Éhínség Afrika szarván: Milliók várják a segítségünket! – Interjú Belényi Dániellel

„Amikor Addisz Abebába érkeztem, 18ºC volt, esett és napokig nem láttam a napsütést. Addiszból beértünk a hegyekbe, ott olyan eső és sár volt, hogy a délre induló segélyszállítmányok sofőrjei 5-10 napnyi késést jelentettek” – meséli riportalanyom, Belényi Dániel a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa, aki a napokban tért vissza Etiópiából. – Nehéz volt elképzelni, hogy a forró szárazság miatt vagyunk itt. Ezek után pedig szinte néhány kilométerrel a pocsolyák után, már csontszárazra szikkadt kukoricamezőn át vitt az utunk. Hihetetlen kontraszt szinte egymás szomszédságában. Képzeljünk el egy tájat, ahol több száz kilométeren át autózhatunk, anélkül, hogy bármi élőt látnánk. Kiszáradt folyómedrek, csonttá száradt bozótok, mumifikálódott állattetemek tarkítják a tájat, és életnek semmi jele. Kísérteties élmény. Ebben a régióban többhelyen oszt élelmet a kormány egyfajta elosztóbázisok rendszerét alkalmazva, de a 4,5 millió etióp éhező élelmezése komoly feladatot jelent, s itt is elkél a külső segítség. Az itt élők azt mesélték, hogy náluk másfél éve nem esett eső. És a következő eltűnő életformaként definiálták magukat. Háromszáz kilométeren keresztül hihetetlen szárazságot láttunk, ami az út menti bokrokra rakódott portól havas tájra emlékeztettek, mindezt persze 37º C-os kánikulában. Ilyen körülmények között sokszor hetekig vándorolnak, nők és gyermekek, dacolva az elemekkel, esetenként a vadállatokkal” – teszi hozzá Belényi Dániel.

– Az elmúlt hatvan év legsúlyosabb szárazsága van most Afrika szarván. Az Ökumenikus Segélyszervezet megbízásából jártál a helyszínen. Mivel foglalkoztál a kintléted alatt? Mi most a helyzet Etiópiában?

– Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaként tényfeltáró úton jártam a térségben. A kint szerzett tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy mind az etióp táborokban lakó szomáliai menekülteken, mind a helyi éhezőkön segítünk. Az éhínség Szomáliát, Etiópiát, Kenyát, Eritreát, Djibutit és Szudán egyes részeit érinti. A legkritikusabb a szomáliai helyzet, mivel onnan nem csak a szárazság, hanem az al-Shabaab iszlamista milícia elől is menekülni kényszerülnek az emberek. Az al-Shabaab nem csupán tagadja az éhínség tényét, de nem is enged segélyszervezeteket az általuk kontrollált területekre. Emiatt több százezren kénytelenek menekülni, dacolva az esetleges fegyveres megtorlással is. Kenyában jelenleg körülbelül ötszázezer menekült él menekülttáborokban és ez a szám folyamatosan növekszik. Az a régió, ahol az Ökumenikus Segélyszervezet a hosszú távú tevékenységét szeretné végezni Etiópiában, ez a szám mára meghaladta a százhúszezret. Maga, a határváros Dollo Odo környéki, tábor felépítése a következőképpen néz ki: Amikor a naponta úgy kétezer menekült átjut a határon, egy regisztrációs táborba kerül. Itt felveszik az adataikat, kapnak élelmet, megnézi őket orvos, majd a várostól körülbelül hat kilométerre lévő átmeneti táborba kerülnek. Jelenleg huszonötezren vannak ezen a helyen, ahol három hónapot tölthetnek. Ezután mehetnek a menekülttáborokba, amik a várostól akár hetven kilométerre is vannak, hatalmas területeken. Ami miatt mi Etiópiára koncentrálunk, annak az az oka, hogy ott kétfelé válik a probléma, történetesen a százezres szomáliai menekülttáborra és annak a négy és fél millió etiópnak a helyzetére, akik nem mehetnek be a menekülttáborokba, hiszen azok a külföldről érkezők számára létesültek, pedig őket ugyanúgy sújtja az aszály, csak nekik már nincs hová menekülniük. Ők maradnak a falvaikban, és különböző élelmiszerosztó pontokon próbálják beszerezni a havi fejadagjukat, amik rendszerint jócskán elmaradnak az elégségestől. A menekülttábor lakóknak nyújtott segítségünk egy azonnali gyorssegély az egyházi hátterű segélyszervezeti partnereink közreműködésével, az etióp helyieken viszont egy hosszabb távú segélyprogrammal szeretnénk hatékonyan segíteni, mely nagyban függ az augusztus elején meghirdetett adománygyűjtő felhívásunk eredményétől is. Ez olyan vizes projekteket takar, amelyek hosszabb távon enyhíthetnék az ilyen krízishelyzeteket. A gyorssegélyt, három millió forint értékben, egy helyi partnerszervezet közreműködésével juttattuk el egy Kobe nevű, huszonötezer embert ellátó menekülttábor lakóinak. Természetesen ez szinte csepp a tengerben, hiszen az etióp helyzetet több milliárd dollárból lehetne csak megnyugtatóan rendezni, de mégis, amit tudunk, megtesszük, magyar segélyszervezetként, magyar adományokból segítünk a súlyos krízisbe került embertársainkon. A térségben jelen van az összes nagy nemzetközi segélyszervezet, és az ENSZ különböző szervei, akiknek a munkájához tudunk hozzájárulni a magunk lehetőségeihez mérten.

