Kötéltánc a pszichológia és a teológia határterületén – Seben Glóriával a Menedékház mentálhigiénés szolgálatról beszélgettünk

A Menedékház mentálhigiénés szolgálat célja, hogy kapcsolatot teremtsenek a mentálhigiéné különböző felekezetű keresztyén szakemberei között, akik a kliensekkel való kapcsolatuk során a pszichés és spirituális területre együttesen tekintve nyújtanak segítséget. A munkatársak keresztyén mentálhigiénés szakemberek, lelkigondozók, lelkészek, pszichológusok, pszichiáterek, akik mindannyian az alapvető szakmai, etikai elvek betartásával, a saját, egyéni módszereikkel dolgoznak. 

– Hogyan kezdődött a Menedékház kezdeményezés?

– 2010 februárjában a Gustav-Adolf-Werk pályázatot írt ki, amelyben nem épület felújítása lett volna a cél, hanem támogattak volna másféle lelki projektet. A Budai Egyházmegyében összehívták azokat a lelkészeket, akik valamilyen mentálhigiénés vagy lelkigondozói végzettséggel rendelkeztek, és nekiálltak kidolgozni egy lelkigondozói szolgálat alapjait. Részt vettek ebben egyházhoz közeli pszichológusok és pszichiáterek is. A munkacsoport felekezetközi lévén, kidolgozott egy hitvallást a lelkigondozásról. Rögzítették, mit tartanak fontosnak, milyen a viszonyuk a hagyományos egyházi szolgálathoz, a tanításhoz, a bűnvalláshoz, a szentségek kiszolgáltatásához. Ezt a pályázatot beadták, és a terv szerint a lelkigondozói szolgálat telephelye az országos egyház egyik évek óta üresen álló ingatlanában lett volna. A pályázatot nem nyerték meg, így a tervek leültek, eltették őket egy fiókba, belenyugodván abba, hogy nincsen a megvalósításukhoz anyagi keret.

– De jöttél te, és úgy tűnik, az ötlet nem veszett el, hiszen valami mégis kialakult most ezzel kapcsolatban…

– 2010. január végén Fabiny Tamás püspökkel beszélgetve szóba került a Menedékház ötlete. A Pécsi Tudományegyetemen végeztem pszichológia szakon, jelenleg pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetemen vagyok végzős, és jövőbeli terveimről beszélgettünk akkor. Mindig nagyon fontos volt számomra, hogy mindkét szakmámat együtt alkalmazzam majd az egyházban való szolgálatomban. Akkor az Északi Egyházkerület és a Budai Egyházmegye úgy döntött, hogy összefognak, és létrehoznak egy félállást ennek a lelkigondozói szolgálatnak a megszervezésére. Így lettem én ezzel megbízva. Megkerestem a régi szakembergárdát, és beszéltem az újbóli együttműködésről velük. Hasonló lelkigondozói szolgálatokkal egyeztettem arról, hogyan működik ez náluk. A Híd Alapítványnak van a Semmelweis egyetemmel lelkigondozói szolgálata, a reformátusoknak van családi lelkigondozói szolgálatuk. Sorra vettük a formákat, mintákat, milyen keretek között működhetünk mi az adott szolgálatok mellett. Ezek alakították ki a mentálhigiénés szolgálatunk alapjait.

– Kik lettek végül a segítőid ebben a munkában?

– A munkatársi csapat nagyon sokat segített az alapok kigondolásában. Szeptemberig jutottunk el arra a pontra, hogy az elvi alapok meglettek.
Sokáig gond volt az, hogy hol legyen a helyiségünk, ahol dolgozni tudunk. Végül a budavári gyülekezet bocsátott a rendelkezésünkre egy termet, bizonyos időközökre, ahol le tudjuk folytatni a hozzánk fordulókkal az első beszélgetéseket, a szakembereink többségének pedig van saját helyisége, ahol a továbbiakban tud foglalkozni a kliensekkel.
Azt gondolom, hogy most a lényeg, hogy elindult a szolgálat. Persze az eredeti álom a saját helyiség volt, de azt gondolom, egyelőre nem baj, hogy ez nem jött létre.
Bár sokan vannak, akik nem szívesen mennek be egy olyan helyre, amely vallási közösséghez kötődik, én mégis úgy érzem, hogy nem baj az, hogy egy gyülekezethez vagyunk kötve.

– Hogyan lehet felvenni veletek a kapcsolatot?

