Nem kilátástalan! – A cerediek pozitív példája
Ki tudja, hol van Cered? Apró falu Nógrád megye északi részén – az ország legszegényebb vidékén. Sok roma család él itt, elviselhetetlennek tűnő szegénységben. Munkalehetőség közelben-távolban nincs. Az egyetlen munkáltató az önkormányzat, amelynek anyagi lehetőségei korlátozottak. Marad a közfoglalkoztatás és a segély. Jelen van azonban egy hatalmas erő: a törekvés a jóra – mind az önkormányzat, mind az iskola, mind pedig a lakosság részéről. Szöveg: Szabó-Pap Gabriella
Fotó: blog.tarjanikepek.hu
Szurok Sándorné címzetes főjegyző, aki három apró falu ügyeit gondozza, így beszél:
– Az önkormányzatok helyi rendeletet alkottak arról, hogy mindenki köteles a portáját rendben tartani, de január 1-je óta ez kibővült arra, hogy meg kell művelni a kiskerteket, elvégre így minden háztartás meg tudja termelni a szükséges burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt. Háromhavonta helyszíni szemlén ellenőrizzük a rendelet betartását. Tapasztaljuk, hogy a legtöbb háznál hozzá is láttak a munkákhoz. Többen részesültek abban az akcióban, amikor csirkét és kacsát kaptak a hátrányos helyzetűek, hogy állatot tudjanak nevelni. Sajnos, a megfelelő ismeretek hiányában nem mindenütt hozott sikert az akció. Bizony, voltak, akik azonnal eladták a csibéket – de vannak olyan háztartások, ahol már vágásra érettek lettek a csibék, és vágtak is belőlük. A kisebb kudarcok ellenére a helyzetet biztatónak látjuk.
Régebben volt iskolakert, ahol a gyerekek a technika óra keretében kertészkedtek, és a megtermett zöldséget, burgonyát az iskola konyháján felhasználták. Így a gyerekek megtanulták a kertművelés alapjait, de annak is nagy nevelő ereje volt, hogy látták munkájuk eredményét. Sajnos, ez pár éve megszűnt, pedig a terület önkormányzati tulajdonban van, továbbra is rendelkezésre áll. Szerintem nagyon hasznos lenne felújítani az iskolakerti munkát, hiszen honnan tanulhatnák el a gyerekek a módszereket, ha egyszer a szüleiktől sem leshetik el?
Van családsegítő szolgálatunk, és Pántya Renáta személyében van roma mediátorunk is, aki főként az iskolásokat segíti, gondozza. Ő tavasszal elvégezte az Európa Tanács roma mediátorképző tanfolyamát, és nagy kedvvel, szeretettel, önfeláldozóan végzi a munkáját. Sajnos, mivel nem helyben lakik, jelenleg jogszabályi és anyagi akadálya van annak, hogy a közmunkában foglalkoztassuk. Nagyon nagy szükség van az ő munkájára, amit jelenleg fizetség nélkül végez.
– Közeleg a népszámlálás, amelynek során nagyon fontos lenne pontos adatokat szerezni a romák létszámáról, képzettségéről, lakáshelyzetéről. A korábbi népszámláláson tapasztaltuk, hogy a romák nem szívesen vállalják identitásukat, élnek azzal, hogy nem kötelező megadni ezt az adatot. Talán most, ha roma népszámláló biztosokat tudnának alkalmazni...? – kérdezem.
– Ilyen kis településeken, mint a mienk, a polgármesteri hivatal és a családsegítő szolgálat (falugondnok) munkatársai elegendően vannak ahhoz, hogy elvégezzék a feladatot. A romák bizalommal viseltetnek irántuk, jól ismerik őket. A roma kisebbségi önkormányzat tagjai elkísérhetik a népszámlálást végzőket a családokhoz, ezt már megbeszéltük velük.
A felelős vezetők tudása, igyekezete, törekvése a jóra nehéz helyzetben is felemeli a szíveket, a lelkeket. Nem, így nem kilátástalan az élet egy hátrányos helyzetű kistelepülésen sem!
