FELVÉTEL! – Így készül az Evangélikus Félóra

Néhány adat, bevezetésképpen

Az mr1 Kossuth Rádióban kéthetente hétfőn délután fél 2-2 között jelentkezik egyházunk félórája, az Erős vár a mi Istenünk. A rendszerváltás után több szerkesztő: Radosné Lengyel Anna és Rados Péter, majd Tóth-Szöllős Mihály lelkész, 1999 januárjától pedig Gáncs Péter – akkor országos missziói lelkész, ma a Déli Egyházkerület püspöke készítette. E sorok írója idén tizedik éve dolgozik rádiós szerkesztőként – lelkész-újságíróként kerülve Gáncs Péter rádiómissziós központjába –, 2003 nyara óta pedig Nagy László szintén lelkész-újságíró végzettségű főszerkesztővel, aki az MTV evangélikus műsorainak készítőjeként is ismert az olvasók, hallgatók előtt. Szintén 2003 óta erősíti a csapatot dr. Finta Gergely docens, az EHE egyházzenei tanszékvezetője, aki a rádiós Vass M. Katalin zenei szerkesztőt váltotta.  Egyházunk kétheti esemény-tükre ez a 29 és fél perc: riportok, interjúk, lelki útravalók, zenék, hírek, aktualitások szólnak „nem csak evangélikus”, hanem minden, egyházunk, de főként: Jézus Krisztus evangéliuma iránt nyitott szívű, érdeklődő hallgatóhoz.   

A pagoda

Minden műsor a rádió híres Pagodájában való találkozással indul. Ez a főbejárat után, a belső udvaron át megközelíthető épületrész. A teteje a kínai építményt idézi, belül kellemes, nyáron klimatizált, növényekkel, fotelekkel, dohányzóval, jövet-menet nagy esély van büféző ismerős megpillantására. A pagoda egyébként a Magyar Rádió egyik szimbóluma, több egyszerű büfénél, csupa üveg falain át rálátni a Bródy-portára, itt lehet megvárni az érkező interjúalanyt, belsősök és külsősök kedvelt találkozóhelye: a Magyar Rádió épületlabirintusának fix pontja. (És a büfé tényleg nagyon jó...) Mi, kéthetenként visszatérő munkatársak szintén itt futunk össze a technikusokkal, a gyártásvezetővel, itt egyeztetjük, néha egy kávé vagy egy szendvics mellett, hogy pontosan mi lesz és hogyan – persze a másfél hetes előkészületet követően, amikor az interjúk, riportok már rögzítésre kerültek, az áhítatra felkért lelkész lelki útravalója is a minidisc kis kazettáján vár bejátszásra.  

Terepmunka

Az egyházi félóra készítése az esetek döntő részében a „terepen”: eseményen, egyházunk intézményeiben, vagy a megszólított interjúalannyal találkozva készül, s bent, a Bródy Sándor utcában már „csak” a technikai utómunkálatok és maga a felvétel történik. Adásonként 5 percet az Evangélikus Rádiómisszió anyagaiból kapunk a missziói percek keretében, ez adásra kész anyag, Szeverényi János és Hulej Enikő jóvoltából. Csakúgy, mint a győri lelkész-újságíró kollégánk, Menyes Gyula által küldött riportok, tudósítások. Ehhez a szakmai, emberi hátteret, azaz a hangmestert, a stúdiót a rádió biztosítja, hiszen közszolgálati feladat a vallási műsorok készítése. A profi háttér évről évre változatlan, ami azért is jó, mert kollégáinkkal már félszavakból is értjük egymást. Azok a kéthetenkénti csütörtökök, amelyeket gyakorlatilag egész nap bent töltünk, jó hangulatban, derűs, baráti légkörben telnek, s remélni merjük: talán az éter hullámain át ebből valamit a hallgatók is megéreznek...  

