"Isten szeretete egybeköt..." - Avagy: testvégyülekezet kerestetik Magyarországon! -
Budapest - Erika Hlačoková a szlovák püspöki karral érkezett Budapestre, a február 11-ei szlovák-magyar püspöki találkozóra, egész pontosan arra a fogadásra, ahol a két ország evangélikusai találkozhattak egymással Prőhle Gergely országos felügyelő fogadásán. A fiatal evangélikus lelkésznőt „főnöke”, Milos Klátik elnök-püspök arra kérte, hogy a hivatalos programban is vegyen részt. Igaz, ez csak az ideúton derült ki, hogy más a Puskin utcai, a püspöki hivatalban a média jelenlétében tartott tárgyalásokon is jelen legyen. Jó is volt ez nagyon, hiszen Erika perfekt magyarsággal nélkülözhetetlen segítsége, szinkron-tolmácsa lett a magyar-szlovák médiás csapatnak, s látogatóba is eljött a Luther Kiadó Üllői út 24. sz. alatti könyvesboltjába, és az Evangélikus Élet szerkesztőségébe. Utóbb az is kiderült: sokan ismerősként üdvözölték őt azok, akik tavaly nyáron Pozsonyban ott voltak a keresztények találkozóján. Erika szabad budapesti délelőttjéből így ugyan nem lett semmi, ám ő ezt nem bánta, mi pedig nagyon örültünk az új barátságnak. Az írott és elektronikus média pedig gazdagabb lett egy interjúval... Interjú: Kőháti Dóra
Erika Hlačoková
- Frissen beiktatott pozsonyi lelkészként üdvözölhetjük most itt, Budapesten. Milyen előzménye volt a beiktatásának? Egyáltalán, honnan tud ilyen tökéletesen jól anyanyelvünkön? Jó volt hallani, ahogyan ránk köszönt magyarul a püspöki hivatalban...
- Erika Hlačoková – vagy ahogy sokan, a magyar barátaim ismernek -, Hlacsok Erika vagyok. A szlovákiai Leszenyén (Lesenice) – nem messze Balassagyarmattól - születtem, keresztyén szülők gyermekeként. Édesapám sok éven át gyülekezeti felügyelő volt a mi kis gyülekezetünkben, ahol mindig két nyelven folyt az istentisztelet. Habár szlovák iskolákat végeztem, mint teológus, jó néhányszor szolgáltam magyar nyelvű istentiszteleten, mert a magyarul prédikáló lelkészek már akkor is kevesen voltak. Az egyetem befejezése után egy keleti kisvárosba kerültem segédlelkészként. Amikor a Pozsonyban, a magyar gyülekezetben több évig szolgáló lelkész nyugdíjba ment, a püspökeink tudták, hogy magyarul is beszélek, ezért engem küldtek ebbe a gyülekezetbe.
- Kérem, mutassa be a magyar nyelvű gyülekezet életét. Hány istentisztelet van, milyen gyülekezeti alkalmak, mekkora létszám mellett?
- A pozsonyi magyar gyülekezet nem önálló, hanem a nagy templom szlovák gyülekezetéhez tartozik. Sajnos a magyar gyülekezet tagjai elég kevesen vannak. Amikor Pozsonyba érkeztem, a tagok száma az istentiszteleten talán tíz körül volt! Emlékszem, amikor először jöttem az istentiszteletre, meglepett a létszám... De az első perctől fogva kértem a jó Istent, hogy adjon erőt, vigasztalást, bátorságot ahhoz, hogy annak ellenére, hogy ez egy kicsi gyülekezet, és nem vagyunk sokan, áldja meg a mi munkánkat. Megértettem, hogy itt kell szolgálnom, engem Ő küldött ide, és nekem ezt a pár embert szeretnem és tisztelnem kell. Ma, két év elteltével elmondhatom: a jó Isten igazán megáldott bennünket. A gyülekezetünk egy kicsit megnőtt, megerősödött, körülbelül 15-20-an vagyunk az istentiszteleten, és igazán elmondhatom: egy család vagyunk, akik együtt élik át örömeiket, bánatukat. Pár hónappal a megérkezésem után bibliaórákon kezdtünk találkozni. A bibliaórákra 7-9-en járnak, ami nagyon szép szám abból a közösségből, akik vasárnap az istentiszteletre járnak. A pozsonyi – tehát a szlovák, és a magyar gyülekezet pár hónappal ezelőtt megválasztott lelkészének, és pár nappal ezelőtt, február 8-án volt a beiktatásom. Igazán hálás vagyok a jó Istenek, hogy éppen ide vezérelt, ezekhez az emberekhez, és kérem Őt, hogy továbbra is vezessen Szentlelkével.
- Ez a püspöki találkozó az egyházak közötti testvéri viszony erősítése érdekében jött létre, de a társadalom – a nem evangélikus, nem keresztény magyarok és szlovákok felé is van, kell lennie üzenetének... Mint lelkész, hogyan látja ezt? És mint fiatal, biztató jelként éli-e meg?
- Azt hiszem, nagyon fontos, hogy először kicsiben, de aztán nagyban is, megmutathassuk, hogy magyarok és szlovákok tudnak szeretetben együtt élni. Fontos, hogy mindig megemlítsük, mindig szemünk előtt legyen: minket Isten szeretete egybeköt, ez a lényeg. Biztosan vannak dolgok, amelyek elválasztanak, amelyekben nem értünk egyet, de nekünk nem arra kell néznünk, figyelnünk, ami szétválaszt, hanem arra, ami egybeköt, és ezek a megbocsátás és a szeretet. Számomra nagyon fontos, hogy ez így legyen, és amennyire tőlem telik, igyekezni fogok mindig arra, hogy ez a két egymás mellett élő nép szeretetben, békességben éljen.
- Hogyan érezte magát itt, Budapesten? Hogy szorosabbak legyenek a szálak, mit gondol: a pozsonyi magyar és egy itteni testvér-gyülekezeti kapcsolat kialakítására van-e lehetőség?
- Most a budapesti találkozón nagyon jól éreztem magam. Jó volt a hangulat. Sok ismerősömmel találkoztam, és sok új barátra, ismerősre találtam. Úgy gondolom, nagyon jó lépés volt ez a találkozó. Támogatni kell az ilyen kezdeményezéseket. A pozsonyi magyar gyülekezetnek eddig nincsen testvér-gyülekezeti kapcsolata magyarországi gyülekezettel, de talán jó volna, ha lenne, mert jó volna így is megtartani a közös kapcsolatot.
- Adjuk akkor közre a hírt a világháló nyilvánossága előtt is: „Testvérgyülekezet kerestetik Magyarországon...!”
