Könnyekre fakadtak a gyülekezeti tagok az iskolaátvételkor – Interjú Kákay Istvánnal

Az átvételek aláírására nemcsak az önkormányzati képviselő-testületek tagjai, polgármesterek és egyházunk országos irodájának vezetője és munkatársai mentek el, hanem az érintett evangélikus gyülekezetek tagjai is.

Idős emberek bottal kezükben lépték át a polgármesteri hivatalok küszöbét, csak hogy hallhassák azt, amikor kimondják: egykori iskolájuk újra evangélikus egyházi fenntartásba kerül. Meghatotta őket az, amit már nem is reméltek: egykori alma materük újra evangélikus iskola lett, könnyekkel szemükben távoztak a megállapodás aláírásáról. Ráadásul ezek az intézményátvételek számos gyülekezetben a megbékélést szolgálták, a különböző egyházközségek tagjai sokszor több évtizednyi csend után álltak szóba egymással egymással, és egy emberként küzdöttek azért, hogy közös határozattal újra evangélikus iskolájuk legyen.

Történelmi pillanatoknak vagyunk tehát tanúi most, amikor mintegy 2500 új diákkal is gazdagodott egyházunk.

– Idén tavasszal egyfajta intézményátvételi dömping figyelhető meg országunkban, egyre több oktatási intézmény kerül önkormányzatiból egyházi fenntartásba. Az utóbbi napokban egyházunk is számos oktatási intézményt vett át. Miért történt ez ilyen gyors tempóban?

– Az oktatási törvény szerint az oktatási szünet idején, július 1-jétől augusztus 31-éig kerülhet sor intézményi átszervezésekre, fenntartóváltásra. Ez azt jelenti, hogy tanév közben nem tudunk átvenni intézményt. Rengeteg olyan munka van azonban ez idő alatt, amely az intézményátvételt előkészíti, hiszen május 31-e a működési engedélyre vonatkozó kérelmek leadásának határideje, amelyet tartani kell, különben az intézmény átvétele meghiúsul. Az átadási, illetve átvételi szándékok, amelyek ebben a tanévben megfogalmazódtak, sok esetben már november-december óta, komoly munka keretében kerültek kidolgozásra.
Most jutottunk el tehát a megállapodások aláírásáig, az intézményalapításokig, a nyilvántartásba vételi kérelmek beadásáig, és amennyiben ez megtörténik az összes intézmény esetében a jövő hét során, úgy a legutolsó májusi héten tudjuk a működési engedély iránti kérelmünket beadni.
Az alapítások tehát nem egyik napról a másikra történnek, hanem rengeteg munka előzi meg őket. Egyrészt az önkormányzatokkal, illetve a jelenlegi fenntartókkal aprólékos, részletekre kiterjedő tárgyalássorozaton kell átesnünk, amelyben a köznevelési törvénytől kezdve a számviteli törvényen át az önkormányzati vagyontörvényig mindenféle előírásnak meg kell felelni, ezért ez komoly csapatmunkát igényel. Ebben a MEE Országos Irodájának több osztálya, illetve külső szakértők is részt vesznek, és az önkormányzatok oldaláról is számos osztály kapcsolódik be a munkálatokba. Az önkormányzatok oldaláról a fő tárgyalópartner minden esetben a polgármester, az egyház részéről pedig a zsinati felhatalmazás alapján én vagyok.
Abban, hogy ennek a rendkívül nagy felelősséggel járó felhatalmazásnak törvényesen eleget tudjak tenni, munkatársaim rengeteget segítenek nekem, úgyhogy külön köszönettel tartozom munkájukért és azért, hogy lehetővé tették, hogy az idén is átvehettünk önkormányzati intézményeket.
A magam részéről külön is hálás vagyok Istennek, hogy ebben a történelmi pillanatban én írhattam alá a szerződéseket.

– Milyen intézményátvételek vannak 2012-ben?

