Milyen állomáshoz érkezett a Tényfeltáró Bizottság munkája? – Mirák Katalint kérdezte a Dunántúli Harangszó
Győr – Dunántúli Harangszó júniusi számában Mirák Katalin történészt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagját, sorozatszerkesztőt faggatta a Megkérdeztük... című rovatban a szerkesztő, Menyes Gyula püspöki titkár. Mirák Katalin még azelőtt nyilatkozott a most megjelent havi periodikának, hogy nyilvánosságot látott volna honlapunkon dr. Szabó Lajos rektori kinevezésével és ügynöki múltjával kapcsolatos nyilatkozata és az erre válaszként megfogalmazott Országos Presbitériumi közlemény. A Dunántúli Harangszó legújabb számát ezúton is ajánljuk az olvasóknak.
– Milyen állomáshoz érkezett a Tényfeltáró Bizottság munkája?
– Idén fontos állomásához ért az egyházunkban öt éve folyó tényfeltáró munka. 2005. májusban az Országos Közgyűlés (a Zsinat jogelődje) szakmai bizottságot állított fel annak kivizsgálására, hogy 1945 és 1990 között milyen kapcsolat volt a magyar evangélikus egyház tagjai és a pártállam állambiztonsági szervei között. Az érdemi munkát az tette lehetővé, hogy az 1997-ben felállított Történeti Hivatalban (ma Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) e kapcsolatrendszer számos evangélikus vonatkozású dokumentuma megtalálható.
Mostanra elegendő dokumentum és információ gyűlt össze ahhoz, hogy a kutatási eredményeket a legszélesebb egyházi nyilvánosság előtt is közzétegyük. Így május 5-én megjelent a Tényfeltáró Bizottság első publikációja. A könyv a Háló című, több kötetesre tervezett sorozat első darabja. A címlapon látható piros „bélyegző” felirata is jelzi, hogy bevezető munkáról van szó. Egyszerre összegzése ez a több éve folyó munkának, és megalapozása a következő kiadványoknak. A bizottság minden tagja szerzőként szólal meg benne, és igyekszik saját szakterülete szempontjából az ún. ügynökkérdés egy-egy szeletét jobban megvilágítani. Az így felvázolt teológiai-pszichológiai, jogi és történeti háttér ismeretében az olvasó számára talán érthetőbbek lesznek a sorozat későbbi köteteiben az egyes személyek hálózati kapcsolatát tárgyaló tanulmányok is.
A könyvet a témában kutató világi és más felekezetű történészek egyöntetűen elismeréssel fogadták. Egyházunkon belül azonban a könyvről éppúgy megoszlanak a vélemények, mint a tényfeltáró munka szükségességéről és módjáról. Számos pozitív visszajelzést kaptam már, többen élesen bírálták, legutóbb egy érintett küldte meg részletes és igen kritikus reflexióit.
A 7–8 részes sorozat tervét a Zsinat 2009. novemberben elfogadta. A határozat szerint a következő rész még idén elkészül, s a dokumentálhatóan ügynökmúltú egyházvezetők (püspökök) esetét tárgyalja. Ezt követik az érintett teológiai tanárokról, a budapesti ill. a vidéki lelkészekről, és a rendszerváltó időszak egyházvezetőiről szóló kötetek. Néhány eredménytelenül végződő beszervezési kísérlet történetét is bemutatjuk. A sorozat tehát több éven keresztül jelenik meg. A tényfeltáró munka végét azonban magam sem látom. Előre igen bajos ugyanis megbecsülni, hogy hány, általunk ismeretlen evangélikus ügynökeset dokumentumai vannak még a levéltárban. Épp a legutóbbi néhány hétben került elő egy kutató (nem evangélikus és nem is evangélikus témában kutató kolléga!) jelzései nyomán újabb nyolc, számunkra még ismeretlen nyilvántartási irat (ún. 6-os karton), amely további evangélikus lelkészek érintettségét dokumentálja. A kutatás kevésbé lenne a véletlennek kiszolgáltatott és sokszor sötétben való tapogatódzás, ha az érintettek a bizottságnál maguk jelentkeznének. Erre öt év alatt azonban csak néhány esetben volt példa…
2010. május 20.
Kapcsolódó cikkek:
Dr. Szabó Lajos közleménye rektori kinevezésével kapcsolatban
evangélikus, Tényfeltáró Bizottság