Keresztyén értékrendet közvetítünk! – Interjú Kocsis Imre Antallal, a Sylvester János Protestáns Gimnázium igazgatójával

Érkezésemkor a portás bácsi kedvesen a tanári felé tessékel. Itt van az igazgatói iroda is, egy paravánnal elválasztva a többi tanár asztalától. Miközben Kocsis Imre Antallal megismerkedünk, szünet lesz és a tanárok rövid megbeszélést tartanak. A korábbi igazgató, dr. Bibó István is részt vesz ezen. A tanárok körbeveszik, és feszülten figyelnek arra, amit mond. Tényleg csak pár percig tart az eszmecsere. Aztán Kocsis Imre Antal egy asztalhoz invitál, és beszélgetni kezdünk. 

– Meséljen pár gondolatot a gimnázium alakulásáról és az eddig eltelt időszakról!

– 14 évvel ezelőtt indult a gimnázium és dr. Bibó István nagyszerű pedagógusgárdát gyűjtött maga mellé, akiknek segítségével elérte azt, hogy az iskola talpon tudott maradni, ma is él, és úgy gondoljuk, hogy nagyon komoly jövője van. Természetesen keresztyén szellemiségű neveléssel, nagyon családias légkörben, szeretetteljes pedagógiai megoldásokkal érte el mindezt a tantestület. Eredményességüket jelzi az is, hogy diákjaink közül rendkívül sokan a felsőoktatásban folytatják tanulmányaikat.

– Mit jelent nevükben a protestáns szó? Kik a támogatóik az egyházak részéről?

– A protestáns gimnázium kifejezés az értékrendet, szellemiséget jelenti, ezen belül is persze a pedagógusok értékrendjét és az átadandó értékeket jelöljük a protestáns szóval.
Az istentiszteleteink és az áhítataink ugyan ökumenikusak, mégis többnyire református illetve evangélikus lelkészek szolgálnak a hétfő délelőtti istentiszteleteinken. Szeretnénk a diákjainknak azt megtanítani, hogy hogyan léphet a keresztyén értékrend által a belső önkorlátozás, az önkontroll egy kívülről jövő állandó nyomás helyére. A cél, hogy belülről jöjjön az a fajta magatartási és életvezetési minta, amit protestáns értékrend sugall.  

– Mely tantárgyakra, fakultációkra helyeznek nagy hangsúlyt?

– Van egy európai uniós fakultásunk, egy társadalomismereti fakultásunk, indítunk nulladik évfolyamot, ahol heti 17 órában tanítunk nyelveket, tehát igen alaposan felkészítjük a gyermekeket az intenzív nyelvtanulással arra, hogy a későbbiekben kiváló eredményeket érhessenek el a nyelvvizsgánál. Ezt az évfolyamot azonban arra is szánjuk, hogy felkészítsük őket a középiskolára és a felsőoktatásra. Az általános iskolában a diákok nem tanulnak jegyzetelés- és tanulásmódszertant, memóriafejlesztést, gondjaik vannak a    szövegértéssel – sokszor a tanulási idejüket sem tudják beosztani –, ezért gyakran csak a szerencsén múlik, hogy egy-egy diák már rendelkezik-e megfelelő szintű készséggel, képességgel.
A már említett évfolyamok mellett indítunk hatosztályos gimnáziumi képzést is. Az idegen nyelvek esetében az angol és a német mellet franciát és olasz is lehet választani. A társadalomtudományi fakultáson az említettekhez a latin is csatlakozik.  Minden évfolyamon a hittan megerősített óraszámban szerepel.
Kuriózum nálunk, hogy a 11. és 12. évfolyamon nálunk diakónia-ápolástan nevű tárgyat lehet tanulni, amelyből akár érettségi vizsgát is lehet tenni, hiszen ez nálunk akkreditálva van, egyetlen gimnáziumként az országban.

– Hány gyerek jár ide? Mekkorák az osztályok illetve évfolyamok?

– Tanulóink száma 150 és 200 között mozog, két párhuzamos osztály működik általában intézményünkben. Az osztályok csoportbontásokkal alacsonyabb létszámúak is lehetnek sok tantárgy esetében, így az igazán hatékony tanítást teszik lehetővé.

– Mikortól lehet jelentkezni?

