Ignác, mit látsz? – Interjú Veres Andival, a Palinta Társulat vezetőjével

– Eddig csak CD-ket adtatok ki, most miért párosítottatok ehhez egy könyvet is?

– Gyerekeknek szóló előadásainkon nagyméretű síkbábokat használunk, és szerettük volna őket valahogyan megörökíteni. Ezért találtuk ki a bábsablonos foglalkoztatót, hiszen semmiképpen sem akartunk kifestőt vagy matricás füzetet, azt szeretnénk, ha a gyerekek  többször is használni tudnák és a saját fantáziájuknak is teret engednének.
Gyarmathy Ildikó –  aki sokáig rajzfilmes volt, és többek között Dargay Attilával és Füzesi Zsuzsával dolgozott együtt –  bájos, élettel teli figurákkal illusztrált, amelyeket nagyszerűen tudtunk ötvözni az én bábjaimmal. A könyvben szerepelnek a CD-n hallható versek, amelyeket  a szülők, nagyszülők és természetesen az óvó nénik is tudnak használni a gyermekekkel együtt, ha pedig végigénekelték, böngészték, az Ignác bábjait tudják elkészíteni a sablonok segítségével. Az arcok, a figurák egyéni ízlés szerint alakíthatóak és más mesékhez is fel lehet őket használni. A könyv belső oldalán található a CD elöl, hátul pedig egy kis zsebecskében a sablonok.

– Június 4-én a Könyvhéten mutatjátok be a kiadványt...

– Igen, a Luther kiadó sátránál (81. stand), pénteken 17.30-kor reményeim szerint ott lesznek a költők is: Gyárfás Endre, Mentovics Éva, Devecsery László, Nagy Bandó András. A költők nagy örömmel fogadják, ha egy-egy verset megzenésítünk, így nap mint nap közelebb kerülnek a közönségükhöz a dalok által. Hiszen régen is egységet alkotott a vers és a zene – miért lenne ez másképp manapság? A gyerekeknek is sokkal könnyebben a fülébe mászik a dallam segítségével a szöveg. Szabó Era – szintén mai magyar költő ezt így fogalmazta meg: „Az alvó betűknek Te adtál életet.” Ez egy igazán nagyszerű állásfoglalás a zenémmel kapcsolatban!
Nagy Bandó András pedig így vallott erről: „Mint a mesében: ... egyszer csak találkozott az útnak indult Vers a már úton lévő Palintával. Kis idő múltán a Dallam is útnak indult, és találkozott a Verssel... Már csak az hiányzott, hogy a Palinta találkozzon a Vers apjával, az egyszeri emberrel. Mit ad isten: az is összejött!... Azóta közösen munkálkodnak azon, hogy a Vers és a Dallam találkozzon a Gyermekkel. Ajánlom is, hogy találkozzanak!...”
Élő kapcsolatunk van egyébként a költőkkel, ha a dal miatt a versen pici változtatást kell eszközölni, mondjuk egy refrént beletenni, vagy valamit kihagyni, ezt is szívesen megengedik. Legutóbb például Gyárfás Endrével „értekeztem” egy farsangi nóta kapcsán.

–  Hol lehet majd megvásárolni a CD-t és a könyvet?

– Minden nagy könyvterjesztőnél: Libri, Alexandra, online boltokban, a Kaláka boltban, a Luther Kiadó könyvesboltjában, de a www.palintatarsulat.hu oldalról is megrendelhető.

– Mióta működik a Palinta Társulat?

– Az első dalokat 1998-ban írtam. Társulatunk azóta folyamatosan fellép óvodákban, általános iskolákban, művelődési házakban, táborokban, ifjúsági rendezvényeken, de hívnak bennünket születésnapi zsúrokra, baráti rendezvényekre, sőt hotelekbe is. Időközben megszületett a két kisfiam, de 2005 óta főállású zenész vagyok. Mai magyar költők verseit zenésítem meg, és ezekből állítok össze komplex programot. Kiadónk 2006 óta a Gryllus Kiadó.

– Honnan ered a Palinta Társulat név?

– Bálint fiam még nagyon kicsi volt, amikor a néven törtük a fejünket. Egy lapra gyűjtöttük össze az esélyeseket, persze a Palinta nem volt közöttük. Mire ő elkezdett énekelni a szobahintában ülve: palinta, palinta. Akkor jöttünk rá, hogy ez a lehető legjobb név.

– Elmentek bárhová az országban?

– Egy ideje számomra már nincsenek távolságok. A Coca-Cola Karácsonyi Karaván 21 napos roadshowjának résztvevőjeként minden nap a délutáni koncert után haza kellett érnem a családomhoz. Példának okáért egy bajai kisgyereknek ugyanúgy szüksége van a kultúrának erre a szeletére, mint egy fővárosinak. Sokszor olyan fellépést is vállalunk, ami nem feltétlenül kifizetődő – legalábbis anyagilag. Nem szabad, hogy elszaladjon velünk az a bizonyos ló, hiszen akkor pont a közönségünkkel nem találkoznánk napi szinten. Mi kis faluba is elmegyünk, ha az élet úgy diktálja, sőt vállalunk fogyatékkal élő gyerekeknek szóló fellépést is, például rendszeresen járunk a Sarepta Evangélikus Szeretetotthonba.