Pepecselés

A legidőigényesebb részfeladat a vágás. Ehhez az általunk rögzített anyagokat be kell játszani a magyar rádió számítógépes rendszerébe, a daletbe, ahol azután szakértő kezek veszik munkába. Majtényi Dóra hangmester 2003 óta vágja az evangélikus félórát. Mint kérdésemre elmondja, korábban nem ismerte az evangélikus egyházat, de mióta együtt dolgozunk, kialakult egy képe, és sok érdekes történetet, interjút vágott már meg. Vannak visszatérő nevek, személyiségek, akiket a hangjukon keresztül megismert, és már mondanunk sem kell, hogy milyen név alatt mentsen el egy-egy anyagot, az első mondatok után képben (azaz hangban) van. Jó ez a folyamatosság, van, hogy éppen ő segít minket emlékezni, mikor ment adásba pl. „az a bizonyos szélrózsás” anyag, járatos immár így ő is egyházunk mindennapi (legalábbis kétheti) életében. Építő kritikáját munka közben, a több órás vágás során jó néven vesszük, akárhogy is, Dóri az első „hallgatónk”!

A sikeres vágás után, ami figyelmet, körültekintést igényel – mert, mondjuk, ez egy 20 perces nyersanyagból megszülető 5 perc elérésekor igazi bravúr –: brutálisan megcsonkítani ugyanis nem lehet egy interjút, abban az értelemben, hogy a tartalomnak benne kell lennie, és etikai követelmény, hogy megmásítani sem szabad az alany mondanivalóját, tehát egy nagy sóhaj és a kávéautomata kultikus meglátogatása után irány a 19-es stúdió!  

Felvétel!

Itt vár minket szintén „évtizedes”munkatársunk, a hangmester Poór István, Pisti, aki a stúdióban felolvasott összekötő szövegeket, a már megvágott riportokat, a CD-ken hozott zenéket, a híreket, az áhítatot, egyszóval mindent a kézhez kapott forgatókönyv alapján a helyére rak, összefésül, hangot hang után tesz, szintez, időket jelez, hogy hol tartunk, s nagy türelemmel és szakmai precizitással késszé varázsolja a részeket. Az ő intésére és a kigyulladó piros lámpa fényére kell megszólalni a stúdióban, és ha bakizunk (ilyen meg-megtörténik, és ezek sokszor nagyon vicces szituációk, de hát mégsem kerülhetnek adásba...), akkor Pisti ad „végszót”, s folytatjuk, mintha mi sem történt volna. Pistitől is megkérdeztem, szeret-e evangélikus műsort készíteni. A szubjektív vallomás így hangzik: szeret, mert jó a team, a csapat, jó hangulatban csináljuk a műsort, és a tartalma számára feltöltődést nyújt. (Igen, ő a „kettes számú hallgató”.) Felületes ismerete neki is volt az egyházunkról, mostanra ez elmélyült, és szimpatikus kép alakult ki benne rólunk, evangélikusokról. Kár, hogy csak kéthetente jövünk, mondja. Közben megérkezik gyártásvezetőnk, Hegyi Gyöngyi is, aki a rádió részéről az összes szálat kezében tartja. Ha bármi kérésünk, kérésünk van, ő intézi el, plusz vágási időket szervez, koordinál, magyar hangot szervez, ha idegen nyelvű interjút hozunk, egyszóval: szívén viseli a félóra sorsát. Emberileg is sok támogatást, figyelmet kapunk tőle. Biztos vagyok benne: nem véletlen, hogy ilyen barátságokkal ajándékoz meg bennünket az Úristen ennek a műsornak a készítése által. Ezért hálával tartozunk, és értékként őrizzük ezeket az ismeretségeket.

Amikor minden kész, már a munkanap is véget ért, négy-félöt felé jár a rádió nagy, atompontosságú órája, elköszönünk, s ismét a pagoda felé vesszük az irányt.  