– Most indul el a jelentkezési procedúra, a szülőknek és diákoknak most kell majd eldönteniük, hová szeretnének majd beiratkozni. December közepe táján zárul le ez az időszak, és megkezdődik a valóságos jelentkezés az egyes középiskolákba, az általános iskolák rendszerében ez különböző időpontokat jelent. Nálunk a felvételi beszélgetésből áll. Nem kérdezzük a gyerekektől, hogy hisznek-e vagy sem. Igazán számunkra az fontos, hogy el tudja-e fogadni, be tudja-e fogadni a keresztény értékrendet.

– Ezek szerint akkor lelkészi ajánlás sem kell…

– Nem kell. Igaz, hogy a gyerekek túlnyomó része református és evangélikus, de járnak hozzánk sokféle felekezetből, így vannak például katolikusok, metodisták, baptisták, pünkösdisták, karizmatikus egyházak képviselői is.

– Budapestről és környékéről jönnek, vagy vannak távolabbról érkezők is?

– Nagyszerű helyen van a gimnáziumunk, hiszen itt van két percre a Pillangó utcai metrómegálló, amelynek révén a város belsejéből is sokan érkeznek hozzánk, és mivel nem messze van az Őrs vezér tér, ahová a keleti agglomerációból futnak be a buszok, a HÉV, így sokan onnan is ide jönnek tanulni.

– Önnek ez az első tanéve, hiszen augusztusban vállalta el az igazgatói feladatokat. Mik az eddigi tapasztalatai? Miben változott azóta az iskola?

– Hatvankét évesen az ember nem igen kezd új pályát, mégis úgy éreztem, hogy dr. Bibó Istvántól és dr. Zólyomi Zoltánnétól nagy megtiszteltetés átvenni ennek a gimnáziumnak a vezetését. Szeretném úgy továbbvinni ezt a gimnáziumot, hogy három-négy év múlva nagyszerűen működő, minden részletében jól funkcionáló gimnáziumot adjak át az utódomnak.

– Ön egyébként milyen szakos tanár? Hol dolgozott eddig?

– Zenével foglalkoztam, 14 évig a szekszárdi pedagógiai főiskolán tanítottam, utána egy kis kitérő volt az életemben, mert 16 éven át Szekszárd polgármestere voltam, majd két évig bankot vezettem. Hozzá kell tennem gyorsan, hogy református hívő lévén Szekszárdon az evangélikus egyházzal is közelebbi kapcsolatba kerültem, nagyszerű evangélikus emberekkel találkoztam: jó barátomnak mondhatom Johann Gyulát, ifj. Hafenscher Károlyt és a jelenlegi lelkészt, Sefcsik Zoltánt is.
Úgy érzem, hogy most visszatérésem a pedagógiai pályára rendkívül fontos egy olyan időszakban, amikor azt tapasztalom, hogy az iskolákba járó diákok értékvesztettek. Miután most 35 év után bementem egy osztályba és láttam, hogy mi történik, meglepődtem. Szeretném azt a régi református főgimnáziumi hangulatot visszahozni, amelyben nekem volt részem annakidején, Kiskunhalason a Szilágyi Áron Gimnáziumban, ami épp akkor ünnepelte 300. évfordulóját, amikor én másodikos voltam. Ezeket a hagyományokat, értékrendet szeretném újra megvalósítani. Szerintem a tanórák szentek és érinthetetlenek, és ott csak az történhet, amit az óra hatékonysága érdekében  a pedagógus akar. Minden másban lehet szabadságot biztosítani a gyerekeknek, de ez nem fordulhat meg. Augusztus vége óta nálunk a tanórán a diáknak egy lehetősége van: hogy átvegye azt a tananyagot és értéket, amiket a pedagógus közvetít a számára. Megdöbbentő, hogy a gyerekek jól érzik magukat ebben a váratlanul megszületett rendben. A szünetben megfigyelhette, hogy a lányok-fiúk pont úgy rohangálnak a folyosókon, mint bármelyik iskolában, de ha most az órákon odamennénk az ajtóhoz és benyitnánk, láthatnánk, hogy óriási csöndben csak a tanulásra koncentrálnak.

– Hogyan lehet egy ilyen rendet megteremteni egyik napról a másikra?

