Nagy Dorottya: Hollandiában védte meg doktoriját

- Doktorid témája: Migráció és teológia: a kínai keresztyén közösségek esete Magyarországon és Romániában a globalizáció-kontextusban. Milyen súlyponti kérdésekre jutottál benne?

- A disszertációm címe egészen pontosan tükrözi az általam felállított súlypontokat. A főcím: Migráció és teológia.  Az alcím pedig arról tájékoztat, hogy a jelen kutatás hogyan kezeli ezt a mellérendelést; hogyan lehet a migrációt teológiailag megközelíteni, hogyan válik a migráció teológiai témává. A kutatás a globalizáció jelenségét választja kiindulási keretként. Nyilván, a globalizáció fogalma alapos értelmezésre szorul. A tanulmány a globalizációt kontextusként írja le.  A ’kontextus’ fogalom használata tudatos; a szó latin (együtt szőni, összeszőni) eredetére mutat vissza. Ilyen értelemben a globalizáció mint kontextus annak megfogalmazása, hogy a világ, a glóbusz eseményeinek alakulásában az embernek, mint egyénnek, és mint közösségi lénynek rendkívüli felelőssége és szerepe van. A globalizáció jelensége soha nem egy arctalan, személytelen folyamat. Nos, ebben a kontextusban világosan felfedezhető a migráció, az ember mobilitása annak minden szövevényével együtt. A migráció, emberek egyéni vagy tömeges mozgása befolyásolja, megváltoztatja és alakítja a társadalmakat.  A migráció folyamatosan érinti az identitás kérdését.  Az identitást, az önazonosságot pedig különböző elemek, rétegek alkotják.  A disszertációm a migráció- keresztyénség- nemzeti és/vagy etnikai hovatartozás, identitást meghatározó trianguláció dinamikáját vizsgálja, s azt, hogy ebben a triangulációban milyen teológiai folyamatok, irányok és elemek jelentkeznek.  Ahhoz, hogy a teológiai folyamatok leírása áttekinthetőbb legyen, a disszertáció a migráns és nem-migráns kategóriákkal dolgozik. Ezek a kategóriák csak bizonyos szinten alkalmazhatók.  A kutatás bemutatja, hogy a migránsok és nem-migránsok által megfogalmazott teológiák egymástól nagyon eltérőek.  A kutatásból kiderül az is, hogy keresztyén migránsok és nem-migránsok között érdembeli teológiai találkozás nem jön létre. Ez részben a migráció teológiák ’összeférhetetlenségéből’ származik.  A politikai szóhasználat nagymértékben befolyásolja a migráció teológiák kialakítását. Egyszerűen szemlélteti ezt, például a helyiek, nem helyiek megkülönböztetés.  Egy adott helyet azonban egyszerre népesítenek be mingránsok és nem-migránsok. Ilyen értelemben valamennyien helyiek. Ez a példa is mutatja mennyire fontos, hogy migráns és nem-migráns keresztyének találkozzanak egymással, és elismerjék, hogy a Krisztus testéhez tartozás és a közös lakóhely/tartózkodási hely közösségre és közös feladatokra kötelez. Disszertációmban a kontextus tudatos megélésének és alakításának érdekében, valamint a migránsok és nem migránsok közötti teológiai találkozás lehetséges elérésének érdekében, a ’szeresd felebarátodat, mint magadat’- parancsolatot vettem elő,  amelyet én tudatosan ‘szeresd felebarátodat; ő olyan mint te’-ként fordítok. A magyar felebarátunk szóban már nem érzékeljük azt, ami a héber szóban nagyon is benne van. A héber szó jelentését pontosabban visszaadja az angol neighbour vagy a német Nächste, amit magyarul szomszédnak, a mellettünk lévőnek fordíthatunk. Rövidre fogva a szót, a migránsok és nem-migránsok találkozására vonatkoztatva, a nagy parancsolat azt kéri, hogy szeressem a mellettem lévőt, a szomszédságomba kerülőt, hiszen ő olyan, mint amilyen én vagyok. Ez a fajta megközelítés azt feltételezi, hogy a keresztyén/keresztény migránsok és nem-migránsok közötti találkozás a teremtettség szintjén történik; ez pedig az abszolút egymás mellé rendeltség. Ez, és nem a felületesen értelmezett misszió vagy diakónia jelenti az első lépést az igazi találkozás irányába. Ilyen fajta találkozás azonban csak mindkét fél elkötelezettségével történhet. 

- Ki volt kint a professzorod, mentorod? Itthon is kellett valakit magad mellé fogadnod?

- Három témavezetőm volt.  Prof. dr. Jan A.B.  Jongeneel, az utrechti egyetem, most már nyugalmazott, missziológusa volt a fő témavezetőm.  Prof. dr. Anne-Marie Kool a kelet és közép európai missziológiai kérdések szakértőjeként másodtémavezetőm volt. A kínai kérdés kutatását pedig dr. Kim Kwong Chan, a hongkongi egyetem antroplógusa és missziológusa irányította. Mindhárom témavezetőmnek elismeréssel, és köszönettel tartozom.

- Mióta dolgoztál ezen a munkán?

- A disszertációm hivatalos kezdésének az időpontja 2004. márciusa volt. Ez előtt az időszak előtt azonban már mögöttem állt egy év kínai nyelvtanulás a leideni egyetem szinológiai (más helyesírási értelmezés szerint sinológiai - a szerk.)szakán, valamint a disszertációt érintő módszertani kérdések tisztázása (kulturális antropológiai, vallásszociológia alapismeretek elsajátítása).