– Aki jelentkezik e-mailben vagy telefonon, az velem kerül kapcsolatba, mert én vagyok a koordinátor. Egyeztetünk egy időpontot, amikor találkozunk. Az első interjú célja a kliens problémáinak és szükségleteinek körvonalazása. Sokszor nem tudják a hozzánk fordulók megfogalmazni a problémájukat, vagy azt, amit szeretnének. Ilyenkor kiderülnek az alapinformációk, hogy mik a panaszok, esetleg milyen előtörténete van. Az első beszélgetés végén – amennyiben úgy ítélem meg, hogy a Menedékház munkatársai között van olyan, akivel jól tudnak együttműködni, akkor – kijelölöm számára a megfelelő személyt. Sok esetben azonban olyanok fordulnak hozzánk, akik a mi kompetenciaterületünkön túlmutatnak, akiket mi nem tudunk kísérni. Ilyenkor delegálnunk kell szakemberekhez a klienset, akik speciális területtel foglalkoznak. Ez egy nagyon érzékeny terület.
Sokan félnek a megbélyegzéstől, stigmatizációtól, amit egy pszichológus felkeresése vagy egy pszichiátriai kezelés jelenthet. Ez a kórházi és az ambuláns ellátásra egyaránt vonatkozik. A társadalmi ellenérzést nehéz leküzdenünk, s erre még a kereszténység egy lapáttal rá is tesz, sokan úgy gondolják, hogy valamilyen téren ezzel megbuktak. Sok emberben hamis bűntudat is kialakul. Akiket továbbküldünk, azokat sem hagyjuk magára, hanem továbbra is kísérjük.

– Sok lelkész gyülekezeti feladatai mellett csak egy-két embernél tudja vállalni a kísérést, a lelkigondozást. Mostantól azonban hozzátok is küldhetnek olyanokat, akiket maguk már nem tudnának vállalni.

– Sok lelkésznek valóban a gyülekezeti feladatok ellátása mellett épp a leginkább időt és odafigyelést igénylő lelkigondozásra jut a legkevesebb ideje. Mi azonban szívesen vesszük, ha a hozzájuk fordulókat hozzánk irányítják. A Menedékház célja, hogy itt olyan kapcsolatok is létrejöjjenek, amelyek révén budapesti, illetve Budapesthez kötődő keresztény szakemberekhez tudunk fordulni, és professzionálisan lehet az emberek gondjára megoldást találni. Képzések, szakkonferenciák révén, vagy akár a nemrég megalakult Protestáns Pszichológusok Baráti Köre révén ismertségekre tudunk szert tenni és kapcsolatokat tudunk kiépíteni, amelyek révén a bajba jutott embertársakat megtarthatjuk.
A mentálhigiénés háló ugyanúgy épül ki, mint egy szociális háló. Emberek vannak a csomópontokban. Ha minket megtalál valaki, nem cél az, hogy őt magunkhoz láncoljuk, hanem az a cél, hogy optimális segítséget kapjon. A továbbküldő feladatkör ugyanolyan fontos, mint az, ha mi valaki kísérését és gyógyító folyamatát végig tudjuk vinni.

– A munkatársaitok névvel vállalják ezt a munkát, vagy úgymond titkos a kilétük?

– A lelkigondozói szolgálat bizalmon alapul. Nem működik az, hogy arctalan valakikhez odamenjünk. Meg kell ismernünk a másikat, mert a klienseknek akkor lesz bizalmuk felénk. Fontos az, hogy névvel vállaljuk a munkánkat, mert az emberekben ez egyfajta bizalmat mozdít elő. Van egy Facebook-oldalunk, ahol bemutatkozunk. És a http://www.evangelikus.hu/menedekhaz oldalunk is él már, de még erősen fejlesztést igényel.
Van, aki az internetről értesült rólunk, van, aki gyülekezeti szórólapról, mást a lelkésze küldte, volt, aki személyesen egy barátja unszolására jött el. Reméljük, hogy egy idő után a jó tapasztalatokkal rendelkező kliensek fogják továbbvinni a jó hírünket.

– Mik a távlati céljaitok? Cél-e az önálló épület, a minél több állandó munkatárs?

– Egyelőre lépésről lépésre haladunk. Az első irány, hogy egyéni lelkigondozást indítottuk be, de már családterápiát és párkapcsolati mediációt is tudunk végezni. Főleg a családgondozói, a családi mentálhigiénés irányt tartjuk fontosnak. A lelkészekkel folytatott beszélgetésekből tudom, hogy a széthulló családok, a házassági válságok egyházunkat nagyon is érintik, így ezen a területen égető szükség van ránk. Egyházunkban még nincsen ilyen szolgálat.
A másik irány a csoportalkalmak lennének. Emiatt jó lenne saját vagy különálló helyiség. Sajnos Budapesten kevés a jó csoportszoba. Jómagam is pszichológia szakon, szociálpszichológia szakirányon végeztem. A csoportfolyamatokkal szeretnék foglalkozni terápiás munkámban. Óriási ereje van az önismereti csoportoknak, és egymással együttműködve hozzák ki egymásból a dolgokat. Ez nagyrészt attól is függ, hogy csatlakoznak-e hozzánk olyan szakemberek, akik ezeket a módszereket preferálják.

– Milyen módszerekkel dolgoznátok?