– Hogyan indul egy ilyen projekt, aminek a végén mondjuk élelmiszer osztás, vagy egy öntözőrendszer az eredmény?

– Természetesen, ahogy minden szakmailag megalapozott munka, a miénk is a tervezéssel kezdődik. Egy nemzetközi krízishelyzet esetén összeül a szakmai stáb és a rendelkezésre álló információk alapján felméri az első lépéseket. El kell tudni dönteni, hogy hogyan tudunk a leghatékonyabban segíteni. Ez egy folyamat, aminek első lépései egyikeként jártam a tényfeltáró úton. Két hétre érkeztem Etiópiába, ebből az első hetet Addisz-Abeba-ban töltöttem, hogy a helyi partnerszervezetekkel felvegyem a kapcsolatot. Ezek itt a Dan Church Aid és az Ethiopian Evangelical Church Mekane Yesus (Etióp Evangélikus Egyház) aminek a segélyszervezetével kicsit több szervezést, pontosabban adminisztrációt igénylő az együttműködés, hiszen szemben az egyházzal, a segélyszervezetük állami felügyelet alatt áll. Az etióp evangélikusok vezetője, dr. Wakseyoum Idosa Negeri lelkész meghívott a vasárnapi istentiszteletükre, ahol lehetőséget kaptam, hogy átadjam a magyar evangélikusok nevében Fabiny Tamás püspök úr üdvözlő szavait is. Az első néhány nap a második hét terepfelmérő munkájának tervezésével telt, amit aztán tett követett, így jutottam el Dollo Odo-ba illetve a körülötte lévő menekülttáborokba. Egy ilyen út alkalmával fel kell mérni, hogy a helyi, vagy a már helyszínen lévő nemzetközi partnerszervezetekkel együttműködve szükség van-e telepíteni saját kollégákat, vagy hatékonyabb a már ott lévőkön keresztül végezni a segélyezést. Fel kell tudni venni a kapcsolatot a helyi partnerszervezetekkel, de például ott maradni és az élelmiszer-osztásban segíteni nem minden esetben hatékony, hiszen arra helyben, illetve már kint pévő partnerek emberei költséghatékonyabban is alkalmasak. Az én friss tapasztalataim is azt mutatják, hogy olyan hatalmas és felesleges költséggel járna egy új, megfelelő infrastruktúra kialakítása és a kollégák ottani életkörülményeinek biztosítása, hogy, ha odatelepülünk, akkor „többe kerülhet a hús, mint a leves„. Magyarán mindazt a pénzt okosabb a partnerekkel való együttműködésben a közvetlen segélyezésre fordítani, persze megfelelő monitoringgal, utánkövetéssel, megfelelő periódusonként illetve időtartammal pedig személyes jelenléttel.

– Mik azok a lehetőségek, amit egy magyar segélyszervezet egy ilyen méretű probléma esetén hozzá tud tenni a nagy szervezetek munkájához?

– Nyilván nem arról van szó, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet egy ekkora, 12 millió embert érintő természeti katasztrófa mértékével arányos segélyprogramot valósít meg, de a segítő szándék, a húsz éves humanitárius segélyezésben szerzett tapasztalat, a támogatók által felajánlott pénzadományok arra hatalmaznak fel bennünket, hogy erőink arányában magyar szervezetként segítsünk azokon, akiket az éhhalál, a szomjúság fenyeget, s mindennapjaikat a teljes kilátástalanság szövi át. Egy ilyen helyzetben a már meglévő nemzetközi csatornákat használva, partnerszervezetinkkel együttműködve eredményesen juttathatjuk el a támogatásunkat a rászorulókhoz. Ez a nemzetközi protokoll ilyen esetekben, amivel jelentősen csökkenthető az adományok célba juttatásának költsége. A munkánk másik része, a helyiek, az etióp rászorulók hosszú távú segítése, amire a két hete indult és még egy hónapig tartó adománygyűjtésünk irányul. Ezek elsősorban vizes projektek Etiópiának az aszály által legsúlyosabban érintett területein. Szó van régi kutak felújításáról, új kutak fúrásáról, az esővíz hatékony összegyűjtését és megtartását szolgáló ciszternák létesítéséről. Ezeken a területeken – Oromia tartomány nagy része – másfél éve nem esett eső. Előtte viszont özönvíz szerű volt, ami sokkal több kárt okozott, mint hasznot. Sok esetben az a baj, hogy bár voltak kutak, de a ritkán érkező, de akkor áradásokkal kísért esőzések elmossák, sárral tömik el a kutakat, vízvezetékeket, itatóvályúkat, víztározókat. Így nagyobb problémát hagyva maguk mögött, mint amekkora az eső előtt volt. Az adománygyűjtés eredményétől függően ilyen károk elhárításán, kivédésén és megelőzésén fáradozó helyi szervezetekkel fogunk együttműködni.