– Milyen műsoraitok vannak?

– Sokféle programunk van. A 2010/11-es új műsoraink a Fecskenóta, amelyben madaras verseinket gyűjtjük össze, a Darazsas-Parazsas, amely környezetvédelemre, a természet szeretetére nevel a dalokon keresztül, illetve a Zöldségcirkusz, amely nagyon friss még, akár a finom zöldség! Ezen kívül vannak tematikus műsoraink, mint a Csillagcsodák, a Játsszuk el!, a Varázsputtony, a Karácsonyi csillagok, az Itt a farsang, áll a bál, a Vitéz voltam, vagyok is – Hajrá huszárok, a Sárgarépás jó napot! A Fából vasparipát, a Bohócország címere, a Nyit a heti vásár, és még sorolhatnám.

– Te szervezed a fellépéseiteket is?

– Igen.

– Elég kemény lehet a menedzserelés, a fellépés, utazások összehangolása…

– Igen, a munkám többrétű: menedzselni kell, szervezni, a zenét is én írom, néha a szöveget is, ja meg vezetek – sokat.

– Nagyon spontán alakulhatnak akkor a napjaid, heteid…

– Azért annyira nem, hiszen a koncerteknek van egy előkészítő fázisa, így általában egy fél évre előre tudom a dolgaimat. Van olyan koncert is, amit már jövő, azaz 2011. februárra elvállaltam. Akkor van nehezebb dolgom, amikor hirtelen megrendelések jönnek, ilyenkor logisztika, logisztika…

– Hogy néz ki egy napod?

– A reggel úgy zajlik, mint bármilyen normális családnál: előkészítem a gyerekek dolgait: tízórai, öltözködés, ilyesmi, Apa viszi őket iskolába, Bálint fiam ötödikes, Marci pedig elsős. Ez nagy segítség, hiszen sokszor távoli helyszínekre megyünk. Ha hazaértem, jöhetnek az e-mailek, telefonok. Ügyesen kell  sakkozni az időpontokkal és jól kell ismerni Magyarország térképét – lassan már fejből is. Aztán megérkeznek a gyerekek és ismét átlag-anyuka lehetek. Hétvégenként is sokszor vannak koncertek. Most májusban legalább 4 olyan gyermeknap volt, ahol még az időpontban is hozzánk igazodtak. Tudják, hogy mi milyen minőséget képviselünk, így inkább átszervezik egy picit a napjaikat, csakhogy velünk ünnepelhessenek. A nyári szünet általában nekünk is pihenéssel telik, de most már egyre gyakrabban vannak akkor is fellépések. Szoktunk szervezni Palinta Tábort is, mely napközis rendszerű kézműves-zenés-sportos tábor alsósok számára.
A szabadidőmben is szeretek zenélni: van egy gospel – spiri-jazz vokálunk, a My Friends, velük is fel szoktunk lépni, esküvőkön, klubokban, kávézókban. A kőszegi Szélrózsán mind a Palinta, mid pedig a My Friends is zenélt.

– Egyébként mi a végzettséged?

– Magyar-ének-angol szakos tanár vagyok. Öt évig tanítottam.  Kifejezetten szeretem a problémás kamaszokat, akikkel néha kicsit nehéz szót érteni. Nagyon jó volt tanítani, a gyerekek is nagyon szerettek. Persze nem hagytam én ezt abba, hiszen gyerekekkel foglalkozom minden nap, csak kicsit másképp. Az óvó nénik észreveszik, és aranyosan kérdezgetik, hogy mi is az eredeti végzettségem, honnan van a rutinom.

– Kevesen tudják, hogy Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusának felesége vagy...

– Igen, ha úgy tetszik, klasszikus lelkész-pedagógus házaspár vagyunk.

– Milyen visszajelzéseket kaptok a fellépések után a gyerekektől?

– A gyerekek nagyon őszinték. Főleg a legkisebbek nagyon aranyosak e téren, hiszen ők még nem is tudják, hogy egy-egy dal végén tapsolni kell, még csak most tanulják, mi ez a színházszerű dolog. Az előadáson persze nemcsak nekik kell figyelniük, hanem nekem is – de nagyon, hiszen minden egyes mozzanatba bevonjuk őket. Mindent közösen csinálunk a műsor folyamán. Aztán a koncert után, mikor elült a taps, mindig kitalálnak valami kis dicséretet. A nagyobbak már komolyabbak: ők megköszönik a műsort vagy megdicsérik a dalokat, viszont a kisebbek például odajönnek és megbirizgálják a karkötőmet vagy egyszerűen „csak” megölelnek. Ezzel persze azt mondják, hogy mennyire jó volt együtt zenélni, énekelni, csak még nem tudják pontosan megfogalmazni. A „legnehezebb” és a leggyönyörűbb közönségnek zenélni, tágra nyitni a szemüket, fülüket, gondolataikat a kultúra, a művészet felé – ez az igazi pedagógia! Meg zene. Meg én.