– Számos megkeresés érkezett hozzánk, de ezeknél minden esetben felelősségteljes döntést kellett hoznunk, és sok szempontot figyelembe kellett vennünk. Ebben segítségünkre volt az Országos Presbitérium által elfogadott szempontrendszer, amelyben rögzítve van, melyek azok a feltételek, amelyeknek meg kell felelnie egy intézménynek ahhoz, hogy az átvételéről tárgyalhassunk.
Ez egyfajta szűrő, és csak azokkal az intézményekkel tudunk érdemben foglalkozni, amelyek a rostán fennmaradnak. A megkeresésekhez képest körülbelül 20 százalék az, amiből konkrét átvétel lesz. El kell ismerni: az átadási szándékok mögött sok esetben az a félelem húzódik meg, hogy a tervezett állami fenntartásba vétellel az állam dönthet úgy, hogy elveszi a település iskoláját, ha a fenntartást nem tartja gazdaságosnak, így az önkormányzatok sok esetben félelmükben kerestek partnert az egyházakban. Nekünk is vannak megvalósítandó szempontjaink.
Ebben az évben két óvodát veszünk át. Az egyiket Lajoskomáromban, amely azért speciális eset, mert ez a település egyetlen óvodája. Ezért aztán esélyegyenlőségi szakértői véleményt is be kellett kérni ahhoz, hogy létrejöhessen az átvétel. A kormányhivatal csak akkor adja ki a működési engedélyt, ha az átszervezés nem ró aránytalanul nagy terhet a szülőkre, illetve a gyerekekre.
A másik óvoda Rákoskeresztúron, a XVII. kerületben lesz, ahol ilyen probléma nincsen, hiszen a kerületben több mint 20 óvoda működik, és ha a szülők nem értenek egyet az egyházi fenntartással, a keresztény értékrenddel, akkor átvihetik gyermeküket egy másik intézménybe.
Ehhez az óvodához kapcsolódóan Rákoskeresztúron egy általános iskolát is átveszünk, amely jó szakmai színvonalon működő, hagyományos méretű és küllemű általános iskola Rákoskeresztúr központjában, jó közlekedéssel.
Rákoskeresztúr a legnagyobb evangélikus gyülekezet Pesten, négy temploma van, így a jó megközelíthetőség segíthet majd abban, hogy a kerületben, illetve az agglomerációban élő evangélikus szülők is ide tudják utaztatni gyermekeiket.
Egy másik általános iskola, amelyet átveszünk, Soltvadkerten működik. Ez egy nagyméretű iskola, komoly gyermeklétszámmal, szintén olyan sajátossággal, hogy a település egyetlen iskolája, így az átvételhez itt is esélyegyenlőségi szakértői véleményt kellett bekérnünk. Az iskolát nem az önkormányzat, hanem a Kiskőrösi Kistérségi Társulás tartja fenn, az ingatlan tulajdonosa viszont az önkormányzat, így háromoldalú megállapodás aláírására van szükség.
Hasonló a helyzet a Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolával is – amely egyébként a soltvadkertihez hasonlóan volt evangélikus iskola is egyben. Pályázati pénzekből szépen felújították, rendbe tették az épületet. A tornaterem azonban jelenleg egy építtető cégé, akik az intézményátvétel után használatba adják nekünk, új fenntartóknak is az ingatlant.
Kiskőrösön maradva, itt egy gimnáziumot is át fogunk venni, a Petőfi Sándor Gimnáziumot és Kertészeti-Mezőgazdasági Szakközépiskolát. Ez számos szakkal rendelkezik, és egy intézményt fog alkotni a tavaly átvett Harangvirág óvodával és az általános iskolával. Ez lesz így az evangélikus oktatási rendszer legnagyobb intézménye, körülbelül 1200-1250 tanulóval.
Szarvason veszünk át egy gimnáziumot, amely jogutódja a korábbi szarvasi evangélikus gimnáziumnak. Ez azonban egy egészen különleges helyzet, mert az intézmény még nincsen a végleges helyén.
A szarvasi középiskolák társulásán belül egy épületben fog működni a Vajda Péter Gimnázium a szakközépiskolával és a szakmunkásképzővel. Az épületben egy belső leválasztást hajtanak végre, hogy diákjaink a következő tanévben szeparáltan legyenek.
Szarvas Város Önkormányzata azonban a korábban az államtól kapott kártalanítási pénzen felújítani, korszerűsíteni és bővíteni szeretné azt a volt általános iskolát, amely az Újtemplomi Evangélikus Egyházközség temploma mögött áll, és amelyben korábban egy evangélikus iskola működött. A tervek szerint jövő nyárra készül el az épület, és akkor tud odaköltözni a gimnázium. Ez jó lehetőséget jelent, hiszen a templommal szerves egységet alkothat az iskola, ami a spiritualitás szempontjából is előny, hiszen az iskolai istentiszteleteket, ünnepségeket itt lehet majd tartani.
Az utolsó gimnáziumátvétel Mezőberényben lesz. Utoljára került képbe az átvétel, az önkormányzat elég későn döntött az átadási szándékról, ennek ellenére azonban – bár megfeszített munkával – sikerült előkészíteni, és aláírtuk a megállapodásokat. Az önkormányzat részéről soha nem tapasztalt, rendkívüli konstruktivitásnak lehettünk tanúi.
Csak dicsérni tudom a munkájukat, és természetesen munkatársaim munkáját is. A Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégiumban német–magyar kéttannyelvű oktatás folyik, ráadásul az Arany János-programban is részt vesznek a bonyhádi evangélikus gimnáziummal együtt, amely nívós tehetségfejlesztő program.

