Otthonra lelni a Luther Otthonban – Beszélgetés dr. Szabó Lajossal
Budapest – Konferenciával ünnepelte első tanéve elindulásának 100. évfordulóját a Luther Márton Szakkollégium – vagy közismertebb nevén a Luther Otthon – november 13-án, pénteken délután, működésének egykori helyén, az Üllői út 24. szám alatt. Az alkalom után dr. Szabó Lajos, az EHE gyakorlati teológiai tanszékvezető professzora, a Luther Márton Szakkollégium igazgatótanácsának elnöke nyilatkozott. Szöveg: Kőháti Dóra. A cikk szerkesztett változata az Evangélikus Élet 2009. 12. 06-án megjelent számában olvasható.
– A leglényegesebbnek azt tartom, hogy a Luther Otthon egy szellemi műhely. De nem csak az, és éppen arra ébredtem rá, amikor erre az ünnepre készülve beszélgettünk, hogy azok a hallgatók, tanulók, akik annak idején a kollégiumban lakhattak, nagyon hamar egyfajta lelki közösségre találtak. Ezt a másoktól többször, egybehangzóan kapott élményszerű beszámolót igyekeztem a kezdő áhítatomba is belefogalmazni, amikor arról szóltam, hogy életre szóló befogadás érzését kapták a régi – és remélem, a mai – Luther otthonos diákok. Még zuglói lelkész koromban történt, hogy többen megszólítottak istentiszteletek alkalmával, tudósok, művészek, értelmiségiek, s így emlékeztek: „Azért értem el ezt és ezt, mert Luther Otthonos voltam... Befogadtak.” Azóta is őrzöm ezeket a vallomásokat. Ez a közösség nem bezárt lelki közösség volt, hanem nyitott, ami az egyetemistákra nagyon jellemző volt. Akiknek nehéz volt otthonra találniuk Budapesten, nagyon örültek, hogy a Luther Otthonban találtak helyet maguknak. De nem is csak a vezetés miatt, hiszen nem az adja meg csak az „otthon-jelleget”, hanem az, ahogyan a hallgatók egymás életét segítették, kísérték. A másik ok a büszkeségre, hogy egy ilyen szakkollégium – és erre is jó alkalom egy ilyen kerek évfordulónál való megállás és hálaadás –, figyelmeztet arra, hogy az egyháznak igen fontos értéke az, ha felnövekvő nemzedékből tudósok, művészek, kutatók, gondolkodók, kik közelebbről megismerik az egyház tanítását, a civil életükben tesznek bizonyságot az Istenről.
– Mint a gyakorlati teológia professzora, és az igazgató tanács tagja, továbbá rendszeres előadója a szakkollégiumi kurzusoknak, miben látja az otthon teológiai és spirituális egyediségben rejlő, igazi lutheránus értékét?
– A lutheri örökség onnan kiindulva érthető, hogy amikor 100 évvel ezelőtt elindult ez a kollégium, meglehetősen nagy Luther-reneszánszot éltek meg a gondolkodásban, és az egyházban is persze. Másrészt kihangsúlyoznám, hogy Luther Márton a világiak szerepét az egyház életében egy kicsit másképp értette, mint a többi reformátor. Olyan értelemben, hogy az ő hangjuk, a „saját hangjuk”, amit a szakterületükről, a kutatásaikból felismernek, az a hang szólaljon meg, úgy, mint egy evangéliumi bizonyságtétel. A mai fiataloknak ez fontos szempont: a kortársaikkal laknak együtt hívőként, keresztényként, evangélikusként. Ökumenikus szellemben is gondolkodhatnak továbbá, és együtt kutathatják Luthert.
– Hogy tapasztalja: mi érdekli ma az egyetemista fiatalságot egyházunkból?
– Magam is több előadást tarthattam a szakkollégiumban, éppen pár hete egyet, s az volt a hallgatók kérése, hogy mutassam be a MEE gyülekezet-modelljeit. Nagyon érdekes volt, hogy akár közgazdász-hallgató, akár műszaki területen tanuló diák olyan részletekbe menő kérdéseket tett fel, amelyek mély és hasonlóan alapos válaszokat igényeltek. Örömteli meglepetés volt az érdeklődésük mélysége. Az érződött belőlük, hogy felelősséget éreznek a jövő egyházáért.
– Hogyan látja a jövő Luther-otthonát? Milyen távlatokban gondolkodnak a szakkollégiumért felelősök, és mit várnak/remélnek az onnan kikerülő, ebben a szellemi-lelki légkörben nevelődő értelmiségi fiataloktól?
– Azt gondolom: a jelenlegi épület eléggé szerény helyzetben van – de ezt a MEE vezetése nyilván szintén érzékeli és meg fogja oldani, jó lenne, ha hosszabb távon kialakulhatna egy bővített kollégiumi élet is, az ehhez szükséges bővüléssel persze. De a legfontosabb mégis az egész egyháznak – ahogy az már 10 éve megfogalmazódott –, hogy az egyetemisták/főiskolások kollégiumi programját végre tudjuk hajtani. Országosan fontos lenne, főleg az egyetemi városokban, kollégiumot biztosítani. A Luther Otthon jövőjét ott látom, hogy nagyon sok területről, az ország különböző részeiből érkeznek Budapestre érdeklődő, nyitott, komoly gondolkodású fiatalok, akik ha itt egymásra találnak, egy teljesen friss, új, jövő nemzedék alakulhat ki a kollégiumban.
