Példa kell a gyereknek – Hittanórák Pilisen – Képekkel, videóval!

Eredetileg szeptemberben szerettem volna már eljutni a Pest megyei Pilisre, de aztán mindenféle egyházi program közbeszólt, így már nem a hittanórák közvetlen indulásakor, hanem a javában zajló órákon lehettem jelen 2011. október hatodikán.

Krámer György és Pángyánszky Ágnes lelkészházaspárral autóval indulunk Pilis felé. Budapestről negyven perc alatt érünk oda. Közben beszélgetünk: Pángyánszky Ágnes lelkésznő érdeklődésemre elmondja, hogy idén a hatezer fős gyülekezetből 450-en (óvodától gimnáziumig) vannak azok, akik hitoktatásban részesülnek. A legújabb bővülés, hogy Pilisen működik egy dolgozók esti gimnáziuma (Mezőföld Gimnázium Pilisi Tagintézménye), ahol lehetővé tették, hogy hittanból is lehet érettségizni. Két évfolyamból 26-an jelentkeztek hittanra, 13 fő evangélikus, 13 fő református hittanra fog járni.

„A településen nincsen felekezeti iskola, de nagyon jó az ökumenikus együttműködés. Az önkormányzat felügyelte óvodákkal és iskolákkal sikerült korrekt kapcsolatot kialakítani. Három telephelyen lévő általános iskola van, és a főváros is működtet itt egy diákotthont. Ezekben mindenütt jelen van egyházunk” – mondja Pángyánszky Ágnes.

A hittanórákon kívül vasárnap az istentisztelet előtt van gyerekénekkar, majd az istentisztelet alatt van egy óvodásoknak és egy iskolásoknak szóló gyermekbibliakör, ahol két tanár tanítja a gyerekeket. Havonta egyszer családi istentiszteletet tartanak, és van kéthetente baba-mama kör, nyári tábor. A tanévnyitó istentiszteleten az elsős gyermekeket külön megáldották, és kis ajándékot adnak át mindenkinek. Karácsony előtt napközit szerveznek, ahol a gyerekek a 60-70 fővel előadott karácsonyi műsorra készülnek. Adventben és böjtben van gyerek-szeretetvendégség, amelyre külön előadókat szoktak hívni.

„A szülők szívesen hozzák a templomba a gyerekeiket, sőt ha bármi program vagy lehetőség van, akkor is hozzák őket lelkesen. A hittanra is szinte mindenkit beíratnak. Ez hagyomány, hogy itt hittanra járni kell, és konfirmálni kell a családokban a gyerekeknek” – meséli a lelkésznő. Arra a kérdésemre, hogy mi a módszerük a gyerekek hívogatására a következőképpen felel:

„Az óvodákat és az első osztályokat végigjárjuk tanév elején, jön velünk a katolikus pap, a református lelkipásztor, és a szülőknek adunk egy információs lapot arról, mikor vannak az órák. Közben egyeztetjük az anyakönyvvel is a hittanra jövők létszámát, és ha valaki véletlenül nem jelentkezik, akkor felkeressük őket és hívogatjuk. Sokan felteszik azt a kérdést is, hogy jöhet-e a gyerek akkor is, ha még nincsen megkeresztelve. Ezért aztán úgy szoktuk mostanában hirdetni ezt, hogy várjuk az evangélikus gyerekeket és azokat, akik a szülők szeretnének evangélikusnak megkeresztelkedni. Ezt csináljuk első osztályban és legközelebb létszámellenőrzés hetedik osztály elején van, a konfirmáció előtt.” 

A Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója által készített hittankönyvekből tanulnak a gyerekek. Török Anett, Félixné Berinszki Edit, Keveházi Márta, Domonyi Erika, Opavszki Judit, Pángyánszky Ágnes és Krámer György tartja a heti összesen 37 hittanórát. Ezek közül az órák közül nézek meg majd hármat.

Sok teketóriázásra nincsen idő, amikor megérkezünk. Épp hogy csak körbenézek a parókia udvarán, máris mellettem terem a beosztott lelkész, Török Anett és megyünk az iskolába. Pilisen egy általános van, három telephelyen. Az alsó és felső tagozatosoknak külön épületekben van helyük. Mi az első osztályosokhoz megyünk át, de a felsős épületbe visszük őket, itt tartják az órákat.
A suliban a másodikosok csalódva konstatálják, hogy nem velük lesz Anett néninek órája. A tanteremben összegyűjtjük az elsősöket.

 Nyolc gyerek jön, hét lány és egy fiú. Amikor az egy szem fiút faggatom, vajon a többi srác miért nem jön, elmeséli, hogy volt egy másik fiú is, de ő inkább más szakkörre ment végül. A lányok lelkesek, mutogatják a cuccaikat, csacsognak, és sikítozni kezdenek, amikor meglátják a fényképezőgépet és megtudják azt is, hogy az evangélikus honlapra fognak felkerülni a róluk készült képek.