– Az Ökumenikus Segélyszervezet a világ számtalan pontján segíti a rászorulókat. Megemlítenél a nemzetközi munkátok közül néhányat?

– A legnagyobb külföldi humanitárius szerepvállalásunk az afganisztáni humanitárius munkánk, ami 2001-ben kezdődött, s most is zajlik még. Ez a különböző humanitárius gyorssegítség-nyújtáson túl a hosszú távú fejlesztésekig nagyon sokrétű munka. Ilyen hosszú távú segítség a munkahelyteremtés, oktatásfejlesztés. Az utóbbi keretében több mint egy tucat iskolát építettünk Afganisztánban, oktatásfejlesztő és munkaerő-piaci tevékenységekről beszélhetünk többek között. Nemzetközi segélyezésünk területeinek sora hosszú, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány: vannak projektjeink Kárpátalján, Erdélyben, Szandzsákban, Észak-Kaukázusban, de említhetjük Sri-Lankát és Haitit is.

– Gyakran találkoztok olyan attitűddel, hogy Afrikában eddig is éheztek, miért kell egy ilyen távoli országba vinni az adományozók pénzét, amikor épp elég a baj itthon is. Miért nem itthon segít inkább a Segélyszervezet? Miért különleges ez a most kialakult helyzet? Mi a garancia, hogy az adományok oda jutnak, ahová szánjuk?

– Valóban sokszor találkozunk ilyen kérdésekkel. Valóban vannak Magyarországon is akik éheznek, de számos esetben maguk az adományozók keresnek meg bennünket, s ajánlanak fel adományt külföldi katasztrófák támogatására. A segélyprogram költségeit sok esetben nemzetközi pályázati forrásokból egészítjük ki, de olyan esetek is vannak, amikor külföldi donor támogatja akár 150-160 millióval a hazai szociális és fejlesztő munkánkat. A Segélyszervezet tevékenysége nagyon sokrétű, a nemzetközi segélyezés és fejlesztési programok csak egy részét képezik a munkánknak. Ami az adományozók pénzét illeti, az Ökumenikus Segélyszervezet, immár két évtizede, különös gondot fordít tevékenységének átláthatóságára. Ez a gyakorlatban többek közt azt jeleni, hogy honlapunkon minden évben olvasható a közhasznúsági jelentés, ahol minden tevékenységünk tételes elszámolásával ismerkedhet meg az érdeklődő. Emellett minden tevékenységünkről igyekszünk beszámolni a médián keresztül is. Természetesen az adatok hitelességét egy nemzetközi könyvvizsgáló cég folyamatosan felügyeli. Emellett a beérkező adományok felhasználásáról rendszeresen kapnak beszámolót a támogatóink. Kelet-Afrikában az utóbbi évtizedek legsúlyosabb éhínsége tombol, ennek kapcsán jelenleg tizenkétmillió ember van közvetlen életveszélyben. Mindezt egy olyan korban, amikor nemzetközi egyezmények mondják ki, hogy a biztonság, a tiszta ivóvíz és a megfelelő élelem alapvető emberi jogok. Mi itt Magyarországon, a jóléti társadalmak minden áldását élvezhetjük, többé-kevésbé biztonságban élhetünk az Európai Unió tagjaként. Ez a helyzet, a világ legszerencsésebb népei közé emeli hazánkat. Ezzel szemben sok ország nem képes segíteni magán, folyamatosan külső segítségre szorul. Azzal lehet vitatkozni, hogy melyik országnak hogy vezetett ide a történelme, de azon nem, hogy most segítségre szorulnak. Ezekben az országokban az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek nélkül úgy halna éhen hónapokon belül sok millió ember, hogy a nyugati világ meg sem tudná! Minden segíteni tudó és akaró országnak, szervezetnek, egyháznak és magánembernek kiemelten fontos a támogatása, segítsége. Lehet persze mondani, hogy itthon is épp elég a gond, de itthon is nagyon sok munkát végzünk, s ezek nem zárhatják ki egymást.