– Sok esetben egy-egy egyházi átvétel ellen szülők, tanárok, gyerekek együtt tiltakoznak. Tapasztalható volt-e negatív hozzáállás az evangélikus intézményi átvételek esetében?

– Ellenállást is szoktunk tapasztalni, de nem olyan szinten, hogy tüntetnének ez ellen. Sok szülő félelmeit fogalmazza meg, amikor tárgyalunk velük, de ennek fő oka a tájékozatlanság. A harmincas-negyvenes generáció tagjai – akiknek most iskoláskorú gyermekeik vannak – rendkívül alacsony szinten ismerik a keresztény vallást, az egyházakat, a spiritualitást. Rettegnek a bizonytalantól, nem tudják elképzelni, milyen lehet egy egyházi iskola, így sokszor egymást agitálják.
Rengeteg energiát igényel az, hogy sok órás tájékoztatókat tartsunk egyházunkról, oktatási rendszerünkről, válaszoljunk a szülők, nevelők kérdéseire, amelyek leginkább a keresztény értékrendre, az imádság, napi áhítat mibenlétére, az istentisztelet formájára irányulnak. Ha azonban a tájékoztatás széles körű, elejét veheti a későbbi ellenkezésnek, tévinformációknak.
Tapasztalatom szerint az ellenállás inkább a nagyvárosokra jellemző, és azok körében, akiknek még kisebb gyermekeik vannak. Minél nagyobbak a gyerekek, minél magasabb fokú az iskola és minél kisebb a település, annál inkább elfogadott az egyházi fenntartásba adás.

– Mi változik az intézmények működésében az átvételek után?

– Egyházunk toleráns, befogadó és türelmes egyház, így az iskolaátvételekkor sem rontunk ajtóstul a házba. Azoknak a diákoknak, akik még a korábbi fenntartású intézménybe jelentkeztek, nincsen kötelező hittanoktatás, ők kifutó rendszerben választhatnak a hittan és az etika tantárgy között.
A diákoknak kötelező részt venniük a hétfői áhítatokon (15-20 perces igei, lelki alkalom), az ünnepi istentiszteleteken (évnyitó, évzáró, nagy ünnepek előtti alkalmak), ezenkívül csendesnapot szervezünk évente egy alkalommal, amely tulajdonképpen egy lelki tartalmú iskolai napnak felel meg.

– Ha az emberek egyházi iskoláról hallanak, sokaknak beugrik a kötelező egyenruha-viselés, az, hogy a tanárok beleszólnak a ruházkodásba, tiltják az extrém hajviseletet, köröm- és arcfestést…

