Közéleti sarok: Kutyej Pál evangélikus lelkész válaszolt a hir6.hu kérdéseire

– Csökken-e az egyházközség lélekszáma, vagy többen fordulnak-e a hit felé? (mamika)

– A rendszerváltás után tapasztalt fellendülés – ami divat vagy számítás vagy a másik utánzása volt elsősorban – visszaállt a tradicionális régi számokra. Nagy ünnepekkor sokkal többen jönnek el a templomba, de sokan csak amolyan ünnepi hívők. Manapság azt lehet tapasztalni, hogy az ego, a személyes érdek előtérbe helyeződött. Előbbre van az „én” a másik embernél és az Istennél. De ez nem is csoda, hiszen a reklámokban is azt halljuk, hogy „ez neked jár” vagy „valósítsd meg magad”, és ha ezt sulykolják belénk, akkor valósággá is válik előbb vagy utóbb. Valamikor régen az emberek adtak is vissza a városuknak, a másik felé vagy az Isten felé. Ha mást nem is tudtak adni, mert szegények voltak, és nem volt mit, hát adtak időt, szeretetet, mosolyt, jó szót. Azt látni, hogy önző lett a világ. Ebből pedig csak az a kiút, ha az ember átértékeli az életét és azt, hogy ő hol is van ebben a világban, és rá kell jönnie, hogy nem csak ő alakítja a világát, mert sok mindenbe az Isten szól bele. Persze ez jó is, hiszen az Isten sok terhet levesz az ember válláról, mert aki hisz, az tudja, hogy Isten itt van, segít és irányít.

– Mennyire hisznek manapság az emberek? (L. Lászlóné)

– Sokszor lehet azt hallani az emberektől, hogy ők mennyire szerencsétlenek, nem segít nekik az állam, a sors, az Isten. De azt elfelejtik, hogy ki kell tárni a kezüket Isten felé, imádságban kell kérni, hogy életükben velük legyen. Isten nem tolakodó, nem kényszeríti rá magát az emberre, hiszen mindenkinek szabad akarata van, és ő csak akkor van ott, ha kérjük. Azt azonban megfigyelhetjük, hogy ha nagy a baj, nagy a gond, az erősíti az összetartást, akkor többen fordulnak az Istenhez, hiszen úgy gondolják, hogy a rosszból egyszer lesz valami jó.

– A Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomaként számon tartott békéscsabai templom istentisztelet és hit mellett mit ad még híveinek? (kivancsi)

– Gyakran keresnek meg minket azért, mert koncertet szeretnének rendezni a templomban, amelynek nagyon jó az akusztikája. Ilyenkor megnézzük, hogy miről van szó, és eldöntjük, hogy beengedjük-e a rendezvényt a templomba vagy sem. Tartunk mi is orgonakoncerteket, ilyenkor az énekkarunk is szerepel. A gyerekeknek tábort is szervezünk. A gyerektáborba általános iskolásokat várunk már első osztálytól, az ifitáborban nagyobbak, felnőttek vannak. Ez 24 órás elfoglaltságot jelent a táborozóknak, és ott is alszanak. Mindig adunk valami témát, ami köré a tevékenységek épülnek. Kézműves foglalkozás, színjátszás, ki mit tud?, számháború, nagyon sok a lehetőség. Persze a hit sem szorul háttérbe. Olyan sikeresek a táboraink, hogy lassan már helygondokkal küzdünk. Azok, akik valamikor a gyerektáborban ismerkedtek meg ezzel a lehetőséggel, mára felnőttek, az ifitáborban is részt vettek, most pedig visszajárnak felnőtt segítőnek.

– Mi a véleménye arról, hogy iskolákat vesznek át az egyházak? (Julika)

– Szép, de veszélyes is lehet az egyház részéről. Szép, hiszen hitre nevel és Istenhez közeledhetnek a gyerekek, de veszélyes, mert nem tudni, hogy financiálisan hogy tudja majd fedezni az egyház az ezzel járó költségeket. Régen, amikor az egyház alapított iskolát, akkor a szülők is áldozatot hoztak azért, hogy a gyerekek olyan iskolába járjanak, amely az ő értékeiket képviseli. Mára ez kikopott, ilyen támogatásra ritkán lehet számítani. Az önkormányzatok egyébként sokszor azért döntenek az átadás mellett, hogy az iskola ne szűnjön meg, inkább legyen az egyházé. Az egyház viszont nem tud erején felül teljesíteni, van egy bizonyos határ, és ha azt netán elérik, akkor nem tudni, hogyan lesz utána. Persze tudjuk, ez a feladatunk, és mi is kérjük Istent, áldja meg munkánkat, legyen velünk, mert úgy, hiszem és vallom, minden rendben lesz.

További képek és videó:

http://hir6.hu/cikk/70485/kozeleti_sarok_kutyej_pal_evangelikus_lelkesz_valaszol