Nyitótáncként fiatalok fognak palotást táncolni a III. Katalin Napi Evangélikus Bálon
Budapest – A III. Katalin Napi Evangélikus Bálon egy lelkes fiatalokból álló csapat jelentkezett arra, hogy nyitótáncként palotást táncoljanak. Vezetőjüket, a budavári ifjúsági tag, Köveses Lászlót kérdeztük az előkészületekről és magáról a bálozásról is. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
– Szerinted miért fontos az, hogy újra behozzuk a köztudatba – korunkba és társadalmunkba – a kultúrált szórakozási formát, a bálozást?
– A bálok a társadalmi érintkezés alapvető formái (voltak, és remélem lesznek is újra). A tánc is egyfajta kommunikáció két ember között, ráadásul egy nagyon különleges kommunikációs forma. A testi kontaktus nagyon sokat elárul a másikról. Manapság leginkább az „egyéni rángatódzásnak” van szerepe egy diszkóban, a testi kontaktus vagy teljességgel hiányzik, vagy nagyon túlfűtött.
A bálok talán az emberi érintkezés méltóságát adhatják vissza. Más szempontból is az ünnepélyesség tudatát ébreszthetik fel az emberekben az estélyi ruhákkal, az igényes tánczenével, a pompás vacsorákkal.
Mindezeket sokan tartják felesleges rongyrázásnak, de szerencsére egyre többen lelik örömüket a szépben. A hétköznapisággal, a közönségességgel szemben a bálok nyújthatnak némi ellenszert. Napjainkban, ha szórakozásról beszélünk, a legtöbb fiatalnak az alkoholizálás jut rögtön eszébe. Mintha tömény ital nélkül nem lenne képes az ember jól érezni magát! Személy szerint a legégetőbb problémának azt tartom, hogy sokak számára az alkohol még csak nem is eszköz, hanem cél. A részegség szinte érdem. Mindezzel szemben egy bál nem fosztja meg az embert a „kultúrált borfogyasztás" élményétől, de nem is engedi meg a részegeskedést, az önuralom elvesztését. Egy báli élmény maradandó lehet pozitív értelemben, mert az ember tudja vállalni magát másnap is, és nem csak arra emlékszik, hogy nem emlékszik semmire...Végső soron a kultúra érdekében végzett missziós szerepe miatt érzem fontosnak a bálok felelevenítését.
– Mit gondolsz, a fiatalok számára vonzó lehet egy ilyen táncmulatság? Például budavári ifjúsági tagként tudsz valamit arról, hogy esetleg az ottani fiatalok közül többen is eljönnek-e?
– A korábban kifejtett enyhe borúlátással szemben azt is elmondhatom, hogy sok fiatal számára vonzó lehet egy efféle táncmulatság! Éppen a napokban megyek egy fiatalok által fiataloknak szervezett bálba, ahol ha nem is minden lesz olyan elegáns, mint egy komolyabb bálon, de az elegáns öltözék itt is elvárt, táncolni itt is társastáncokat fogunk, és a túlzott italozás itt sem megengedett. Egyébként ez is egyházi kötődésű bál lesz. Tehát vannak fiatalok, akik nyitottak a szórakozásnak erre a formájára is. Alighanem óriási húzóerő lehet, ha sok kortárs fiatalt látnak egy-egy ilyen eseményen. Hála Istennek a tánciskolák is egyre népszerűbbek, így idejében megismerkedhetnek a báli táncokkal. Tőlünk a Budavárból leginkább csak azok jönnek a II. Katalin Napi Evangélikus Bálra, akik amúgy is táncolnak a palotásban. Többen is jöttek volna, de a szalagavatójuk miatt nem tudnak eljönni.
– Voltál már korábban ezen az evangélikus bálon?
– Eddig egyszer voltam, két évvel ezelőtt az elsőn.
– Úgy tudom, ez lesz az első ilyen jellegű fellépésetek. Honnan jött az ötlet, hogy eltáncoljátok a palotást?
– Az ötlet az én fejemből pattant ki. Két éve a saját szalagavató bálomon szerettem meg nagyon a palotást, és most arra gondoltam, hogy azokkal, akik szintén magukénak érzik ezt a táncot, előadhatnánk a bál nyitótáncaként. A palotás amúgy is a magyar bálok hagyományos nyitótánca. Fontos még, hogy a táncban való részvétel teljesen önkéntes alapú, pontosan azért, hogy senki se húzza a száját, hogy ő ezt nem szereti és elege van az egészből. Így mi is jól érezhetjük magunkat és a közönség is egy magas színvonalú produkciót láthat.
– Van tánctanár-koreográfus, aki tanácsokkal lát el benneteket, vagy teljesen önszorgalomból gyakoroltok?
– Természetesen annyira profik nem vagyunk, hogy tánctanár nélkül vágjunk neki a dolognak, úgyhogy egy Domonkos Mária nevű hölgy tanítja be nekünk a palotást, aki többek között engem is tanított már a palotásozni a szalagavatómon.
– Milyen gyakran próbáltok?
– Próbákat vasárnaponként este tartunk, körülbelül másfél órában. Összesen hét alkalmunk van a tánc betanulására.
– Teljesen az alapoktól kell tanulniuk a táncot a fellépőknek, vagy úgymond van bizonyos rutin már a táncosok mögött?
– Mivel a táncosok többsége már túl van a szalagavatóján, van mire építeni, de azok is nagyon ügyesek, akik nem táncoltak még palotást.
– A fellépőruhákat ki készíti? Vagy esetleg kölcsönzitek?
– Természetesen díszmagyarban fogjuk előadni a palotást, amelyet az egyház bérel nekünk.
– Milyen hosszú lesz a fellépés?
– A fellépés a fel-és levonulással együtt nagyjából hét perc hosszú lesz. Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának palotására fogunk táncolni.
– Ha jól sikerül a bemutatkozás, tervezitek-e, hogy esetleg máskor is előadjátok majd ezt a táncot?
– Remélem, hogy sikert aratunk, és ezzel hagyományt is teremtünk az elkövetkező bálokra. Habár meg kell jegyeznem, hogy még ez a maroknyi csapat (kilenc pár) is csak nagyon nehezen állt össze a budapesti lelkészeknek elküldött plakátok ellenére. Ilyen csekély (lelkészek részéről történő) támogatottság mellett embertpróbáló feladat megfelelő létszámú jelentkező verbuválása.