- Gondolom sokat kellett hozzá kutatnod itthon és Romániában is. Ki volt az, aki a leginkább a segítségedre volt ebben?

- A disszertációm harmadik fejezete foglakozik a Magyarországon és Romániában létező kínai keresztyén közösségekkel. Ezek tanulmányozása terepmunkával történt. A terepmunkát elsősorban a kínai gyülekezetek nyitottsága tette lehetővé. Egy bizonyos szakmai kapcsolatrendszernek köszönhetően sikerült megtalálni a helyes, nyomra vezető bejáratokat. A terepmunka hónapokat vett igénybe, hiszen ezt a fajta kutatást nem lehetett csak kérdőívekkel elintézni.  A terepmunka során az ún. résztvevő megfigyelés (participant observation)  módszert alkalmaztam, ami azzal járt, hogy hetekig, éjjel-nappal egy-egy közösségben voltam. Velük éltem, velük keltem. A gyülekezetek elöljárói vezettek be az egyes közösségekbe, s így rajtuk keresztül élvezhettem a tagok bizalmát is.  A hongkongi professzorom rendkívüli támogatását élveztem minden kínai kérdéssel kapcsolatos ügyben. Többször is elkísért a terepmunkára. Együtt elemeztünk eseményeket és értékeltük a jelenségeket.

- Mennyire volt nehéz a kinti védés? Hogyan fogadtak a kinti professzorok?

- Az utrechti egyetemen történő doktori védések hagyományosan formálisak. Miután a témavezetők jóváhagyták a disszertációt, az a feladatuk, hogy egy semleges olvasóbizottságot állítsanak össze. Ez általában négy-hat szakemberből áll, akik ha a témavezetők felkérését elfogadják, két hónapon belül jóváhagyásukat, vagy elutasításukat kell, hogy megfogalmazzák a disszertációt illetően. Ezután a doktorandusznak még lehetősége van arra, hogy javítson a munkán. Ha az olvasóbizottság több mint a fele negatív válasszal jön, akkor a doktori munka nem kerülhet megvédésre. Ha a bizottság elfogadja a munkát, akkor a doktorandusz az egyetem pedellusainál kérhet védési időpontot. A védés körül ezer teendő van még.  A védés maga negyvenöt perc alatt, nyilvánosan történik az erre az alkalomra berendezett ún. szenátus teremben.  Negyvenöt percen keresztül különböző opponensek (professzorok vagy doktorok) támadják a munkát, és a doktorandusz feladata, hogy munkáját, kutatási eredményeit megvédje.  Pontosan negyvenöt perc után megjelenik botjával a pedellus, és kijelenti, hogy  ’hora est’, ami azt jelenti, hogy már senki nem mondhat semmit.  A professzorok visszavonulnak húsz-húszonöt perces tanácskozásra. Miután visszajönnek, az ülést vezető (általában dékán) bejelenti a jó hírt, ezután az egyik témavezető ismerteti a doktori címmel járó jogokat és kötelességeket, majd átadja a doktori diplomát. Ezután következik a laudáció (az új doktor dicsérete), amely szintén témavezetői feladat.
A védés nem volt egyszerű.  Az opponensek között nemcsak teológusok, hanem antropológusok, szociológusok és szinológusok is voltak. A kérdések rendkívül izgalmasak voltak. Nagyon gyorsan és élesen kellett reagálni.  A védés formális hangulata után, az állófogadáson nyíltak meg a professzorok.  Nagyon sok pozitív visszajelzést, bátorítást és elismerést fogalmaztak meg. 

- Mennyiben tudod munkádat Magyarországon hasznosítani illetve tervezed-e, hogy hazajössz - úgy tudom, férjed holland állampolgár...?

- A doktori disszertációm témája rendkívül aktuális. A migráció kérdése világszerte a legkülönbözőbb diszciplínák érdeklődési körébe került. Doktori disszertációmat azonban elsősorban a tudományos munkásság megalapozásaként látom. A védés azt jelenti, hogy az alapok megvannak, és ezekre lehet és érdemes építeni. Esetemben az alapok elég nagy alapfelületet foglalnak, ami nagy szabadságot előlegez a jövőt illetően. Hogy egészen pontosan hogyan tovább, arról még korai lenne nyilatkozni.  A mindennapi lelkészi szolgálat továbbra is folytatódik, de a disszertációm védése után szinte naponta érkeznek a bátorítások, elképzelések egy-egy lehetséges akadémiai munkásságról. Férjemmel együtt nyitottak vagyunk sok mindenre. Ilyen értelemben nem vagyunk helyhez kötöttek. 

- Tartasz kint vagy itthon előadásokat a témáról?

- Folyamatosan tartok előadásokat konferenciákon, kongresszusokon, más szakmai körökben.  Magyarországon legutóbb a Károli Gáspár egyetem hallgatóinak tartottam előadást a kínai migráció globális jelenségéről, illetve a keresztyénség szerepéről ebben a jelenségben. Azonnal hozzáteszem azt is, hogy nem egy témám van, hanem témáim vannak – hiszen ha a kortárs keresztyénséget/kereszténységet tanulmányozzuk, akkor nem csak a kínai kérdés, vagy a migráció, vagy a globalizáció az, amivel foglalkozni kell. Számos téma vár kutatásra. Számos teológiai feladat van.