben, békességre törekedve, a szeretet és igazság szellemében élni.