Máig nem kapta vissza a rendfokozatát – 65 éve végezték ki vitéz Jány Gusztáv magyar királyi honvéd tábornokot

Mint ismeretes, Jány Gusztáv volt a parancsnoka a 2. magyar hadseregnek a Don-kanyarban, ahol embertelen körülmények között harcolva a hadsereg mintegy kétharmada elesett. A Budapesti Népbíróság a háborúban betöltött szerepe miatt 1947-ben golyó általi halálra ítélte, mivel egyrészt a háború Magyarországra kiterjesztését, az országnak a háborúba történő fokozottabb belesodródását megakadályozni nem törekedett, másrészről a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértve, emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának felbujtója volt.

A Budapesti Népbíróság 3:2 arányban és szótöbbséggel kegyelemre méltónak találta, és kegyelemre ajánlotta a Népbíróságok Országos Tanácsa is. A tábornok kegyelmi kérvényét Tildy Zoltán akkori köztársasági elnök – feltehetően politikai nyomásra – 1947. november 22-én elutasította. Jány az ítélet meghozatala után nem kért kegyelmet, mert úgy vélte, hogy azzal bűnösségét ismerte volna el.
Az ítéletet 1947. november 26-án végrehajtották a régi Gyűjtőfogház udvarán. Az ítélet végrehajtása után a rákoskeresztúri új köztemetőben temették el Jány Gusztávot. 25 esztendőig jeltelen fakereszt alatt feküdt. 1972-ben a család titokban áthozatta szülei sírjába, a farkasréti temetőbe, nevét azonban csak 1992-ben lehetett ráírni.
Negyvenhat évvel később, 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára – Jányt az ellene emelt vádak alól bűncselekmény hiányában felmentette. Hivatalból kirendelt védője akkor Galli István volt, aki azóta is szívén viseli az ügyet. A tábornok rendfokozatát azóta sem adták vissza, mondván, hogy azt közigazgatási úton vették el tőle. 1945-ban ugyanis az akkori honvédelmi miniszter a még külföldön tartózkodó Jányt háborús bűnösnek nyilvánította, lefokozta és kicsapta a hadseregből. Ezért nem tudta a Legfelsőbb Bíróság annak idején a rendfokozatát visszaadni.

„Jány az evangélikus egyháznak is hű fia volt. A Ludovika parancsnokaként berendeztetett egy protestáns kápolnát, lehetővé tette a hit gyakorlását, tiltotta a trágár beszédet, szinte bigott vallásos volt, rendszeresen olvasta a Bibliát – meséli beszélgetésünkkor Galli István. – Jány sírján olvasható az a híres mondása, amelyet a siralomházban mondott unokahúga férjének, Balikó Zoltán evangélikus tábori lelkésznek: »Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, a Krisztus.« Ez a mondat egy lelkész vagy egy szent szájából természetesnek hat, de katonánál és egy halál torkában lévő embernél egy ilyen bizonyságtétel nem mindennapinak tűnik. Ezért vélem azt, hogy egyházunknak jobban ki kellene állnia e mellett az igaz ember mellett.”

Galli István 2011 januárjában a köztársasági elnökhöz is írt kérelmet az ügyben, hogy Jány egykor elvett rangját adja vissza, hisz az 1993-ban történt rendkívüli jogorvoslat akkor lenne teljes, ha ez a lépés is megtörténhetne.

„Amit annak idején 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság tehetett, meg is tett az ügyben, de nem léphetett a büntető eljárás keretein túlra – magyarázta Galli István. Mivel a rendfokozatát közigazgatási eljárásban vonták meg tőle, azt a bíróság nem adhatta vissza. Ezért fordultam a köztársasági elnökhöz, hogy alkotmányos jogával élve állítsa helyre a rendfokozatát. Az ügy rendkívüli módon elhúzódott. 2011 tavaszán kaptam a köztársasági elnök hivatalából egy hivatalos értesítést arról, hogy foglalkoznak az üggyel, de előzetes megvizsgálásra a Honvédelmi Minisztériumba elküldték az ügyet. Ez év tavaszán egy minisztériumi alezredes kért arra, hogy fáradjak be hozzájuk az ügyben. Két alezredessel, egy történésszel és egy jogásszal egyeztettem, akik nem zárkóztak el a rendfokozat visszaadásától. Pár hete azonban kaptam egy levelet, amelyben az állt, hogy mivel ez egy közigazgatási eljárás keretében zajlott, és nem bíróilag fokozták le, hanem gyakorlatilag a honvédelmi miniszter közigazgatási eljárásban, ezért véleményük szerint ez személyiségi jogi kérdés, amely ellen maga a személy vagy pedig annak hozzátartozója indíthat eljárást. Mivel azonban Jányt kivégezték, gyermeke pedig nem született, csak oldalági leszármazottai vannak, akik pedig ezt nem kezdeményezhetik, ezért az ügy most megállt. De ezt változatlanul nem szeretném annyiban hagyni. Valahogyan azt érzem, hogy félnek attól, hogy az 1945 előtti rendszerrel kapcsolatban hivatalos nyilatkozatot tegyenek. A tisztesség azonban fontos dolog. Jánynak visszajár a rendfokozata, mert ami miatt elvették tőle, az nem igaz! A hatályos perjog szerint az utolsó (993. évi) határozathoz senki nem nyúlhat hozzá, de még meg kellene tenni egy utolsó lépést, a rang visszaadását. Továbbra is bízom benne, hogy Jány visszakapja a rendfokozatát, amit annak idején automatikusan vissza kellett volna kapnia. Ehhez nekem semmilyen személyes érdekem nem fűződik. Nem fogok kapni ezért kitüntetést vagy egy zsák pénzt, semmiféle előnyöm nem származik ebből. Csak örülnék ennek az eredménynek, mert Jány egy talpig becsületes, tisztességes katona, nagyszerű evangélikus ember volt, akire büszke lehet egyházunk.”