– Szakembereink nagyon különbözőek abban, hogy milyen módszerrel dolgoznak, milyen műfajt preferálnak. A mentálhigiéné és a pszichoterápia világa módszertanilag rendkívül változatos. A módszerek azonban nem különböznek egymástól a hatékonyság tekintetében, ám abban igen, hogy mivel minden ember más és más, ezért minden embernek másra lehet szüksége.
Ezért fontos a klienssel folytatott első alkalom, hogy kiderítse, neki mi az, amire a leginkább szüksége lenne, amiből a legtöbbet lehetne kihozni. Közös döntést kell hoznunk.
Ebben a területben ez a csodálatos, és ezért is szeretnék egyházam és embertársaim felé ezzel szolgálni. Azt veszem észre, hogy még nem alakult ki a kultúrája annak, hogy keresztények ezzel a gazdagsággal éljenek. Mintha félnénk ettől a területtől. Tudni kell jól élni vele, és tudni kell keresztény tartalommal megtölteni.

– Ezért is érezted fontosnak, hogy elvégezd a teológiát is?

– Pszichológia szakon harmadéves voltam, amikor személyes hitre jutottam Jézus Krisztusban. Akkortól számítom azt, hogy kiteljesedett a keresztény életem. Értek korábban is impulzusok, de ez egy irányváltás volt számomra. Motoszkálni kezdett bennem, hogy érdekel a teológia, ám a pszichológiát éreztem hivatásomnak. Utolsó éven azonban belém hasított, hogy nekem lelkésznek kellene mennem. Hogy ez is a hivatásom. 2008-ban kezdtem a teológiát, most lelkész szakon negyedéves vagyok, de az a tervem, hogy idén összevonva két évfolyamot végezzek. Megerősödött bennem az, hogy a pszichológiai tudásomat kombinálnom kell a teológián szerzett ismereteimmel.

– A pszichológus és a lelkész is az emberi bensővel foglalkozik. Számomra azonban a pszichológia egy bizonyos határon túl nem tud továbblépni. Itt jöhet az, ahol egy lelkész továbbsegítheti az embert. Te hogy látod ezt?

– Süle Ferenc professzor fogalmazta meg számomra nagyon jól ezt. A pszichológus a psziché területével foglalkozik, az ember énje, egyénisége, érzelmei, gondolatai és az életének megtapasztalható része kerülnek nála előtérbe. A lelkész az Istennel való kapcsolattal, a spiritualitással foglalkozik elsősorban. A két terület nagy felületen érintkezik, nincsen ellentmondásban, és egyik sincsen meg a másik nélkül. Viszont mégiscsak különböznek: másra koncentrálnak és más a nyelvük. Süle szerint az a nehézség pszichológus és lelkészek között, hogy nem értik egymás nyelvét és fogalmait.
A pszichológus nem tud mit kezdeni a bűn fogalmával, ám ismeri a bűntudatot és a bűnösség érzését. A bűn teológiai fogalmával nem gondolják, hogy kezdenivalójuk van, ha egy kóros bűnösségérzéssel terhelt emberrel van dolguk. A bűntudatot mindenáron ki akarják szedni belőle.
Én keresztény pszichológusként azt mondom, hogy különbséget kell tenni egészséges, Istenhez vezető bűntudat (amiből a bűnbánat és a bűnbocsánat következik) és kóros bűntudat között. Mint pszichológus tudok a kóros bűntudatról, lelkészként pedig vigyázok arra, hogy kóros bűntudatot senkiben ne keltsek. Ez ugyanis éppen hogy megakadályozza azt, hogy Istenhez forduljanak.

– Akkor te gyakorlatilag a két terület közötti tolmács szeretnél lenni?

– Nem is tolmács a szerepem, hanem egy új nyelv megalkotója. Az eddig létező kétféle nyelvet és kétféle gondolkodásmódot megpróbálom magamban egyeztetni.
Szeretném a spiritualitás jelenségeit pszichológusként kezelni. A pszichológia sokáig kizárta a vallást mint jelenséget, s talán most kezdődik valamiféle közeledés a lelkigondozók, lelkészek felé. A teológusok is mintha kezdenék felfedezni az értékeket, amelyek a pszichológiában vannak. A lelkipásztorolásban rengeteg pszichológiai eredmény van, amelyet alkalmazhatunk, különösen a közösségvezetésben, konfliktuskezelésben.
Amikor a spiritualitásról beszél a pszichológia, akkor sem mond semmit a transzcendenssel kapcsolatban. Csak azt mondja, hogy van az emberben egy ilyen funkció, amelynek megnyilvánulása a vallásokban van, és a valláspszichológia is csak azt elemzi, hogy ez hogyan hat az emberre, de azzal nem foglalkozik, hogy ez tényleg létezik-e, hogyan létezik. A teológia feladata, hogy Istent közvetítse az emberekhez. Fontos, hogy érzékeljék a pszichológusok és a teológusok a kompetenciaterületeket.

Kapcsolatfelvétel:

A koordinátorral folytatott első interjúk helyszíne a Budavári Evangélikus Egyházközség (Budapest, I. kerület, Táncsis Mihály u. 28.).
Időpontot kérni az alábbi elérhetőségeken lehet:
Email: menedekhazszolgalat@gmail.com
Telefon: 06-20-387-9572 evangélikus flottás mobiltelefonszám (hétköznaponként 8:00-18:00).