Nagyobb figyelem a lelkészcsaládoknak és a lelkészeknek – Interjú Szabó Vilmos Bélával, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesével

– Immár másodszor szavaztak bizalmat az egyházmegye gyülekezetei. Milyen érzéssel tölti ez el esperes urat?

– Természetesen jó érzéssel tölt el a bizalom megnyilvánulása. Pozitív visszajelzésnek érzem az elmúlt hat év szolgálatáról. Örülök, hogy a gyülekezetek és vezetőik megérezték és elfogadták a feléjük irányuló szeretetet.

– Kérem, értékelje röviden az elmúlt ciklust, és együtt tekintsünk előre a következő hat évre is.

– Apró szórványgyülekezetek fontos, szívet melengető ünnepségei mellett országos evangélikus találkozóra is sor került egyházmegyénkben. Épp itt, Pakson, a szolgálati helyemen 2007. június 22–23. vártuk az ország minden részéről ideérkező résztvevőket. Büszkén teszem azt is hozzá, hogy első ilyen jellegű találkozónak is Paks adott otthont 1997 nyarán.

Két közigazgatási megyét magába foglaló egyházmegyénk területén példaértékű, áldozatos szolgálatot végeznek lelkészeink sokszor nagyon nehéz, frusztráló körülmények között. Lehetőségeim szerint igyekeztem erősíteni őket, s a hozzám fordulók problémáit megoldani. Ezt szeretném folytatni ebben a ciklusban is.

– Az ön egyházmegyéje az egyik legnagyobb a déli kerületben. Nem titok, hogy tavasszal esperes úrnak egy szívinfarktussal kellett megküzdenie. Tudjuk jól, hogy sok lelkészünk hord munkájából, feladatköréből kifolyóan olyan terheket, amelyek bizony kórházi betegágyhoz is vezethetnek. Mit gondol, hogyan lehetne lelkészeinknek segíteni?

– Fontosnak tartom a „normálisabb” életritmus megteremtését, amihez a gyülekezetek megértése és szeretete is szükséges. Nagyobb figyelmet kell fordítani a lelkészcsaládokra, lelkészeink fizikai és lelki feltöltődésére. Ezért is üdvözlöm a hétfőn kezdődő déli kerületi lelkészcsalád találkozót. Ezekre a rekreációs napokra idén Révfülöpön kerül sor.