– Megértették a gyerekeink, hogy másként nem lehet. Számukra is jó ez. Az osztályoknak nagyobb része készül az életpályára és a felsőoktatásra, így számukra a társaik által kaotikussá tett tanóra gátló tényező. Megértették, hogy a gátló tényezőket együtt kell kiküszöbölni. Mellette pedig kaptak szabadságjogokat: megerősítettük a diákönkormányzatot, nagyobb önállóságot kaptak – csereszerződés jött tehát létre. Nálunk nincsen csengetés. Zenét játszunk. Ha a zene erősödik, gyorsabbá válik, sietni kell az osztályterem felé. Az órákat jelző zenéket én állítottam össze, de egy napot, a péntekit megkapták ők, amikor maguk válogathatják ki a zeneszámokat. A büfé vezetése is az ő feladatuk lett. A saját befektetett zsebpénzükből üzemeltetik, ami rizikós. De jó volt látni, hogy amikor az első héten nyereségre tettek szert, mennyire örültek. És akkor az ő felelősségük lett, hogy azt a pénzt befektetik-e újra, vagy elköltik.

– Elődje mit szólt a változásokhoz?

– Támogatott és pozitívan értékelte az intézkedéseket. Nyilván ezt egyébként csak úgy lehet megcsinálni, ha a teljes tantestület is megköveteli ezt a rendet. Előtte szavaztunk és a többiek is erre szavaztak, úgyhogy támogatottságom volt ehhez. Rendet szavaztunk tehát, amelyben hatékony lehet a tanítás a gyermekek jövője érdekében. Sok mindennel próbálkozunk, amelyekben persze van naivitás is. De mégis kísérlet arra, hogy együtt – diák-szülő-iskola – tegyünk valamit.
Például fontos sarokkő az, hogy a gyerekek be tudják-e osztani a saját idejüket. Ezt nem úgy közelítjük meg, hogy a diákok határozzák meg, mikor tanulnak, hanem a szülőkkel együtt alkudják ki, melyik legyen az az időszak, amikor teljesen szabadok, amikor azt sem kérik tőlük, hogy vidd ki a szemetet, és melyik az, amikor csak a tanulásra koncentrálhatnak, amelyik kötött. A kötelességek mellé tehát mindig odatesszük a szabadságot is.
Lehet, hogy ezek a próbálkozások a gyerekek 20-30 százalékánál jön csak be, de ezt nem tekintjük kudarcnak, mert náluk legalább sikerül. Az időnek így már ebben az életkorban sem kell kifolynia a kezükből. Ha majd valaha lesz határidőnaplójuk, amiben a terminusok egymás után sorakoznak, egészen más, természetes elemnek fogják tekinteni azt, hogy lesz idejük a szabadságra és lesz idejük a feladatokra is.

– A tantestület összetételében is történtek változások?

– Nem. A tanárok között itt van az a nagyszerű mag, akiket annakidején dr. Bibó István a kezdésnél testületként idehozott és mellettük itt vannak a nagyon fiatal férfi és nő tanárok – tehát kor szempontjából nagyon vegyes a tanári kar. Különlegességünk, hogy az elnőiesedett pedagóguspályához képest nálunk sok férfi tanár van. Ezt tulajdonképpen jó néven veszik diákjaink is, amikor velük fociznak, kirándulnak, világot járnak.

– Elődjétől milyen tanácsokat kapott, amikor ide került?

– Dr. Bibó István nagyszerű ember, rengeteget lehet tőle tanulni. Ő személyiségével nevel és tanít, tehát közvetlen tanácsokat nem adott. Én saját programmal érkeztem, amit először a fenntartó kuratórium fogadott el, majd a tantestület is.

– A közelmúltban látogatást tett Gáncs Péter evangélikus püspöknél is. Megtudhatjuk, milyen jellegű volt ez a találkozó?

– Iskolánk alapítványi iskola, de szeretnénk szorosabbra fűzni a református, illetve az evangélikus egyházakkal is a kapcsolatot. Gáncs Péter mellett ezért Szabó István református püspöknél is jártam. Fontosnak tartom, hogy a két nagy protestáns egyházzal a kapcsolatunk jó legyen. Szeretném, ha a két egyház is úgy tartaná, hogy iskolánk az evangélikus és református hitélet egyik helyszíne. Reggeli ötperces áhítataink, hétfő délelőtti egyórás istentiszteleteink szép példái a hitéletnek. A kiemelt hitoktatás is a hitbeli elmélyülést szolgálja.

– Evangélikus részről ki gondozza az iskolát, ki a lelkész illetve a hitoktató?

– Kézdy Péter tartja az istentiszteleteket. Külön evangélikus hittan nincsen, ahogyan református sem. Koczó Pál református lelkész tartja az úgynevezett protestáns hittanórákat (ide reformátusok és evangélikusok egyaránt járnak) és van katolikus hitoktatónk is. 

Az iskola honlapja: http://www.sylvester.hu/