II. Katalin-napi Evangélikus Bál: „Az égbe bál van, minden este bál van!” – Diavetítéssel!

Mivel tömegek nem áramlanak az önkormányzat felé, bizonytalanul lépek be a kapun. Hét óra pár perccel elmúlt. Az ajtóban dr. László Virgil, a Külügyi Osztály referense fogad és kedves szóval a ruhatárba tessékel. Aztán, ahogy megyek egyre beljebb a teremben, több lesz a kedves, ismerős arc. Puszi jobbról-balról. Jó helyen járok.

Amikor már szemmel láthatóan is egyre többen leszünk, Szűcs Petra és Schulek Csaba műsorvezetők köszöntik a vendégeket. Prőhle Gergely, országos felügyelő áll a mikrofonhoz, és azzal indít, hogy egyesek kifogásolták, miért kell válság idején bált tartani. A felügyelő úr ugyan nem idézget bibliai helyeket, de hangsúlyozza, hogy az örömünnep nem áll távol a Biblia világától. Aztán kitér arra, hogy a XIX. – XX. században milyen báli hagyományok voltak egyházunkban, amelyek mára sajnálatos módon megkoptak.

„Az Istennel való találkozás mindig ünnep – mondja az országos felügyelő. – Nem véletlen, hogy azok a táncos együttlétek, amelyekről a Biblia is szól, mind-mind ezeknek a találkozásoknak az alkalmai. A találkozás, a pihenés és a felkészülés az élet egyéb megpróbáltatásaira – mind olyan Istennek tetsző cselekedet, amely indokolttá teszi azt, hogy mi most itt a XXI. század elején evangélikus bált rendezzünk Budapesten és ebből ismét hagyományt teremtsünk. Ráadásul a Bibliában találunk arra is utalásokat, hogy a végső kiteljesedés is egy nagy örömünnep lesz.”

Prőhle Gergely végül szavait Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című verséből vett rövid idézettel zárja:

„Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

– Az Istent megtaláló költő hajnalban kéziratai fölé hajolva írja eme művét – csakúgy, mint a lelkésztestvérek a holnapi prédikációra készülve, vagy az újságírók lapzárta előtt. Az atmoszférát jó érzés járja át, így ezzel a jó érzéssel teljen a mi együttlétünk, szórakozásunk.”

Aztán a Hot Jazz Band lép a színpadra. Az együttes vezetője, Bényei Tamás beavat bennünket abba a bennfentes információba, hogy Prőhle Gergellyel már évtizedek óta ismerik egymást, sőt játszott országos felügyelőnk Studium Dixieland nevű zenekarában is, egy-egy tagot helyettesítve. Jazz zenével, századeleji muzsikával szórakoztatják egy órán keresztül a nézőket.

Aztán büfévacsora következik, bőséges kínálattal, hideg-meleg ételekkel. A sarokban Isó László Balaton-felvidéki evangélikus borász pincészetének remekeit lehet megkóstolni.

„Unokatestvérem, a veszprémi evangélikus lelkész, Isó Zoltán bíztatására vettem részt az evangélikus borászok versenyén, amit első alkalommal meg is nyertem. Az elmúlt évben sajnos csak második lettem, de készülünk a következő megmérettetésre is” – tudom meg tőle. A kínálatból a chardonayba belekóstolok, de mellette még van vagy nyolcféle másik is.

A vacsora után az Evia tánccsoport tagjainak modern táncpordukcióját nézhetjük meg, aztán profi táncosok, Vigh Zita Veronika és Major Péter standard táncprodukciója következik. A táncosok végül bevonják a közönség tagjait is a táncba, Cselovszky Ferenc és felesége, Tarr Klára lesznek az első kiválasztottak.

Elkezdődik a közös tánc, amelyhez a tánczenét a XXXL zenekar szolgáltatja. A közönség tagjait nem kell sokáig bíztatni, lelkesen vetik bele magukat a mulatságba, bár az énekesnő néha hamiskás felhangokat üt meg előadása közben. De ez már hozzátartozik az efféle szintis zenéhez.

Szorgos gyerekek eközben tombolát árulnak. A tombolajegyek árából a sárszentlőrinci cigánymissziót fogják támogatni. Bár nem akarok részt venni a versengésben, volt évfolyamtársam, Bátovszky Gábor rám tukmálja a kék 72-est.

A sorsoláson a fődíj egy kétszemélyes üdülés a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban, de emellett evangélikus tortát, CD-ket, borokat, könyvutalványt is lehet nyerni. A kék 72-es nem jön be, viszont a tombolajegy adományozója maga nyer egy CD-t. Közben kihúzzák a fődíjat is, Prőhle Lívia mehet üdülni.

Az est hátralévő részében még tovább lehet táncolni. Buday Zsolt megszán: hogy ne áruljak petrezselymet, engem is felkér egy körre.

Aztán szedelődzködöm. Kinézve a kapun, enyhe esőpermet fogad és „a mennynek tündérei éjfélkor hazamennek fényes körútjain a végtelennek.”