Aztán átmegyünk a másik épületbe, elfoglaljuk a tantermet. A gyerekek a Lacknerné Puskás Sára által írt, 6-7 éveseknek szóló hittankönyvet veszik elő. Énekkel indítunk.

Megtudom, hogy az előző órán barátaik képét kellett lerajzolniuk, ma Isten teremtett világáról lesz szó. Vágnak, ragasztanak, rajzolnak, és közben beszélgetünk arról, hogy milyen ez a világ, ahol otthonunk van, ki teremtett bennünket, hogy kerültünk ide.

Az óra gyorsan eltelik. Miután visszavisszük őket, jön a következő csapat. Félixné Berinszki Editnél a gyülekezeti teremben az egyik ötödikes osztály hittan óráján vehetek részt. Itt egészen mások az arányok. Négy fiú és kettő lány ül a padokban. Korosztályukra jellemzően ők már nem visítanak a fényképezőgépet látván, de azért némileg még érdeklődnek. Egy egyházi honlap helyett inkább a Facebookon látnák magukat szívesen. Majd lájkolják egyházunk Facebook profilját – ígérik.

Éneklés után az emberpár megteremtésének történetét elevenítik fel, ez volt az előző óra anyaga. Ezután pedig Noé bárkakészítése lesz a téma. Rájövök, hogy bizony nem csoda, ha a generációk már nem értik egymást. A feddhetetlen Noé szerintük azt jelenti, hogy nem lehet betakarni. Az meg, hogy Noé az Istennel járt a randizásra utal szerintük. Fel van adva a lecke alaposan az új bibliafordítások készítőinek! Sajnos azonban a nyelv sokszor gyorsabban változik, mint ahogyan az új fordítások elkészülnek, így előttünk, oktatók előtt a kihívás: hogyan fogalmazzuk meg a gyerekek számára a szövegeket, hogyan adjuk át nekik a tananyagot. Az esély előttünk van az órák keretében, a missziói lelkület és hitébresztés azonban nem mindig rajtunk múlik. – Fontos kérdések azonban ezek, amelyek már túlmutatnak egy hittanóra és ezen cikk keretein.  

A lelkészlakásban még leülünk egy kis beszélgetésre, ahol jövőképet próbálunk festeni a doktorandusz-hallgató lelkésznővel. Arról faggatom, hogy a „kikonfirmálás” ellen milyen lépéseket tesznek.

„A gyökerek nélküliség és „kikonfirmálás” azért is van, mert a gyerek és fiatal nem lát maga előtt mintát. Hetedikben, a konfirmandus korosztálynak a hittan mellett van külön konfirmációs előkészítő és kötelező az istentiszteleten való részvétel. Javasoltuk, hogy ide szüleikkel együtt jöjjenek, mert kell a jó példa a gyereknek, különben ha nem látja, hogy a szülő is fontosnak tartja az istentiszteletre való járást, akkor mit szeretnénk mi elvárni?” – teszi fel a kérdést. 

„A szülőknek egyébként havonta tartunk szülői órát. Ez egy új kezdeményezés, amire azért van szükség, mert sokan már nem emlékeznek a saját konfirmációjukra, fel kell eleveníteni a régi ismereteket. Az első alkalommal idén megdöbbentő volt, hogy sokan már nem emlékeznek arra, hogy mit is jelent konkrétan a konfirmáció (hitben való megerősítés) szó” – meséli. 

A lelkésznő szívügyének tekinti a felnőttek képzését:
„A hitoktatásban meg kell történnie egy paradigmaváltásnak. Eddig úgy gondolkodtunk, hogy ez a gyerekek és a fiatalok felé végzendő dolog. De jó lenne, ha ez a felnőttek hitoktatására is kiterjedne. A szülők, ha valóban hitben élnének, és ezt fontosnak találják, akkor ezt az utánuk jövő generációknak is életszerűbben tudják továbbadni. Úgy hitoktatni, hogy a gyerek nem lát maga előtt példát a családban, borzasztóan nehéz., akkor nem fogja komolyan gondolni az egyházhoz való tartozást. A megtérés, a tudatos Isten melletti döntés és hitben járás az a felnőtt kor felé haladva történik meg, addig leginkább a megismert mintákat követi a gyermek. Így tehát a konfirmációkor nálunk az egész család hitben való megerősítése a cél.” 

A beszélgetésnek a következő hittanóra vet véget: az óvodába megyek Török Anettel.

Három kisfiú és hat kislány gyűlik össze. Éneklünk, majd elkészítünk egy karton-táblát, amin a gyerekek a méhecskék és kis apró lépeket kell összegyűjteniük az év folyamán, minden hittanon egy-egy darabot ragasztanak majd fel. Remélhetőleg minél többet. Mire végeznek, nekem már indul a vonatom: négy percem van, hogy elérjem.