Hangok

A rádió egyáltalán nem személytelen közvetítő eszköz. Épp ellenkezőleg: megkerülhetetlen a személyesség. A hang színe, felismerhető életkora, dinamikája, szünetei, a metakommunikáció láthatatlan jelei még az ilyen, objektivitást igénylő hírközlést is személyessé teszik. A felkonferálások során egy női, egy férfihang adva van, így még a híreket is beosztjuk, a nem, a kor, a mondanivaló és egyéb szempontok szerint, hogy melyiket ki olvassa, azt ugyanis tudni kell: még a legintellektuálisabb, értelmiségi hallgató számára is maximum 3-4 perc (!) az, amit elvisel, ha egyetlen hangot hall. A monotónia megöli a figyelmet. A szöveg-zene arányára egyházzenész docens zenei szerkesztőnk, Finta Gergely ügyel. Őt is természetesen megkérdeztem tapasztalatairól.

„Néhány éve kaptam felkérést, hogy zenei munkatársként vegyek részt a Magyar Rádió

Evangélikus Félórájának szerkesztésében. Amilyen meglepetésként ért a megkeresés, olyan örömmel csatlakoztam a csapathoz.

A zenei szerkesztésben arra figyelek, hogy a muzsika is tükrözze: evangélikus félórát hallanak a rádiózók. A műsorokban értékes evangélikus énekanyagunk kapja a legnagyobb szerepet - természetesen többféle műfajban és formában.

A műsor beköszöntője után leggyakrabban rövid „könnyedebb” feldolgozást szoktam választani. Törekszem arra, hogy minden műsorban elhangozzék igazi „gyülekezeti ének” is. Kórusra írt, orgonás és más hangszeres feldolgozásból is széles a választék.

Rendszeresen lehet hallani az előadók között itthoni evangélikus zenészeinket.

Az utóbbi évek-évtizedek örvendetesen megszaporodott lemezeiből bőségesen lehet válogatni: jól használhatók a Missziói Központ által kiadott énekeskönyvi felvételek, Gryllus Dániel színes hangszerelésű korál-feldolgozásai, az Evangélikus Fúvószene lemezei és különböző kórusok –köztük a teológia zenei együtteseinek – cd-i. Külföldi kiadók anyagában pedig egyszerűen zavarba ejtő az alkalmas felvételek sora. A témákhoz kapcsolódást persze helyszíni felvétel erősíti a legjobban. Erre technikai okból azonban viszonylag ritkán adódik lehetőség.

A darabok kiválasztásánál a műsorban szereplő témák mellett az ünnepek, ünnepkörök meghatározóak, sőt alkalmanként igyekszem arra, hogy az Evangélikus Életben megjelenő heti énekek és feldolgozásaik kerüljenek adásba. Néha pedig az előző napra írt Bach-kantáta egy-egy részlete adja a műsor zenei gerincét.

Öröm, hogy kéthetente egy jól összedolgozó kis munkatársi közösség részeként –ha csak öt-hat percre is– az egyik legszélesebb körű gyülekezetnek „zenélhetek” ezen a módon.”

Visszhangok

A telefonos visszajelzések bizonyítják: hallgatóink jelentős hányada nem feltétlenül evangélikus! De szeretik, keresik, hallgatják a műsort! Állítják: minden hétköznap ebédidőben, fél kettőkor be van kapcsolva a rádiójuk, mert nem felekezetet keresnek, nem csak arra hangolódnak rá, amelyik az ő egyházuk, hanem az Isten igéjét, a keresztény témákat keresik, s vonzó számukra az evangélikusság, lutheránus értékeinket nagyra becsülik. A telefonszolgálatunk korábbi vezetője, Bálint Gyöngyi gyűjtéséből végezetül egy példa arra, hogy sok vidám pillanattal is megajándékoznak a hallgatók. Telefon az adás után: „Nincs rádióm. Nem hallottam a műsort. Mi volt a rejtvénykérdés, és hol találom a megfejtést?” – Számunkra máig rejtvény, hogy akkor honnan tudta a telefonszámot...? 

Hétfő, mr1 Kossuth Rádió, 13.39.30 mp

Dr. Bőzsöny Ferenc tanár, előadóművész, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója zengő orgánumán elhangzik a zárószignál előtt a lekonferálás: „Erős vár a mi Istenünk! – az Evangélikus Egyház félóráját hallották.” Huh, ez rendben lement. De mi legyen a következő műsorban???