– Az iskola vezetőségének, a lelkészeknek és a pedagógusoknak a türelmére van szükség ebben a kérdésben, de ez meg is van az evangélikus iskolákban.
Kötelező egyenruha-viselés egyetlen iskolánkban sincsen. Nagy iskolai ünnepeken – ahol egy világi intézményben is például matrózblúz viselését írják elő, úgy nálunk is – van egyenruha, amelyet viselni kell a diákoknak. Ezeket az öltözeteket általában hímzett Luther-rózsa díszíti. Van egy-két iskolánk, ahol például egy jelképes sál vagy nyakkendő jelenti az egyenruhát, amelyet csak jeles napokon viselnek.
Az extrém ruházkodást, hajviseletet általában más iskolákban sem tolerálják, és mi is a szélsőségektől mentes értékrendet tartjuk követendőnek. Átvételkor egy-egy beszélgetés segíthet az álláspontok közelítésében, ha pedig valaki tudatosan vállalja az iskolába való jelentkezést, akkor is úgy gondolom, hogy átbeszélhetők a problémás kérdések.
Küldetésünknek tartjuk azt, hogy a más nézőpontot valló gyermekeknek is támaszt adjunk, velük fontos hitbeli kérdésekről elbeszélgessünk.

– Van-e olyan iskola, amelynél az átvétel után szeretnének profilváltást, új hangsúlyokat behozni?

– Ez kényes kérdés, hiszen minden iskolának van egy pedagógiai programja, amelyen mi nem szeretnénk változtatni, ráadásul azok a gyerekek, akik az iskolába jelentkeztek, ezt a profilt választották maguknak. Aki biológia szakon kezdte, annak biztosítani kell a végzettség megszerzéséig ezt. A korábbi színvonal és szakmai profil rendkívül fontos számunkra, és ezt törés nélkül szeretnénk meg is tartani.
Van olyan tervünk, hogy plusz képzési irányokat indítunk, mint például a Sztehlo Gimnáziumban – ott a diakónia, illetve az ének kerül bevezetésre –, de ez mindig szélesítést jelent, és azokat érinti, akik újonnan jelentkeznek az iskolába.

A helyi igények függvényében az igazgató hatáskörébe tartozik, hogy mivel tudja a környék gyerekeit megszólítani. Ebbe az országos egyház nem tud és nem is akar beleszólni. Csak akkor kell ehhez fenntartói hozzájárulás, ha az alapító okiratban is változást eredményez.

– Az egyházi iskolákat sokszor az elitképzés vádjával illetik. Van-e olyan iskolánk, ahol kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekeket oktatunk?

– Az elitképzés vádja alaptalanul ér minket, hiszen 48 intézményünk – a gyermekek szociális helyzetét tekintve – egyáltalán nem különbözik a magyar átlagtól. Kifejezetten hátrányos helyzetű, valamilyen szempontból képességeikben korlátozott gyerekekkel több intézményünk is foglalkozik. A korábban említett Arany János-program pedig kifejezetten hátrányos helyzetű, tehetséges fiatalok tanulási lehetőségeinek megnyitására jött létre. A bonyhádi mellett a mezőberényi iskolával ráadásul mi leszünk az egyetlen olyan fenntartó az országban, akiknél két ilyen iskola is működik.
Keresztény értékrendünkből, a szeretet parancsából kifolyólag a hátrányos helyzetű embertársaink felkarolása kifejezett kötelességünk, és hangsúlyozottabban is kell ennek működnie.

– A tantestületek terén lesznek-e változások?

– Alapjában véve a tantestületek száz százalékban megmaradnak, de van, ahol lesz némi mozgás. Ezeket az önkormányzatokkal eleve egyeztettük is.
Kardinális kérdés mindig az igazgató személye, hiszen törvényeink szerint evangélikus intézményvezetőknek kell lenniük. Az idén átvételre került intézmények vezetői többségükben eleve evangélikusok, akik sok esetben erősen ambicionálták a fenntartóváltást, és megharcoltak azért, hogy egyházi iskola legyen intézményükből.
Az iskolákat jogutódlással vesszük át, a feladatellátáshoz szükséges pedagóguslétszámot mi szabjuk meg, és a tanároknak nyilatkozniuk kell arról, hogy vállalják-e a világnézeti oktatást.
A gyakorlat azt mutatja, hogy többségük marad és szívesen vállalja továbbra is az iskolában való munkát. Azt gondolom azonban, hogy az iskolalelkészeknek, valamint gyülekezeti lelkészeknek a közöttük végzett munkában is nagy feladatuk van, főleg missziói szempontból.